Többek között Vajdai Vilmos, Schell Judit, Lukács Sándor és Kubik Anna mesélte el legemlékezetesebb színházi pillanatait a Fidelión.
Vajdai Vilmos játszott az Éjszakai színházban, megalapította a Táp színházat Szabó Győzővel, a színészet mellett pedig foglalkozott zenével és képzőművészettel is. Jelenleg a Katona József Színház társulatának tagja, Moliére A nők iskolájában, a Részegekben és Widmer Top Dogs című darabjában láthatja őt a közönség.
Vajdai Vilmos (fotó: Nánási Pál)
A számára legemlékezetesebb előadás Ascher Tamás Három nővére volt a budapesti Katonában, aminek „a végén meneteltem, a szövegem az volt, hogy: egy-kettő-egy, balra át,. egy-kettő-egy, jobbra át” – mondta el a Fideliónak. Ami pedig a bakit illeti, „Egyszer az egy-kettő helyett azt mondtam, hogy: három-négy. Ma már nevetve emlékszem vissza rá, és még mindig pironkodom”.
Schell Juditot a moziba járók a Csak szex és más semmiben, vagy legutóbb a Brazilokban láthatták utoljára, a színházkedvelők pedig a Tháliában találkozhatnak vele, ahol jelenleg hat darabban is szerepel. Úgy tűnik, a Három nővérben van valami megmagyarázhatatlan erő, ami behívja a bajt, egy ilyen eset Schell Judit legemlékezetesebb színpadi élményei között is szerepel.
Schell Judit a Ketten egyedül előadásában (fotó: Puskel Zsolt / Port.hu)
„Nemhogy azóta nevetve emlékszem vissza, hanem én akkor is mindig nevetek, amikor ezek megtörténnek...” – kezdi a történetet, majd folytatja – „ Például a Három nővér egyik előadásán fordult elő, hogy amikor Bálint András lement a színről, több négyzetméternyi plafon leesett – gyakorlatilag összeborult mögötte a ház –, úgy hagyott ott minket. Szegény Szervét Tibor egy hosszú monológot mondott éppen, de nekem le kellett jönnöm, mert nem bírtam ki nevetés nélkül, csak a színfalak mögül kukucskáltam, figyeltem a többieket. Szerencsére szövegem akkor nem volt”.
Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes- és kiváló művész pályáját nem csak ehhez hasonló díjak, hanem hangos sikerek is tarkítják. Az ő egyik története szintén a hármas számhoz, a III. Richárd ’80-as években nagy port kavaró egyik előadásához kapcsolódik. És nem is egy bakiról, hanem egy majdnem tragédiába fulladó esetről van szó.
(Lukács Sándor A Mester és Margaritában)
„Gálffi László alakította a címszerepet, én pedig Bolingbroke-ot" – kezdi a sokak számára talán még ismerős történetet – „A darab végén, amikor a történet szerint a királyt leszúrják, egy kedves kollégám egy olyan szerencsétlen mozdulatot tett, hogy valójában eltalálta Gálffyt. Ott álltam mellette, és egyszer csak azt vettem észre, hogy egy vértócsa kezd gyülekezni a színpadon” – folytatódik az emlékezés.
"Kiordítottam az ügyelő pulthoz, de közben igyekeztem szerepben maradni: - Hé katonák gyertek vigyétek ki azonnal a királyt! Első kiabálásomnál azt hitték, megőrültem, senki nem értette miért ordítok. Mikor nem hagytam abba a kiabálást, észbe kaptak és gyorsan kivitték a királyt, aki vérét adta a szerepért. A közönség talán semmit nem vett észre az egészből.”
Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő szintén egy 80-as évekbeli előadására emlékszik vissza legszívesebben. „A legemlékezetesebb előadásom minden bizonnyal az Advent a Hargitán volt. Sütő András darabját először betiltották, majd a Központi Bizottság engedélye után az 1986 január 2-i bemutató igazi tüntetéssé vált!" – emlékezik a színésznő.
„Mi, színészek, tiltakozásul Sütő távolléte miatt nem hajoltunk meg az előadás végén, 30 percig álltunk szemben a szintén álló közönséggel. Azoknak a nézőknek, akik már nem fértek be a nézőtérre, egy tanárnő gyertyafény mellett olvasta fel a Tiszatájból a darabot, kint a hóban. 200 estén át játszottam, csodálatos emlék a mai napig!”
Persze pályája során vele is előfordultak furcsaságok. A Rómeó és Júlia egyik előadásán történt, hogy mikor Júlia félelmében máskor megszokott zajoktól is riadozik, véletlenül a harangszó helyett, egy másik előadásból a Kacsatánc egy részletét adták be. "A nézőtéren 650 gimnazista, meg se mukkantak, nem hittek ugyanis a fülüknek - de én sem, Júliaként..." – meséli.
A Fidelio cikkében Mészáros Tibor, Varga Klári és Sárközi-Nagy Ilona debreceni színművész is elmeséli a legszebb és a legkínosabb színpadi történeteit.
A teljes írás itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.