Papp Dániel különleges helyszínen, Aquincumban rendezte meg Kleist Amphitryonját. A darab aktualitásáról, a távkapcsolatokról és a bizalomról is mesélt. 

Annak idején Molière fordította át egy hamisítatlanul francia vígjátékba a nagyon is emberi, általában gyermekien játékos, ennek megfelelően helyenként kegyetlen antik görög-római istenvilág egyik történetét. Amíg a hős Amphitryon csatában védi a hont, Jupiter az ő alakjában csábítja el a harcból hazafelé tartó férfi szerelmét. Heinrich von Kleist Molière olvasatát olvasta még eggyel tovább és tette egy évvel ezelőtt ugyanezt Papp Dániel rendezőként, aki Kleist darabját Forgách András fordításában állította színpadra Aquincumban. Akkor mindösszesen három alkalommal volt látható az előadás, amit idén felújított a rendező.

Amphitryon

Papp Dániel színész két évvel ezelőtt debütált rendezőként az Óbudai Nyár keretein belül megrendezésre kerülő Aquincumi Nyári Színház – esteken, amikor az Oroszlánok Aquincumban című Jékely darabot állította színpadra. Az éppen ott írott és ott játszódó darabhoz adta magát a környezet, ami az Amphitryon esetén nem volt ennyire egyértelmű. 

Az Oroszlánok kapcsán elmondhattad, hogy végre hazatalált a darab. Most, az Amphitryon esetén megváltozik a darab jellege attól, hogy ebbe a különleges környezetbe kerül?  

Én sosem tudok azon gondolkodni, hogy a néző, aki kijön és végigsétál a romok között, vajon milyen alapélményt hoz magával. Mi ebben a színházi térben színházat csinálunk. Hogy ez speciel Aquincumban van, vagy a Holdon, vagy Madagaszkáron, az nekem azt hiszem, mindegy. Nem ad hozzá és nem vesz el belőle. Remélem, hogy a nézőnek hozzáad és jó érzés számára egy antik-témájú darabot éppen itt megnézni. 

        Papp Dániel rendező

Most mire számíthat ez a bizonyos néző? 

Sok nevetésre, talán sírásra is és persze színházi élményre egy történelmi térben. Maga a színpadkép egyébként nem lesz antik, egy nagyon is mai ötletből indultam ki. 

Hogyan állsz te egyáltalán ehhez az antik kérdéshez? 

Érdekes dolog ez. Ha én antik darab lennék, én azt szeretném, hogy a mai gondolatokkal felruházva vegyenek elő, poroljanak le és tegyenek jelen idejűvé. Többször ránk szóltak a múzeumban, hogy vigyázzunk a régi kövekre. Én arra gondoltam, hogy ha kő lennék, akkor azt szeretném, hogy élő legyen a jelenem, hogy használjanak! Tegyenek rám egy dobogót, dobjon meg egy gyerek, dobjanak bele egy tóba vagy akárcsak játszanak velem, és ne egyszerűen az idő vasfoga által pusztuljak el szép csendben. Mi használni fogjuk ezeket a köveket is.  

Mitől népszerű szerinted ez a Molière vígjáték? 

Egyfelől adott az örök helyzet: a kicsi kis embertől, aki nagynak érzi magát, mindent elvesznek az Istenek, mert ők bármit megengedhetnek maguknak. Eléggé időtálló probléma, nem? A nagy kérdés, hogy ha a javainkat, de még a szerelmünket is elveszik, akkor mik maradunk? Egyáltalán mit érnek ezek a javak, barátok, szerelmek, ha elvehetik tőlünk egyik pillanatról a másikra? 

Mi az, amit rendezőként kapsz ettől a darabtól? 

Erősen Amphitryon helyzetében vagyok. Van egy aránylag kerek életem, egyre szaporodó javaim, egyre többen hallgatnak rám és mindenek előtt van egy feleségem, aki a szerelmem, egy kislányunk és most várjuk a másodikat. Elképesztően zajlik az élet és jönnek a hétköznapok. Sokszor elmegyek úgy egész napokra, ahogy Amphitryon elment öt hónapra háborúba, és ilyenkor teljesen elfelejti az ember, hogy mindezt elveszítheti. Az, hogy most ezzel foglalkozhatom, abban segít, hogy igazán tudjam értékelni azt, ami történik velem. 

Ha a darabbeli Alkménét nézem, a kapcsolatok alakulása, a távkapcsolatokban való létezés szintén aktuális kérdés.  

Azáltal, hogy gyorsul a világ és nőnek a távolságok, a bizalom is egyre kevesebb. Az idő is lerövidül: ahhoz, amihez akkor öt hónap kellett, a mai világban elég egy nap. Ha az emberek ma nem beszélnek egy napig telefonon, már tragédia van. Ahhoz is türelmetlenek, hogy felépüljön a bizalom. 

Az előadást beharangozó reklám rád jellemzően, elég rendhagyó lett: kezek, mozdulatok. Mit akartatok ezzel üzenni?  

A mottó volt meg először: ismerj magadra valaki másban! Hosszan ötleteltünk, mit használjunk a plakátra és a reklámozáshoz. A sorsszerűség és rengeteg praktikus dolog végül oda vezetett, hogy egy nagyon érzéki és nagyon érzékeny anyag szülessen. Két kéz – ajánlom mindenkinek, van otthon kettő, próbálgassák! 

Az interjút Szabó Gabi készítette. 

… 

Az előadás főbb szerepeit Kovács Ádám, Szabó Zoltán, Mészáros András, Molnár Áron és Bata Éva alakítja. Az Amphitryon június 28-án, 29-én és 30-án látható az Aquincum Múzeum Romkertjében este fél 8 órai kezdettel.