Meglehetősen jó kritikai fogadtatást kapott Székely Kriszta legújabb rendezése a Katona Kamrájában.
Brecht klasszikusát, A kaukázusi krétakört mutatta be a Katona József Színház a Kamrában. Az előadásról szóló kritikák közül Stuber Andrea Kútszéli Stíluson és Szekeres Szabolcs art7-en megjelent írását szemléztük.
A kaukázusi krétakör - Pálmai Anna (fotó: Puskel Zsolt)
Stuber Andrea szerint „különös élményt” kínál A kaukázusi krétakör a Kamrában: „a közelséget és a távolságot egyszerre”. Az előadás ugyanis a nézőkhöz közel játszódik, azok pedig négy oldalról ülik körül a játék terét. Székely Kriszta használ ugyan Brechtre jellemző epikus színházi eszközöket, „de láthatólag nem cél az úgynevezett elidegenítés”.
Gruse szerepében Pálmai Annát láthatjuk, akit „nagyon várt és nagyon megtalált” ez a szerep – véli Stuber Andrea. „A lány ösztönös elszántsága, kétségek nélkülisége, fáradalma, elgyötörtsége, szerelmének tisztasága és bizalmának ereje úgy sugárzik az alakításból, hogy tulajdonképpen Pálmai Anna hangja önmagában is elég lenne mindezek kifejezéséhez. Hozzá még látni is – a fűtöttségét, felindultságát, megrendültségét, reszketését – külön ajándék” – írja szerepformálásáról. Dicséri Mészáros Bélát is, akinek „Szimonja oly megbízható és megnyugtató, egyébként fiús vonásoktól sem mentes férfihős, amilyet ma már talán csak drámákban találni, színpadon meg annál is ritkábban”.
A kaukázusi krétakör - Mészáros Béla (fotó: Puskel Zsolt)
De az összes szereplőtől látni emlékezetes jelenéseket, így Szirtes Ágitól, Borbély Alexandrától, Tasnádi Bencétől vagy Molnár Gusztávtól. Péterfy Borinak mind színésznői, mind énekesnői képességei megmutatkozhatnak. Az előadás második felében Kocsis Gergely Azdakjáé lesz a főszerep. Stuber szerint a cinikus, ámde igazságos ítéletet mondó bíró nem „kedélyes svihák”: „kicsit homályos a tekintete, mindig távolra néz, távolabbra, de aligha kétséges, hogy nem lát ott semmi biztatót”.
Bár Brecht 14 kötetnyi drámája közül A kaukázusi krétakört tartják az egyetlennek, amelyben a jóság győz, „a Kamra előadásában azonban diadalnak nyoma sincs. Lose-lose játszma zajlik le egy helyrehozhatatlanul megromlott világban. De még ott is születik szerelem, ébred ösztön, létezik morális vagy természeti parancs, száll sóhaj (…), és mutatkozik emberi szépség. Színésziről nem is beszélve” – zárja írását Stuber Andrea.
A kaukázusi krétakör - Péterfy Bori (fotó: Puskel Zsolt)
„A Kamrában látható A kaukázusi krétakör rendezőjét, Székely Krisztát Brechttel ellentétben nem a típusok, a hatalmon lévők ábrázolásának pátoszos komikuma és a társadalom esetleges megváltoztatása érdekli, hanem az esendően változó, a mindig önmagát kereső, ezért folyton úton lévő ember” – írja kritikájában Szekeres Szabolcs. A két felvonás két különböző világot ábrázol: míg az első „utazás a belső felé, afféle misztikus beavatási szertartás”, addig a második „profán karriertörténet”.
Szekeres Szabolcs szerint Pálmai Anna „Raffaello Tengelicés Madonnájának mutatja Grusét”. Kocsis Gergely Azdakja „a földön járja be az utat, egészen máshogyan, mint amit Gruse lélekben”. Kiemeli Péterfy Borit, aki az átmenetet jelenti a két felvonás között: „Alt hangja a könnyen felejthető nemzetis évek után újra krétakörös színészi énjét idézi. Kihívó, pimasz és érzéki. Az érdes vamp nemcsak titokzatos, hanem érzékeny is” – írja alakításáról. De dicséretet érdemel Rajkai Zoltán és Vajdai Vilmos játéka is.
„A Kamrában fordulatos cselekmény és szép pillanatok során bizonyosodik be, hogy a magánszféra és a közélet nem lehet meg egymás nélkül. Azonban, ha az előbbiben megtaláljuk a számításunkat, megteremtve ezzel a megfelelő hátteret, talán nagyobb esélyünk lehet elviselni a változó irányú hatalmi struktúráknak és a mindenható pénznek behódolni mindig kész bíróságok és hivatalok packázását” – ezzel az összegzéssel zárja írását Szekeres Szabolcs.
A kaukázusi krétakör - Borbély Alexandra (fotó: Puskel Zsolt)
További kritikák az előadásról
Pótszékfoglaló – Csatádi Gábor: Körben történik minden
Mert ebből a körből, nem tudunk kilépni. Nem tudunk, mégha olyannyira szeretnénk is. Nem csak a monda szerinti kaukázusiból, hanem a mindenkori életeink közös, egymástól elkülöníthetetlen köreiből, köréből sem. Rá vagyunk kényszerülve, hogy képesek legyünk bánni magunkkal, a másikkal, a közös dolgainkkal… Olvasson tovább >>>
Kapcsolódó cikk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.