Bányai Kelemen Barna ebben az évadban szerződött Szombathelyre. Az Art7 kérdezte az indulásról, az átszerződésről és szombathelyi szerepeiről.
Bányai Kelemen Barna Marosvásárhelyen végezte el a színművészeti egyetemet, majd 2006-ban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol tíz év alatt vezető színésszé nőtte ki magát. 2015-ben vendégeskedett Szombathelyen Alföldi Róbert Makrancos Katájában Petruchióként, és a próbafolyamat végén Jordán Tamás igazgatótól kapott ajánlattal végül élt is. Az idei évadot már a Weöres Sándor Színházban kezdte meg, nem is akármilyen szerepekkel: a Mágnás Miska Miskája, Volpone jobbkeze, Ivanov.
Bányai Kelemen Barna (forrás: Weöres Sándor Színház)
Az interjúból kiderül, hogy még gimnazista korában, osztálytársai unszolására lépett be egy diákszínjátszó csoportba. „ Izgalmas lehetőségnek tűnt, az osztálytársaim pedig szünetben rábeszéltek, hogy jelentkezzem: úgyis tele vagyok energiával, mindig én találom ki a diákcsínyeket, végre hasznosíthatnám ezeket a tulajdonságaimat” – emlékezik az indulásra. Később a kezdeti kelletlenség komolyra fordult, végül jelentkezett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre, ahová elsőre fel is vették.
A színház számára „jó sziget”. „Ebben benne van az is, hogy a színház menekülés ettől a zagyva világtól, amit most élünk. Családias hangulat, ismerős környezet, jó biztonságban dolgozni. Mikrovilág, távol mindenkitől, de együtt azokkal, akiket szeretsz” – mondja el a beszélgetés során.
Nem volt számára könnyű döntés eljönni Marosvásárhelyről, már csak egzisztenciális okokból sem. „Az ottani viszonyok kissé eltérőek, a román struktúra nagyon színészbarát. Ha egyszer társulati tag lettél, akkor meghatározatlan idejű szerződésed van; ha elnyerted a jogot, akkor kis túlzással nyugdíjba is mehetsz az első színházadból” – meséli. Ezzel szemben Magyarországon egy évre kötnek szerződést a színészekkel, és semmi sem kötelezi az önkormányzatot, hogy azt a következő esztendőben megújítsa.
Jordán Tamással a Volpone előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)
Bányai Kelemen Barnának volt alkalma megtapasztalni és összevetni, hogyan dolgozik egy román és hogyan egy magyar színész. „Úgy tapasztaltam, hogy a román színészek kevesebbet kérdeznek, kevesebbet elemeznek. Ha van egy helyzet, ők inkább belevetik magukat és teljes erőbedobással csinálják. A magyar óvatosabb, puhatolózóbb, később jut el idáig. Talán ez a lényegbeli különbség” – meséli, hozzátéve – „A végtermék egyik esetben sem jobb, az út másabb”.
A Szombathelyen általa játszott szerepek mindegyike nagy szerep, és nagyon különböző karakterek. A közöttük való átállás nehézségéről is kérdezte őt az Art7. „Pont az a szerencsés, hogy nagyon más karakterek; ha hasonlítanának, akkor nehéz lenne másféleképpen megformálni őket” – válaszol Bányai Kelemen Barna, hozzátéve – „Persze, láttunk már olyan színészt, aki mindig ugyanazt a személyiséget játssza, és mégis nagyon szeretjük”.
Az Ivanovban (forrás: Weöres Sándor Színház)
Ami a teveit illeti: augusztusban Alföldi Hegedüs a háztetőn megaprodukciójában Perchik-et játssza, majd szintén Alföldi rendezésében, A félelem megeszi a lelket című, a Fassbinder-film alapján készülő előadásban egy bevándorló fiút alakít az Átriumban. Szombathelyen Réthly Attila rendezi a Kis hölgy a Maximból című Georges Feydeau-darabot, amiben szintén szerepel, illetve a budapesti Katonában vendégeskedik jövő tavasszal a Salemi boszorkányok című előadásban.
Az interjúból az is kiderül, hogyan fogadták a szülei a színészpálya melletti döntését, mennyiben volt más a marosvásárhelyi Makrancos Kata, amiben szintén játszott, mint az Alföldi-féle és mit tanult Jordán Tamástól a Volpone próbái alatt.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
„Kiléptem a komfortzónámból” - Villáminterjú Bányai Kelemen Barnával