Székely Kriszta: „A coming outommal indult el az életem”

A Katona József Színház fiatal rendezőjének beszédével indult el a Pride hete. A Magyar Narancsban megjelent beszédből idézünk.

Székely Kriszta második éve társulati tag a budapesti Katona József Színházban. Az idei évadbeli első rendezése, a Nóra - karácsony Helmeréknél elnyerte a Legjobb rendezésért járó díjat a POSZTon. Székely Kriszta többek között arról beszélt, hogyan lett vége balerina pályájának, mielőtt igazán elindult volna, hogyan függ össze ez a pályamódosítás az önazonosságával, és mi az, amit a heteroszexuálisok és a melegek akár tanulhatnának is egymástól.

Sziasztok!

Politikai beszédet kell mondani? Tud egy beszéd nem politikai lenni? Hmm... Nem tudom... Kérdések... Körülbelül két hónapja tudom, hogy beszélni fogok itt. Azt, hogy majd egyszer beszélni fogok ilyen kontextusban, azt már sokkal régebb óta tudom. (…)

                           Székely Kriszta

Balerinaként nevelkedtem. Balerinaként!!! A nőiesség tradicionális megtestesítője a balerina. Légies, kecses, könnyed, csendben van. Nem ismertem más világot. Ma is, ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, akkor leginkább ez a világ jelenik meg előttem. Hogy izzadok és éhes vagyok és próbálok eszeveszetten légies és hattyús lenni. Nyolc éves koromtól kezdve voltam növendéke a Magyar Táncművészeti Főiskolának és tartott ez egészen tizennyolc éves koromig. Nagyjából és egyáltalán nem véletlenül a coming outomig.

Nem akarok, nem tudok politikai beszédet tartani, az önazonosságról esetleg tudok beszélni. Arról, ha az ember azt az utat járja, amit a szíve diktál, hogy csak akkor lehet boldog, ha nem alkuszik meg, ha nem hazudja el saját magát. Ehhez melegnek sem kell lenni, csak kellően szigorúnak önmagunkhoz.  Ebben a feladatban sokan elbukunk. Van, hogy csak időszakokra, van, hogy ebből egy egész elhazudott élet kerekedik. Heterók, melegek, mi mindenféle emberek. Bukdácsolunk. (…)

Jó voltam balettból. Ma már nem viselem nyomait oly egyértelműen, de rendelkeztem minden olyan fizikai adottsággal és szorgalommal, ami ehhez a pályához kellett. Jónak tartottak, foglalkoztak velem. Valami mégsem stimmelt. Senki nem tudta megfogalmazni, én sem tudtam megfogalmazni. Egyszerűen nem stimmelt valami bennem, belül, nem voltam elég finom, elég nőies, elég hattyús. Ilyen volt nagyjából a cucc, mint ez itt, most. Ez nyomasztó helyzeteket szült. Mestereim sem értették, hogy miért nem vagyok annyira olyan, amilyennek lennem kellene, amilyen egy hattyú, vagy egy légies hópihe. Nem az voltam. Ez voltam, ami ma vagyok, bezárva egy kis balerina testébe. A coming outommal indult el az életem. Indultam el Én. (…)

Nő vagyok. Biológiailag nő vagyok. De ezen túl a fő definícióm, hogy ember vagyok. Vannak bennem férfiasnak címkézett és nőiesnek címkézett vonások, mind szellemileg, mind érzelmileg. Nagyon bonyolult az élet és csodálatosan bonyolult benne az ember. Kutassátok a lehetőségeit, adjátok meg a szabadságát a léleknek, a testnek és szellemnek. Gondolkozzatok, mert van min. Gondolkozzatok Ti is magatokon, heteroszexuális barátaim, mert a tőlünk oly nagyon féltett férfi-nő házasság kérdése, szabályai újragondolást kívánnak, különben nem rúgnátok fel őket ilyen sokkolóan nagy arányban. Nem? Gondolkozzatok és változzatok! Adjatok magatoknak is szabadságot. Ne féltsétek tőlünk a házasságot, mert mi csak jogegyenlőséget akarunk, nem elvenni tőletek egy, a nők elnyomásán, megalkuvásán alapuló tradíciót. Tisztelet persze a kivételnek. Lehet, hogy pont mi tudnánk nektek segíteni abban, hogy megmutassuk, kikísérletezzük, lehetséges ezeken a leosztott szerepeken túl is együtt létezni. Lehet, hogy tanulhatnánk egymástól? (…)

 Az ország fröcsögni kezdett. Mindenki a másikra. Évekig mindenki fröcsögött. Eltűntek a lánglelkű fiatalok, eltűnt az értelem, eltűnt az érték, eltűnt a tudás és eltűnt a fejlődni akarás. Megállt az idő. (…)

Nem tudok politikai beszédet tartani, mert nincsen politikus, akihez lehetne szólni semelyik oldalon. Kihez forduljak? Amikor felkértek erre a beszédre nem tudtam magam máshogy elképzelni csak üvöltve és kurvaanyázva ezen a pulpituson, hogy itt állok harmincnégy évesen egy olyan országban, aminek nincsen se esze, se szíve. Olyan állampolgárokkal az oldalamon, akik tűrik, hogy a hatalom menekülő emberekkel, gyerekekkel vagy akár saját roma állampolgáraival állatként bánjon. (…)

Nem hiszem el, hogy nincsen ebben az országban jóság, hogy a kapzsiság, a fröcsögés, és a taplóság lettek Magyarország követendő vezérelvei. Szinte már olyan minden körülöttem, mint valami abszurd dráma, mintha Orwell Állatfarmjának utolsó harmadában lennék csirke. Elvesztette mindenki a maradék eszét és szívet is? Nem a politikusokhoz beszélek, hanem mindenkihez, aki felelős ennek az országnak az állapotáért, aki eltűri, hogy egymásnak ugrasztott társadalomban éljünk. Drága, drága, szeretett jobbosnak, balosnak mondott barátaim, magyarok, ébredjetek már fel! Ébredjen fel az értelem és a szív a mi kis Kárpát-medencékben. Öleljük jól meg egymást és kezdjük újra! Induljunk együtt előre egy okos, szép szívű, egy a sokszínű állampolgáraira büszke társadalom útján. (...)

A Magyar Narancs online felületén megjelent beszéd teljes terjedelmében itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Székely Kriszta: „Ez egy alkalom arra, hogy ne csak beszéljek”
Az Örkény Színház előadása nyerte a POSZTot