Balázs Zoltán 40 éves

„Szeretek keresni, kutatni őrült, elvetemült játszótársakkal.”

Balázs Zoltán a hazai és nemzetközi színházi élet különleges színfoltja. Az még nem különleges, bár szokatlan, hogy 2003-ban színész és rendezői diplomát is szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az már több mint említésre méltó, hogy 2001-ben létrehozta a Maladype Színházat, kezdetben roma és nem roma vegyes színházként. A társulat rövid hontalanság után a Bárka Színházban kapott játékteret, ahol Balázs Zoltán színészként is dolgozott 2003-tól 2008-ig.

Balázs Zoltán (Németh Mónika)

Aki látta Tim Carrol Hamletjének címszerepében a Bárkában, színészként biztosan örökre emlékezetébe vésődött Balázs Zoltán. Az alakítása szakmai díjak mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is elhozta számára. 2008-ban Trepljovként (Sirály) búcsúzott a Bárka Színháztól, és hosszú évekre a színpadtól is.

2015-ben lépett ismét színészként a közönség elé, az Én a szabadságot választottam című egyszemélyes kiáltvánnyal, amely Viktor Krevcsenko önéletrajzi írásán keresztül szembesít minket a szovjet és általában minden totalitárius rendszer velünk élő, fel nem dolgozott örökségével. 2016-ban a Maladype Színház III. Richárdjában játszotta a címszerepet, amelyet Zsótér Sándor rendezett.

            A Hamletben - az első képen Nagypál Gáborral, a másodikon Seress Zoltánnal (forrás: Maladype)

Balázs Zoltán – színészi érdemei mellett – különlegessége elsősorban abban a következetes és mindig új formákat kereső színházcsináló és rendezői munkában áll, amit immár tizenhatodik éve végez a Maladype Színházzal. „Számomra egy nagyformátumú rendező jellemzője, hogy soha nem tudhatjuk, milyen lesz a következő előadásuk. Stílusuk – ha van ilyen – az, hogy megjósolhatatlanok” – írta erről a folyamatos megújulásról Ian Herbert, a Színházkritikusok Nemzetközi Szövetségének tiszteletbeli elnöke.

„Balázs Zoltán előadásai következetesen az irracionalitás határmezsgyéjén járnak. Je ne sai quoi, a francia így szólítja a körülírhatatlant. Izé volna a megfelelője. Balázs előadásai az izét keresik. És van bennük izé. Spanyolul duendének hívják, merthogy démon munkál benne” – fogalmazott egy helyen Molnár Gál Péter. És egy másik alkalommal: „Balázs rendezései halálra szántan szembe mennek a robogó színházi trendnek. (…) Öntörvényű színház” – írta MGP.

 A formai és tartalmi sokféleség mögött azonban tudatos színházépítő elképzelés áll. „A Büchner-darab (Leonce és Léna) huszonöt jelenetét négyféle variációban próbálták a színészek, így összesen száz változat állt a közönség – és persze saját magunk – rendelkezésére. A játék struktúrájából adódóan nem játszottuk el kétszer ugyanúgy az előadást. Ebből a dekonstrukciós folyamatból építkezett később az Übü király, majd a Tojáséj” – mondta el Balázs Zoltán tavaly a 7óra7-en megjelent interjúban.

2008-ban a Bárka közigazgatási hercehurcája miatt el kellett hagyniuk a színházat, ekkor költöztek jelenlegi játszóhelyükre, a Maladype Bázisra a budapesti Mikszáth téren. „A Maladype Bázis tereinek adottságai meghatározzák az itt játszott előadásokat is. Don Carlos-bemutatónk kapcsán fogalmazódott meg bennem talán a legjellemzőbb leírás a Bázison készült előadásokkal kapcsolatban: „minimalista monumentalizmus”. Nagyszabású darabokat vettünk elő, de az eszközhasználat minimalista jellege miatt a színészi játék, a kreativitás és az improvizáció is nagy szerepet kapott” – mesélt a Mikszáth téri évekről.

  Forrás: Maladype

Néhány éve Magyarországon először vittek végig egy nyílt próbafolyamatot: „Haladunk tovább a magunk útján. Az évek során nyílt- és beavató próbáinkkal egy olyan többgenerációs csatornát nyitottunk meg, amelyet csakis a folyamatos párbeszéd által lehet megteremteni annak érdekében, hogy ne csak intuitív élmények érjék a közönséget (tetszik, vagy nem tetszik alapon), hanem a látottakról-hallottakról tudjanak és merjenek hangosan gondolkodni, véleményt formálni és vitatkozni” – fogalmazott Balázs Zoltán a kezdeményezésről.

A saját vélemény képességével és az ezzel kapcsolatos felelősséggel színházi-nevelési projekteken keresztül is foglalkoztak. Ilyen volt a Kravcsenko-ügy, „amely egy komplex, antikommunista, leginkább a szabadság és a demokratikus értékek témaköréhez köthető, több fázisú, könyvkiadási-színházi-nevelési projekt, amely a megszokott „törzsi háborúk”-tól mentesen sok, különböző identitással és értékrendszerrel bíró oldalt integrál a szakmaiság jegyében” – mesélt róla, hozzátéve  – „Az egy évet átfogó színházi nevelési programban közel 400, nagy részben elmaradott régiókban élő, hátrányos helyzetű, illetve kiemelkedően tehetséges diákkal és pedagógusaikkal találkozunk Pécstől Alsózsolcáig. A programban a személyes és kollektív felelősség fontosságára építünk, annak érdekében, hogy egy fiatal, a saját jövőjét meghatározó jövőképpel és a jogi felelősségvállalásokkal tisztában legyen, és felelősen tudjon dönteni”.

Mint a független színházak általában, úgy a Maladype is áldatlan gazdasági helyzetben kell működjön. „ Idővel csak felismeri minden döntéshozó, hogy a függetlenség nem káros dolog, hanem hosszútávon motiváló és megtermékenyítő lehetőség” – fogalmazott ezzel kapcsolatban. „Hiszek az emberi szellemben, hogy nem mindenki adja fel, és nem mindenkinek kopnak el az agysejtjei. Nem akarok általános víziókat megfogalmazni, és a magyar közgondolkodást sem megváltoztatni, de szeretnék hinni abban, hogy fogékonnyá lehet tenni az embereket” – mondta saját színházcsinálásának értelméről.

A nagyszebeni Mester és Margarita rendezését 2013-ban öt kategóriában jelölték a legrangosabb romániai színházi díjra (Uniter), a Tojáséj című rendezése (2009) elnyerte az Infant International Festival fődíját, az Übü királya (2009) pedig a Fiat Nemzetközi Színházi Fesztiválon ért el hasonló eredményt. Legutóbbi, chicagói rendezése, A kommunizmus története elmebetegeknek az Atelier Nemzetközi Fesztivál legjobb rendezéséért járó díját érdemelte ki, illetve több Jefferson Awards jelölést is kapott Amerikában.

Hogy mi lesz és meddig lehet ezt csinálni, nem tudja, de … :„Receptem nincs, ahogyan a Maladypére és az életre sem volt és valószínűleg nem is lesz, de nagyon érdekes keresni, kutatni őrült, elvetemült emberekkel, játszótársakkal”. 

(Forrás: Maladype, 7óra7, Szinhaz.hu)