Pelsőczy Réka: „Gyerekkoromtól kezdve a fantáziavilágban élek”

A budapesti Katona színművészével beszélgetett a szinhaz.net riportere többek között rendezéseiről és a minőségi bulvár előadásokról.

Pelsőczy Réka 1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (akkor még főiskolán) Zsámbéki Gábor osztályában. Már az egyetemi gyakorlatát is a budapesti Katona József Színházban végezte, amelynek azóta is tagja. Egykori osztálytársai közül egy társulatban játszik Fullajtár Andreával, Ónodi Eszterrel és Elek Ferenccel. 2004-ben rendezett először, a Kolibri Színházban, azóta számos alkalommal dolgozott rendezőként más színházakban és néhányszor a Katonában is. 2011-től tanársegéd volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Bagossy László és Rába Roland mellett. 2016-ban Rába Rolanddal elindították második osztályukat is.

Pelsőczy Réka

„Igazából sosem gondoltam arra, hogy rendezzek. Féltem az ezzel járó felelősségtől” – meséli az interjúban, hozzátéve – „az élet adta a lehetőséget. És megéreztem általa, hogy azt amiért színész akartam lenni, jobban értem ebből a pozícióból. Felhőtlenebb öröm rendezőként testet adni egy illúziónak, megteremteni egy másik valóságot, mint a színészet, ami a technikán túl fájdalmakból, sebekből tevődik össze”.

Rendezőként többször dolgozott dokumentumszövegekkel: az Én egy szemüveges kisfiú vagyok című munkájához gyerekek meséltek a felnőtté válásról, a Szeret.lekhez férfiakat és nőket kérdezett a szerelemről, a Leányálomhoz nők meséltek női sorsokról. Mint mondja, nem is keresett hasonló tematikájú, megírt darabot, mivel úgy érezte, „nagyon hamar didaktikussá válik valami az irodalmi megfogalmazástól. Jobban hatnak rám az emberi esendőséggel megfogalmazott szövegek, amikor a saját élményeit önti valaki szavakba. Nagyon szeretem az élőbeszédben rejlő elakadásokat, kimondatlanságokat, szókereséseket”.  „Egy igaz történet sokkal megrázóbb tud lenni, mint a kitalált szöveg” – fűzi hozzá.

Anyaszínházában nem sokat rendezett. „Nincs rossz érzésem ettől, hiszen más dolog úgy rendezni, hogy a színészek a partnereid is egyben. A társulati létemnek jót tesz, hogy nem uralkodik el a rendezői részem. Mindig jó szerepeket kaptam a Katonában. Színészileg most tartok ott, hogy ki is tudom őket élvezni” – mondja ezzel kapcsolatban.

Pelsőczy Réka a Nóra előadásában (fotó: Horváth Judit)

Ezzel szemben, miközben az ország egyik első művészszínházában dolgozik, rendszeresen rendez az Orlai Produkciós Iroda égisze alatt (Római vakáció, Bagoly és Cica, Mindent Éváról, Egy fenékkel két lovat, Hernádi Pont, Hullaégető), leginkább minőségi bulvár előadásokat. Sőt, az Orlai Tibor körül csoportosuló alkotói szövetség, kvázitársulat tagja is lett.

A híres filmekből készült előadások (Római vakáció, Bagoly és Cica, Mindent Éváról) sikerrel mentek és mennek mind a mai napig. „Tulajdonképpen gyerekkoromtól kezdve a fantáziavilágban élek. Szívesen menekülök a fantáziálásba, miközben egyre jobban értékelem a valóságot is. De sokkal izgalmasabb és szabadabb, következménynélkülibb, egyszerűbb ott minden.  A filmes rendezéseim igazából mesék” – mondja Pelsőczy Réka ezekről a munkáiról. „Ugyanolyan komolyan veszem a habkönnyű darabokat, mint ha a világirodalom legnagyobb szerzőinek a műveivel lenne dolgom. Gyakran nem értem, hogy mitől mondjuk valamire, hogy bulvár. Mitől van benne a kánonban Goldoni, és mitől nincs benne mondjuk egy 60-as évekbeli amerikai szerző” – fűzi hozzá.

A Hullaégető komolyságával és sötétebb tónusával kilóg a sorból, egy tisztességes kisember útját mutatja meg, aki krematóriumi dolgozóból a családját is feláldozni kész náci lesz a második világháború idején. „A legerősebb történelmi korszak a második világháború, a nácizmus, a holokauszt. A legjobban az érdekelt ennek a kispolgárnak a történetében, hogyan csúszunk bele észrevétlenül az embertelenségbe. Hol van az a határ, amikor az ember foglalkozása vagy egy új törvény alapvető emberi értékek fölé helyeződik” – meséli.

                Gálvölgyi János a Hullaégető előadásában (fotó: Takács Attila)

Ami pedig a politikát illeti, Pelsőczy Réka nem tartja magát forradalmi alkatnak: „Kiskorom óta nem érdekel a politika, azt érzem, hogy semmi beleszólásom a dolgok alakulásába. Egyedül annak látom értelmét, hogy mit csinálok én. Hogy döntök egy adott helyzetben. Mit csinálnék, ha egyszer csak a szomszédomat elvinnék, mondjuk azért, mert hetven kiló fölött van”.

Az interjúból az is kiderül, hogyan jött létre az első, kolibris rendezése egy poénkodásból, mi a legizgalmasabb számára a színészekkel való munkában és mi a tanításban.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Ez zsigeri színház” - Goldonit rendez Pelsőczy Réka