A Radnóti Színház fiatal színésznője többek között arról mesélt a Fideliónak, hogyan lehet terápiás hatása egy szerepnek és szerinte miért nem őrülnek meg a színészek.
Sodró Eliza a Kaposvári Művészeti Egyetem elvégzése után a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött, majd tavaly ősszel lett a Radnóti Színház tagja, ahol az egyik legfoglalkoztatottabb színész. Emellett a független előadásokban is szerepel, többek között a Rózsavölgyi Szalon és a K2 Színház előadásaiban. Ráadásul a szombathelyi teátrum A falu rossza című Mohácsi rendezésében továbbra is játszik, amikor csak teheti, és nem is akárhogyan játszik. Nem véletlen, hogy a POSZTon ezért az alakításáért elnyerte a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat, illetve a Fidelio szakmai támogatását.
Sodró Eliza (fotó: Szécsi István / Fidelio)
Ebben az évben hat új bemutatója és két beugrása volt. „Egyrészt szuper, hogy van sok új feladat, másrészt viszont gyakorlatilag egyeztethetetlen lettem. Az hülyeség, hogy azért ne legyen A falu rossza Szombathelyen, mert egyetlen ember épp nem ér rá” – meséli erről az előadásról, illetve arról, hogy lekettőzték a szerepét Szombathelyen, hozzátéve – „Mindig az előadás érdekeit kell szem előtt tartani. Ezért a kettőzés. Én a magam részéről megköszöntem Hartai Petrának, hogy vigyázott Bátki Tercsire, amíg én távol voltam, aztán boldogan röpültem Szombathelyre, amikor újra tudtak egyeztetni. A szívem csücske ez az előadás, ezért nagyon fájt volna, ha végleg meg kell válnom tőle”.
Arról is mesél az interjúban, hogyan készül a szerepre. Mint mondja, a lényeg a próbákon dől el, de ő szeret „otthon is bindzsizn dolgokon”. „Ha sikerül rápörögnöm egy szerepre, akkor szinte bármi lehet inspiráló: egy cikk, egy gesztus, egy gonosz buszvezető stb. Bátki Tercsi például annyira belemászott az életembe, hogy egy idő után sokkal bátrabban mertem kiállni az igazamért. Mert állandóan azon gondolkodtam, hogy ő vajon mit csinálna. Szóval terápiás hatása is volt” – így alakulhat egy szerep Sodró Elizánál és így hagyhat nyomot a valós életében is akár.
Sodró Eliza (középen) A falu rossza előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)
Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója vibráló, érzékeny lényként jellemezte őt, aki nagyon mélyre megy a szerepeiben. „Néha elgondolkozom azon, hogy ha a fizikai betegségek többnyire lelki eredetűek, akkor vajon a színészeknek, akik éjjel-nappal az idegrendszerüket túráztatják, miért nincsen ezerféle bajuk. És talán azért, mert ők végig tudják, hogy ez csak játék. Tudatában vannak, hogy mindez a tapsrend után véget ér. És talán ez a tudat védi meg őket. Ha ez a tudat nem lenne, akkor nem színészek lennének, hanem őrültek” – mondja az alámerülésről a fiatal színésznő.
Alföldi Róberttel már korábban is dolgozott a Lear királyban, majd legutóbb a Futótűz című előadásban. „Kegyetlen, kérlelhetetlen, de ha meg tudod csinálni amit kér, akkor azért nem jössz ki rosszul a dologból” – mondja a rendezővel való munkáról, hozzátéve – „Van egy olyan gyanúm, hogy elég jó pedagógus. De ő nem az a kedves fajta, hanem az, amelyik még visszazavar futni, mikor már kétszer elestél, de év végére megvan a spárgád, és úgy futsz, mint Usain Bolt. Szóval lehet nála fejlődni”.
Martinovics Dorina és Sodró Eliza a Futótűz előadásában (fotó: Dömölky Dániel)
Ami pedig a következő évadát illeti: „Alföldi Róbert rendezi a Hegedűs a háztetőnt az Arénában, amiben én játszom Chavát. Ezt követően a Radnótiban Szilágyi Bálinttal csinálunk egy Arany-balladaestet, majd Andrei Şerban rendezi a III. Richárdot, Alföldi Róberttel a címszerepben – ebben én Lady Annát fogom játszani a tervek szerint. Végül pedig Mohácsi János rendezi Závada Pál Egy piaci nap című regényét. Azért ez jól hangzik, nem? Szerintem elég mázlis vagyok” – fejeződik be az interjú egy nevetéssel.
A Fidelión megjelent interjúból az is kiderül, mennyire tartja a kapcsolatot Sodró Eliza a szombathelyi társulattal, szereti-e, ha egy rendező megmondja neki a tutit, és milyen filmes lehetőségei voltak ebben az évben.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
Bízom benne, hogy mi talán nem hülyülünk meg – Interjú Sodró Elizával
Kik játszanak a legtöbbet – a budapesti művészszínházakban?