Mit érdemes megnézni a nemzeti színházakban?

Még javában tart a nyár, sőt, most tombol leginkább, ám feltartóztathatatlanul közeleg a következő évad. Sorozatunkban az őszi és téli bemutatókból csemegézünk.

Nemzeti Színház / Figaro házassága / Rendező: Sardar Tagirovsky

Lehet, sőt, kell is azon gondolkodni, miért és hogyan vált megosztóvá a Nemzeti Színház Vidnyányszky Attila vezetése alatt, vagy éppen a társadalmi megosztottság hogyan mutatkozik meg a Nemzeti Színházhoz való viszonyulásunkban. Mi most nem ezt tesszük. Azon is érdemes morfondírozni, hogy vajon mennyire szerencsés, hogy a Nemzeti Színház kínálatában ennyire túlteng egy bizonyos színházi forma (Vidnyánszky Attila rendezői stílusa) és egy bizonyos színházi tradíció (a kelet-európai, azon belül is elsősorban az orosz), miközben erőteljesen háttérbe szorulnak a nyugat-európai színházi hagyományban vagy abból kiindulva megszólaló előadások. Ezt sem tesszük. Egyszerűen ajánlunk.

Nemzeti Színház (fotó: Toldy Miklós)

Sardar Tagirovsky kazanyi születésű rendező, színész és bábjátékos az egyik legizgalmasabb hazai színházi alkotó. A sepsiszentgyörgyi Meggyeskertje két éve négy díjat is elhozott a POSZTról, tavaly pedig Kisvárdán Az úrhatnám polgár című munkájával szerepelt hasonló sikerrel, ráadásul Tagirovsky ott elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat is.

Tagirovsky különleges érzékkel tud elgondolkodtatni minket a leghaszontalanabb és egyben legfontosabb kérdéseken, mint amilyen például az élet értelme. És nem a 42 a válasza – azt hiszem. Ráadásul eközben a színházi formák sokaságából válogat, vagyis minden rendezése szinte gyökeresen különbözik az előzőektől. Hol meditatív lassúsággal (6), hol érzéki tobzódásban (Az úrhatnám polgár) történik, de minden esetben erőteljes metafizikai töltete van a rendezéseinek, anélkül, hogy isteneskedne vagy közhelyekkel traktálna. Nem állítom, hogy minden esetben könnyű vele menni vagy maradni – aki a majdnem hatórás 6 című előadását látta a Nemzetiben, tudja, miről beszélek – de minden esetben megéri. A Figaro házasságát novemberben mutatja be a Nemzeti Színház.

Nemzeti Színház / Cseresznyéskert / Rendező: Silviu Purcărete

Olcsó dolog lenne most csak annyit írni, hogy Csehov és a világhírű román rendező önmagáért beszél – miközben tényleg ez a helyzet. Illetve annyit még érdemes hozzátenni, hogy Ranyevszkaját Udvaros Dorottya fogja alakítani, akit az utóbbi években nem nagyon kényeztettek el igazi kihívást és izgalmas játéklehetőséget kínáló szerepekkel a Nemzeti Színházban.

      Silviu Purcărete

Még egy kis emlékeztető a színlapról: A cseresznyéskert, mint családi birtok az a helyszín, ahová Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja, földbirtokosnő Párizsból megérkezik, és szembesül gyermekkora romjaival. A birtok lakói ugyan még élik reményteli életüket, de az álmok szétfoszlani látszanak, a cseresznyéskertre a felszámolás vár. A Cseresznyéskert tervezett bemutatója 2018. februárja.

Csokonai Színház / Rózsa és Ibolya / Rendező: Tengely Gábor

A kortárs vagy kortárs szerző által átírt meséből születő gyermekelőadásoknak, amennyiben kellően érdekesek, van egy szokásos útja. Elsőként a bábszínházak tűzik műsorra (sőt, átirat esetén általában ők maguk íratják/írják a kortárs feldolgozást), majd számottevő siker és jó szemű művészeti vezetés esetén a felnőtteknek játszó kőszínházak vendégjátékként meghívják, beleillesztve saját repertoárjukba, vagy… A Rózsa és Ibolya ebbe a prémium kategóriába tartozik, látván a bábszínházi sikert és a benne rejlő lehetőségeket, a kőszínházak maguk állítják színpadra a darabot. 2015-ben a Szegedi Nemzeti Színház figyelt fel az Arany János tollát is megérintő népmesére, amit Gimesi Dóra írt át a mai fül számára is otthonosan verselő nyelvezetre.  Jászay Tamás Spirituszon megjelent kritikája szerint nem is akárhogyan: Barnák László rendezése a kritikus szerint „élő, lélegző, élvezetes kirándulás, aminek a végére kiderül, hogy a tündér is ember”.

Népmesei kincsünknek van egy sajátos és élménygazdag vonulata, amelyik a történések és a képek már-már barokkos burjánzásával robog keresztül erkölcsi és érzéki gátjainkon. Ilyenkor szokásunk szülőként azt gondolni, hogy ez korai a gyereknek, még biztosan nem érti, miközben élvezettel olvassuk a mesét. Miért eszi meg a forró kását a hasáról? – fogja kérdezni a gyerek, és inkább másik fabulát választunk. A Rózsa és Ibolya is ebből a vonulatból való: az öreg tündérkirályt elverő mostoha öregasszony feleség, Rózsa nevű fiú, ember és tündér násza, próbatételek, végezetül happy end és a szerelmeseknek segítő cigánypurdék csúfos átverése. Mondják a hozzáértők, hogy a gyerek mindent ért, ha másképpen is, mint mi. És milyen jó, amíg még másképpen érti.

                                Tengely Gábor (forrás: Fidelio)

Tengely Gábor állítja színpadra Debrecenben a mesét, aki a Vaskakas Bábszínház főrendezője és a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész osztályának vezető tanára. Hogy pontosan mikor lesz a bemutató, még nem lehet tudni, de annyi bizonyos, hogy az előadás a Víg Kamaraszínházban kerül bemutatásra.

Csokonai Színház / Kövek / Rendező: Bethlenfalvy Ádám

Kicsit bulvárosan indítva, Stefo Nantsou és Tom Lycos darabja csúnyán kiverte a biztosítékot másfél éve a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban. Pontosabban egy szülő levélben fordult a polgármesterhez és a város önkormányzati képviselőjéhez, mert gyermeke elmondásából arra a következtetésre jutott, hogy az előadással „mérgezik és szennyezik a kultúrára szomjazó gyerekeket”. A Hevesi Sándor Színház ezt a helyzetet (ami nem volt Zalaegerszegen példa nélküli, mert már korábban is születtek hasonló tárgyú feljelentések a klasszikus ifjúsági előadásokhoz szokott szülőktől) példaértékű figyelemmel és intelligenciával oldotta meg: egy lakossági fórumot tartottak, ahol szülők, pedagógusok és színházi szakemberek oszthatták meg egymással a gondolataikat. Ezt a fórumot akkor a mostani előadás rendezője, Bethlenfalvy Ádám moderálta. (A 7óra7 cikke itt olvasható róla.)

A darab története szerint két kamasz kődobálásából közlekedési baleset és halálos tragédia lesz. Lényege szerint nem jól követhető és követendő erkölcsi mintákat ad, hanem húsbavágóan súlyos kérdéseket tesz fel felelősségről, vétekről és bűnről. Ha megint vastagot szeretnénk mondani, azt írnánk, hogy amit színházi nevelésről Bethlenfalvy Ádám nem tud, azt nem is érdemes tudni (részletes kutatómunka eredményeképpen Ciboly Ádámmal közösen írtak egy könyvet a színházi nevelésről 2013-ban, illetve egy ebben a témában jelenleg is folyó, átfogó és többlépcsős szakmai egyeztető munka egyik fő szervezője).

Bethlenfalvy Ádám (balra) egy vitaszínházi programon

Persze ez azért más, mint rendezni egy ifjúsági előadást, ha az még annyira is színházi nevelési indíttatású. Bethlenfalvy Ádám azonban ilyenből is fel tud mutatni értékes előadásokat: többek között éppen Zalaegerszegen rendezte meg Edward Bond Széttört tál című darabját, de a Bohócok a Láthatáron Csoporttal létrehozott Ablak című rendezése is kifejezetten erős munka volt. Mindkettő kérdéseket vetett fel és lehetőséget adott ezeken közösen elgondolkodni. Még nem lehet pontosan tudni, hogy társulnak-e majd feldolgozó és/vagy drámapedagógiai foglalkozások a debreceni bemutatóhoz, mi az igenre tippelünk.   

Győri Nemzeti Színház / Makrancos Kata / Rendező: Bagó Bertalan

Shakespeare vígjátéka önmagában izgalmas, ugyanis alapvetően egyáltalán nem vicces, hiszen egy szerelmes nő megzabolázásáról szól, mai kifejezéssel élve a családon belüli és a családhoz vezető erőszak minden eszközével. Általában zavarban is szoktak lenni azok, akik komoly szándékkal állítják színpadra a darabot, ezért nem ritkán különféle húzásokkal és szövegvariánsokkal finomítanak az eseményeken, hogy az önfeledt nézőtéri kacaj ne legyen egyben férfi soviniszta vértuskóság. Nem mintha távol állna az alapgondolat a néplélektől, gondoljunk csak a Rigócsőr király című népmesénk kísértetiesen hasonló vonalvezetésére.

Bagó Bertalan (fotó: Béres Attila)

Alföldi Róbert legutóbb Szombathelyen merészen beleállt ebbe a dologba, Makrancos Kata, avagy a hárpia megzabolázása című rendezése nem szépít, és nem is ad tisztára lúgozott erkölcsi kibúvót. Egy szerelmes férfi és egy szerelmes nő történetét meséli el megrázó erővel. Októberben a Győri Nemzeti Színházban kiderül, vajon Bagó Bertalan, a székesfehérvári Vörösmarty Színház művészeti vezetője mennyire áll bele a Makrancos Katába.

Miskolci Nemzeti Színház / Ahogy tetszik / Rendező: Rusznyák Gábor

Rusznyák Gábor a tavalyi Kivilágos kivirradtig rendezésével beírta magát a Miskolci Nemzeti Színház történelemkönyvébe. Túl az előadás egyéb erényein pusztán azért is, mert a miskolci teátrum társulatként hozott létre egy kiemelkedő produkciót. Pontos és kitűnő egyéni alakításokkal és egymással való tökéletes összhangban, vagyis együtt. A POSZTon számomra meglepő módon az előadás egyetlen díjat sem kapott a szakmai zsűritől, csupán Harsányi Attila nyerte el a Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díját alakításáért. Az előadást a színházi kritikusok a legjobb előadás, a legjobb rendezés és a legjobb zene kategóriában is jelölték Színikritikus Díjra.

                Rusznyák Gábor (forrás: Miskolci Nemzeti Színház)

Ennyi Kivilágos kivirradtig után talán nem kell túl sok plusz magyarázat ahhoz, miért érdemes odafigyelni Rusznyák Gábor rendezéseire, főként Miskolcon. Pláne, ha egy olyan darabot állít színpadra, mint Shakespeare Ahogy tetszik című műve, amelyet a szerző egyik vígjátékírói csúcspontjaként szokás emlegetni. Az előadást a tervek szerint október 13-án mutatják be a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában.

Miskolci Nemzeti Színház / Emberek alkonya / Rendező: Benkó Bence, Fábián Péter

A k2 Színház vezetőpárosa már az előző évadban is dolgozott a Miskolci Nemzeti Színházban, Az Elza, avagy a világ vége című előadást rendezték meg miskolci színészekkel.  A cím alapján hasonlóan kevéssé derűlátó előadásra lehet számítani ebben az esetben is, noha náluk mindig vannak csavarok, és sem a darabjaikat, sem a rendezéseiket nem jellemzi vegytiszta mélabú. Most ráadásul a saját társulatuk is részt vesz a produkcióban, és az ilyen elegyedés egy független és egy kőszínházi csapat között mindig izgalmas dolog. Persze, nem mindig vezet jóra, de mindenképpen izgalmas.

                        A k2 Színház a 2014-es Ördögkatlan Fesztiválon (forrás: k2 Színház)

Lehet azon morfondírozni, hogy mennyire szerencsés alapállás a kultúrpolitikában, hogy a független társulatokat ellehetetlenítően alacsony költségvetési támogatásokkal arra terelgetik, hogy például kőszínházakkal legyenek kénytelenek koprodukciókat létrehozni. Az optimális az volna, ha ilyen együttműködések tisztán szakmai megfontolásokból, vagyis szabadon jönnének létre. Ha megtehetnék a függetlenek, hogy egyedül hozzanak létre előadásokat, mégis azt mondanák, nézzük meg, milyen lenne egy kőszínház társulatával együtt dolgozni. Vagy csak megmutatni magunkat az ő közönségüknek is. A helyzet jelenleg nem ez. Ettől függetlenül a dolog elsülhet jól is, hiszen adva van egy jó karban lévő miskolci társulat és egy virulens, minden előadásával új megoldásokat kereső független formáció. Az előadást előreláthatóan december 2-án mutatják be Miskolci Nemzeti Színház Játékszínjében. 

Miskolci Nemzeti Színház / Ruy Blas / Rendező: Zsótér Sándor

Zsótér Sándor tavaly Edward Albee Mindent a kertbe! című drámájával kínálta meg a miskolci társulatot, és ez nem pusztán szókép, lévén kifejezetten a színészekre keresett darabot. Zsótér Sándor ugyanis soha nem csak egy előadást rendez, hanem pedagógiai, munkát is végez a vele dolgozó színészekkel a próbafolyamat során. Szakmailag épít, újjáépít és karbantart – minden színház profitál a rendezéseiből. Akkor is, ha maga az előadás akár kevésbé sikerült is lesz. Zsótér Sándort nézőként tanulni kell és érdemes. Miskolcon tavaly volt az első újkori szemeszter. Hogy még csak nem is halott erről a darabról korábban? Többek között ezt is meg kell tanulni. A bemutató tervezett időpontja: 2018. január 26, szintén a miskolci Játékszínben.

Zsótér Sándor (fotó: Reviczky Zsolt)

Pécsi Nemzeti Színház / A makrancos hölgy / Koreográfus: Földi Béla

A nem is oly régen önállósodott Pécsi Balett a Pécsi Nemzeti Színházzal koprodukcióban mutatja be a táncjátékot. Mindaz, amit Bagó Bertalan győri rendezése kapcsán írtunk, érvényes erre az előadásra is. Az alapanyag alkalmas a megúszásra (ráadásul még sikert is lehet vele elérni), miközben egy lesújtó és ezáltal felemelő dráma lehetősége is benne van. Személyes véleményem és tapasztalataim alapján általában (és ez egy megengedhetetlen általánosítás) a kortárs balett tagozatok és társulatok hajlamosak az illusztratív esztétizálásra: professzionális tánctudással szép és könnyen emészthető képekké tenni, ami éppen az emészthetetlenségén keresztül hat legerőteljesebben. Persze elfogadom, hogy annak is lehet svungja, de azért abban reménykedem, hogy Földi Béla nem ezt az utat választja. A Makrancos hölgy szeptember 15-én látható először a Pécsi Nemzeti Színházban.

Szegedi Nemzeti Színház / János király / Rendező: Keszég László

A nem egészen egy éve a prózai tagozat főrendezőjeként a társulatban dolgozó rendezőnek minden prózai munkája eleve izgalmas a társulat(ujjá)építés szempontjából. Márpedig Dürrenmatt társadalmi szatírája akár jó lehetőséget is adhat a közös munkára. „Shakespeare műve zilált és züllött, Dürrenmatt átdolgozása hűvös ésszel előadott komédia, a politika működésének kíméletlenül, szenvtelen, már-már cinikus pellengérre állítása. A férfiak csak a sakkjátszma közvetlenül következő lépését látják, vakon üldözik a szerencsét, a nők jajveszékelnek és üldözik a férfiakat, az egyetlen, pillanatnyi örömforrást a káröröm, a bosszú jelenti” – olvasható a színlapon. Az előadás bemutatója november 10-én lesz a Kisszínházban.

                    Keszég László

Szegedi Nemzeti Színház / Kazamaták / Rendező: Máté Gábor

Önmagában már az kisebb fajta szenzáció, hogy Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatója az anyaszínházán, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (ahol osztályfőnök) és az AlkalMáté Truppon (akiknek osztályfőnöke volt) kívül máshol is rendez. Legutóbb talán nyolc éve dolgozott máshol, igaz, hogy akkor az egri Gárdonyi Géza Színházban gyors egymásutánban két előadást is rendezett. (Mondjuk, az egy egészen más Gárdonyi Géza Színház volt.) A recenziók szerint évek alatt erősen leromlott művészi állapotban lévő szegedi teátrum érezhetően elkezdett építkezni. A nem egészen egy éve újjáalakult művészeti vezetés, Spiró György művészeti főtanácsadó és Keszég László főrendező hatása úgy tűnik, már a következő évadban jelentkezik, kihívásokat jelentő darabokkal és kvalitásos rendezőkkel kínálják meg a társulatot. Ha igazunk van, akkor ezen kihívások és lehetőségek egyike a Kazamaták és Máté Gábor.

A budapesti Katona tizenegy éve mutatta be Papp András és Térey János darabját, azt akkor Gothár Péter rendezte és Máté Gábor is játszott benne. „Ez a forradalom első igazán irodalmi ábrázolása, mert ideológiamentesen, a napi politikától függetlenül csak és kizárólag emberi magatartásokat, indulatokat és érzelmeket mutat be, vagyis a szó igazi értelmében filozofikus. Nagyszabású és rémisztő mű, olyan, mint az ember” – mondta a darabról Spiró György. A Kazamatákat 2018. február 9-én mutatják be a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Interjú Sardar Tagirovskyval (7óra7)
„A gyerekek ki vannak éhezve a valódi kérdésekre” – a Széttört tál Zalaegerszegen
Mit érdemes megnézni a budapesti művészszínházakban?