Slam Poetry - „A siker csak melléktermék”

Horváth „Színész Bob” Kristóf színész, a hazai slam-mozgalom egyik úttörője a slamről és kicsit a színházról is mesélt a Vasárnapi Híreknek.

Horváth Kristóf – slammerként Színész Bob – a nyolcadik kerületben született és nőtt fel. A nevében lévő Színész nem véletlen, hét évet játszott a Bárka, ötöt a Maladype Színházban és újabb öt esztendőt a Merlin Színházban. Jelenleg képességfejlesztő foglalkozásokat és slam poetry órákat tart hátrányos helyzetű gyerekeknek, fiataloknak, illetve a Bob és Bobek Orchestra frontembere mint Bob. Rendszeresen járja az országot és az országon túli magyar nyelvterületet mint a slam nagykövete.

Horváth "Színész Bob" Kristóf (forrás: YouTube)

Mindezek eredőjeként a Bohócok a Láthatáron társulat Én Prométheuszra gondoltam című színházi nevelési előadásában slam poetry tanárként játszik a közönséggel, akik ebben a sajátos helyzetben inkább játszótársak, mint nézők. Július végén, Kövér „Kövi” Andrással és Simon Mártonnal együtt az orfűi Panoráma Campingben slam tábort szervezett, hogy összekovácsolja a hazai slam közösséget.

„Fontos tudni, hogy nem művészeti tábort csináltunk, mint ahogy a slam sem igazán művészet. Inkább mozgalom, közösség, sok esetben terápia. Önreflexiót, gondolkodást fejleszt, megtanít felülemelkedni helyzeteken. Hogy hogyan képviseld magad” – mesél az interjúban magáról a műfajról. „Ahhoz, hogy kapcsolatot tudj teremteni a közönséggel, itt és most kell lenni. A szöveg kész van ugyan előre, hiszen a slammer ilyen értelemben soha nem improvizál, de a gondolat itt és most születik meg” – fűzi hozzá.

         Horváth Kristóf és Feuer Yvette az Én Prométheuszra gondoltam próbáján

A slam poetry normál menetben mindig versenyhelyzetben jelenik meg, ám Horváth Kristóf szerint nem ez a lényege, sőt: „Ez a verseny dolog egyébként egy vicc. Az élet egyéb területein állandóan körülöttünk ólálkodó versengésre reflektál: gyere, verseny, nyakon csípünk, és kiállítunk a színpadra” – mondja. „Arra próbáltuk rávezetni őket, hogy soha ne pontszámokban mérjék magukat. Az életben se. A színpadra is azért lépjenek ki, mert mondani valójuk van. És ha az olyan, ami feszíti őket belülről, akkor az hatni fog. A siker csak melléktermék” – teszi hozzá azzal kapcsolatban, hogy mire készítik fel a leendő slammereket a táborban.

Horváth Kristóf szövegíróként, pontosabban drámaszöveg színpadra írójaként is megjelent már, Viripajev Oxigénjét írta át slamre, amit a hazai underground zenei színtér sokoldalú DJ alkotópárosa, Salman Ádám és Kovács Kinga (Sanyi) közreműködésével és a Nylon Group színészeivel, Márkus Sándorral és Eke Angélával láthatunk. Ez vajon slamszínház már? Horváth Kristóf szerint nem. „Az Viripajev szövege. Ma már mindenre rámondjuk, hogy slam, ha egy szöveg öblögetés nélkül elhangzik a színpadon. A slam eredetileg versenyformában létezik, zsűrivel, előre megírt saját szöveggel, 3 percben” – indokolja ezt a nemet. „A táborban fellépett egy nagyon fiatal celldömölki páros, Horváth Nóra és Sipos László, akik egy saját maguk által írt drámát adtak elő slamesen. Azt gondolom, amit ők csinálnak, az az igazi slamszínházi kísérlet” – vagyis a dolog önmagában nem képtelenség.

Az interjúból megtudható, hogy a jó slammer vajon kijelent vagy inkább kérdéseket vet fel, mit gondol a politikai korrektségről a slamben és hogy a legközelebbi munkája egy fórumszínházi előadás a drogozásról, amit hátrányos helyzetű gyerekeknek tartanak.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Részvételi színház és még slam is – Hogyan van ez?