„Busát elvileg nem lehet horogra csalni, nekem véletlenül sikerült”

Csőre Gábor nyilatkozott szinkronról, színházról, munkáról és pihenésről.

Pályafutását mindössze tizenegy évesen kezdte. Kisgyermekként hogyan csöppent ebbe a világba?

Mindig is szerettem verset mondani. Szöveget könnyen és gyorsan tanultam. A lehetőség pedig egyszer csak kopogtatott, a Magyar Rádió Gyermekstúdiójába felvételt hirdettek, a Miska bácsi levelesládája című műsorhoz kerestek gyerekszereplőket. Jelentkeztem, felvételt nyertem. Attól kezdve egy egészen új és nagyon izgalmas világ tárult ki. Egy rendkívül pezsgő és vibráló közegbe kerültem. Olyan dolgokat tanulhattam, amiért a mai napig hálás vagyok, célirányosan fejleszthettem a beszédtechnikámat és kifejezőképességemet, ezekre másképp biztos nem nyílt volna lehetőségem. Ráadásul még pénzt is kerestem. Az egész miliő szinte mákonyként hatott rám.

        Csőre Gábor (fotók: Nagy Ágnes)

Később egymást követték a szinkronszerepek: Adam Sandler, Ashton Kutcher és hosszan lehetne még folytatni a sort. Több tucat sorozathoz, filmhez, rajzfilmhez adta, adja a hangját, mégis egy juhász szinkronizálását tartotta a legnagyobb kihívásnak a pályafutása során.

Ez pontosan így van. A Csillagos ember című filmben kellett egy juhászt szinkronizálnom. Az ő természetességét nem volt könnyű visszaadni. Hosszasan kellett dolgozni azon, hogy megtaláljam azt a tónust, ami hűen tükrözi a személyiségét, és nem hat mesterkéltnek.  

Mi kell ahhoz, hogy valaki igazán jó színész lehessen, és megállja a helyét a pályán?

Kötélidegek és rugalmasság. Sokat talán úgy gondolják, hogy a művészekre a rebbenékenység és szenzibilitás jellemző. Ez igaz, ez is feltétlenül kell, ugyanakkor felkészültnek kell lenni minden eshetőségre. A mi szakmánkban bármikor történhet fordulat, és erős az idő szorítása is. Nincs lehetőség elmélyülni a felkészülésben, ráhangolódni a szerepre. Előfordul, hogy a szinkronizálás során olyan gyorsan követik egymást a képek, hogy nincs idő az adott részhez lapozni a szövegkönyvben, sőt, van mikor nincs is szövegkönyv. Úgy kell megtalálni a megfelelő hangsúlyt, hogy nem ismerjük a szinkronizálandó film történetét, összefüggéseit, szereplőit. Csak felvillan az adott jelenet, és máris szinkronizálni kell. Vannak persze könnyebben kiismerhető színészek, akiket egyszerűbb szinkronizálni. Az igazán jó színészek azonban mindig beletesznek valami fricskát a megnyilvánulásukba, ettől nehezebb ugyan a feladat, de jóleső a kihívás.

Tavaly tüntették ki Jászai Mari-díjjal. Milyen érzésekkel fogadta az elismerést?

Az igazat megvallva igen vegyes érzésekkel. Félreértés ne essék, nagyon hálás vagyok az elismerésért, és köszönöm azoknak az embereknek, akik segítettek, hogy eljuthassak ideáig. Tény azonban az is, hogy ezt nem a kitüntetésért csinálja az ember. Akkor is ugyanennyi időt, energiát fektettem volna bele a munkában, és ugyanennyi áldozatot hoztam volna, ha soha nem kapok érte kitüntetést. Ugyanakkor az is igaz, hogy az évek során volt sok keserűség is, ezek a rozsdás szögek pedig díjtól függetlenül benne maradnak az emberben.

Kicsit könnyebb vizekre evezve: Ön nagy horgász hírében áll. Mi volt eddig a legnagyobb fogása?

Emlékeim szerint egy 18 kilogrammos busa volt. Busát elvileg nem lehet horogra csalni, nekem véletlenül sikerült.  A másik nagy fogásom egy 15 kilogrammos fekete tőkehal volt.

A halakat csak kifogni szereti, vagy fogyasztani is?

Gyakran eszem halas ételeket, kifejezetten szeretem. Az éves halfogyasztásom nyilván azért elmarad a bajaiakétól, de elég magas a magyar átlaghoz képest. Egyébként nálunk az egész család kedveli a halat. Múltkor például kislányom is sushit evett egy étteremben. Én is megkóstoltam, és ezúttal is nagyon ízlett, igazán finom volt.

Jutott ideje nyáron a pihenésre, vagy a munkáé volt a főszerep?

Ha nem muszáj, nem dolgozom nyáron – mondom minden évben magamnak, de az élet ezt általában felülírja. A színházban ugyan nyári szünet volt, de a televíziós sorozatok és a szinkronfeladatok is pörögtek tovább. A munka mellett persze mindig igyekszem időt szakítani a kikapcsolódásra is. Dunakeszin van egy kis nyaralónk, oda biztos többször ellátogatunk az őszi napokban is.

Ősszel hol találkozhat Önnel a közönség?

Nyíregyháza mellett Budapesten, a Vígszínházban, illetve a Pesti Magyar Színházban lesznek előadásaim. Ez utóbbiban a Sugar, van aki forró szereti című darabban lépek fel. A színházi szereplések mellett az a megtiszteltetés ért, hogy előadóként idén is részese lehetek a Magyar Nemzeti Galéria Textúra elnevezésű összművészeti programjának. Az eseményt pár éve rendezik meg. nagyon jó kezdeményezésnek tartom, a program keretében neves kortárs írók, költők írnak irodalmi szöveget a múzeum állandó kiállításából kiválasztott képzőművészeti alkotásokhoz. Az elkészült irodalmi műveket a Galéria kiállítótereiben színművészek tolmácsolásában ismerhetik meg a látogatók.  Igazán különleges program, mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Az interjút az Előadóművészi Jogvédő Iroda készítette.