A Beugróban edzett Pokorny Lia a nézőkkel közvetlen párbeszédet folytató, rögtönzésekkel tűzdelt előadásra készül, Horgas Ádám rendezésében. A rendező mesélt a készülő produkcióról. 

A Lepkegyűjtő Produkció október 6-án mutatja be a Centrál Színházban Duncan MacMillan Dolgok, amikért érdemes élni című darabját. Az előadás a női lélek fejlődéséről, a nővé válásról, az élet pozitív és negatív oldalairól szól. 

Horgas Ádám rendező és Pokorny Lia a próbán (forrás: Lepkegyűjtő Produkció)

Te találtad ki, hogy színre vigyétek ezt a Duncan MacMillan művet? 

Nem. Pokorny Liának kerestünk darabot a Lepkegyűjtő Produkcióval, Ferenczi Orsolya és Bereczki Zoltán elküldték nekem a Dolgokat, én pedig lecsaptam rá, mert nagyon tetszett. Rendkívül szellemesen megírt darab, remek a dramaturgiája: a mélyben felsejlik egy történetszál, ami hallatlanul izgalmas.

Speciális formátumú előadást hozunk létre: túl azon, hogy monodráma, nagyon erős szerepet játszik majd benne a közönség. Egy interaktív játék lesz egy listáról, amit a szereplőnk írt azokról a dolgokról, amelyekért érdemes élni. Az ember nyilván akkor keres bizonyosságokat, hogy miért érdemes élni, amikor mélyponton van, és ebben az előadásban valóban megjelennek szélsőséges helyzetek is, amelyek gyakran torokszorítóak lesznek, de azt gondolom, hogy egyben vicces is lesz az előadás. 

Mennyire lesz interaktív? Mennyire kell ,,megdolgozniuk” a nézőknek az előadásért? 

Semmféle színjátszói képességre nem lesz szükségük a nézőknek, és nem fogjuk kínos helyzetbe hozni őket. Egy nagy közös játékot tervezünk. Bár a darabnak van egy kötött szövege, sok minden attól függ majd, a nézők hogyan reagálnak. Próbálunk A, B, C tervet készíteni, de fontos szerepe lesz az improvizációnak is. Nehéz, lélektanilag megviselő feladata lesz Liának, miközben kapcsolatot is kell tartania a közönséggel. 

                                                                     (Horgas Ádám)

 Mióta dolgozol együtt a Lepkegyűjtő Produkcióval? 

2015-ben az A lepkegyűjtő-előadás volt az első közös munkánk, ami egy meghatározó előadás, jó hangulatban zajló, csapatkovácsoló szerelemmunka volt az életemben. Nem véletlenül lett a cég neve is Lepkegyűjtő; mindenkinek jó élménye fűződik hozzá. A következő évben megcsináltuk a Pillanatfelvétel című előadásunkat, amiben már együtt dolgoztam Pokorny Liával is, a harmadik előadásunk lesz a Dolgok, amikért érdemes élni, és a K2-vel közösen még az idén megcsináljuk Orwell 1984-ét. A nyáron írtam belőle egy adaptációt, 2018. február 10-én mutatjuk be az Átriumban. 

 Mi a titka annak, hogy ennyire jól működtök együtt a Lepkegyűjtővel? 

Szerintem mi hárman azért tudunk remekül együttdolgozni, mert az az alapelv, hogy a saját területén mindenki meglehetősen szabad kezet kap. Ők akceptálják a művészi jellegű igényeimet, én pedig akceptálom a promócióval, a marketinggel kapcsolatos ötleteiket, jól tudunk ezekről beszélgetni. A maga területén mindenki a legjobbat adja bele a produkcióba. Sokáig csináltam alternatív színházat, amikor nekem meghatározóan fontos volt a szabadság érzete. Kőszínházban is csak azóta dolgozom, amióta már vagyok olyan pozícióban, hogy szabadon dönthetek. Nem mennék bele olyan helyzetbe, ami rosszízűen megköt, nálam sosem a pénz dominált. Azt látom, hogy Ferenczi Orsi és Bereczki Zoli is szenvedélyesen színházat akar csinálni, és ez egy jó közös nevező.

Kívánhatok, tervezhetek, hogy mit szeretnék megcsinálni, szerepet tudok osztani, és Ferenczi Orsiék biztosítják a feltételeit. Én kértem például, hogy az Orwell-darabot hadd csináljam a K2 társulattal, mert több előadásukat is láttam, és nagyon bejönnek nekem. Igent mondtak rá, pedig ez nagy teher a számukra, mivel az 1984 sokszereplős produkció lesz. De ők úgy gondolják: az a dolguk, hogy megteremtsék a feltételeit. Számomra ez egy álomszerű szituáció. 

Az interjút L. Horváth Katalin készítette.

… 

A történet szerint a szüleit segíteni akaró főszereplő tehetetlenségében váratlan döntést hoz: listára veti azokat, amikre gondolva minden bánatát eleresztheti. Ahogy múlnak az évek, a lista egyre bővül, de nem csak a felírt elemek változnak meg – magukkal változtatják a középpontban álló kislányt az általánostól a felnőtt életig. „Ha úgy élik le az életüket, hogy a végén rájönnek, hogy egyszer sem voltak elviselhetetlenül szomorúak, akkor valószínűleg nem figyeltek oda eléggé.” 

Az előadás az október 6-ai bemutatót követően október 7-én látható a Centrál Színházban, majd 12-én debreceni Lovardába, 20-án Gödöllőre, a Művészetek Házába és 29-én a szolnoki Aba Novák Művelődési Központba látogat.

(Forrás: Lepkegyűjtő Produkció)