A színésznő napokig élt hajléktalanként az utcán, majd létrehozta a Maradjunk annyiban című monodrámát, amely noha el kell menjen a Centrálból, mégsem lesz hajléktalan.

Nem egészen egy évvel ezelőtt Szalai Kriszta színésznő egy hajléktalan nő történetét meghallva úgy döntött, hogy öt napot az utcán tölt hajléktalanként, és ebből készít egy előadást. „Lakatosné Jutka életét raktam össze monodrámává, persze saját utcai élményeimmel összehangolva. Jutka elképesztően energikus és bármilyen furcsa, de példaértékű az életképessége. Általa megismerhetnek egy embert, aki ember tudott maradni a rámért csapások ellenére is” – mesélt az előadás létrejöttéről a korábban vele készített interjúnkban. 

                               Szalai Kriszta

A Maradjunk annyiban – A Valóság Show című előadást 2017. januárjában be is mutatta a Centrál Színház Stúdiójában.  A kritika és a nézők is jól fogadták, bekerült a Színikritikusok Díjának jelöltjei közé. A Centrál Színházban azonban már nem tudja továbbjátszani az előadást. Hol lesz látható ezentúl? Mit lehet elérni egyetlen előadással? Mik a tapasztalatai az előadások és az azokat követő beszélgetések után?

Társadalmi méretekben nézve mélyről fakadó, masszív elutasítás van bennünk minden mássággal szemben, hátha még olyan elesettséggel találkozunk, amivel kapcsolatban nekünk is tennünk kellene / tehetnénk valamit (menekültek, hajléktalanok). Mit tehet ebben a helyzetben a színház a maga szűkre szabott lehetőségeivel, és ezen belül mit tehet (és mit tett eddig) a te előadásod?

Azért akartam megosztani Lakatosné Jutka életét, hogy az emberek erőt merítsenek belőle. És azért mentem ki az utcára öt napra hajléktalannak öltözve, hogy hiteles legyek, és senki ne mondhassa, hogy mindez nem is úgy van. Az volt a célom, hogy az emberek tiszta képet kapjanak arról, hogyan szorulhat ki valaki az utcára, és hogyan élheti azt túl, vagy akár miből meríthet erőt. De ugyanez vonatkozik a lakásban élő depressziósokra is, akik bár nem látványosan, mégis ki vannak rekesztve a boldogok társadalmából. Ha az előadás közben ezt valaki megéli akármennyire kis mértében is, utána feltöltődve és tettre készen megy haza.

Tudtam, hogy sok meglepetés fog érni a nézők részéről és sok minden el fog indulni az előadás által. Lehet, hogy többségében a szociálisan érzékenyek, másokra nyitott emberek jönnek el megnézni, de ők sem félelem nélkül érkeznek. A leginkább szívbemarkoló kérdést fiatalok tették fel: mit tudunk tenni egymásért? Jutka és az én válaszom is ugyanaz erre: emberként kell kezelni mindenkit. Még az alkoholmámorban szenvedőt is, mert neki csak ez van. Nem vagyunk egyformán erősek, és nincs mindenkinek képessége az életre.

                           Szalai Kriszta a Maradjunk annyiban előadásában (fotó: Székely Péter)

A hétköznapi magyar ember panaszkodik, egy hajléktalan már csak üvölt. Ha erre rálátunk és el tudjuk fogadni, képesek leszünk beszélgetni az életből kiszorult emberekkel, és választ is találhatunk a panaszáradatra. Van egy tábla, amire a nézők hazafelé menet felírhatják, mit visznek haza. „Életemben először sírtam színházban, mert közöm van hozzá” – írta az egyik néző, „Az előadás hidat épít a két világ közé” – fogalmazott egy másik. Két néző mentorprogramot indított, amelyben albérletet szereznek hajléktalanoknak és a társadalomba való visszaútjukat is végigkísérik. Most három szerencsés emberrel kezdik. Egy fogorvos néző pedig több mint egymillió forintot gyűjtött mobilházra. Ha csak ennyi eredményt ért el az előadás, már megérte.

Nem tudom, láttad-e a Mentőcsónak és a STEREO Akt cím nélkül című előadását, pontosabban színházi társasjátékát. Mintha ők egy közvetettebb úton haladnak afféle, mint amerre a Maradjunk annyiban is tart. Ők (is) a hozzáállást próbálják megváltoztatni a nézők (résztvevők) hajléktalan helyzetbe hozatalának játékával, Te pedig magadat hoztad az előadás előtt ilyen helyzetbe, az előadás hozadékaként pedig konkrét segítő kezdeményezések jönnek létre.

Még nem láttam az előadást, de készülök megnézni őket. Minden kezdeményezés, ami nyitottabbá és érzékenyebbé tesz minket, fontos eszköz, hogy egy boldogabb társadalommá váljunk. Ahogy számtalan darab szól a szerelemről, sok színdarab szólhatna az érzékenyítésről is.

                           Szalai Kriszta (fotó: Székely Péter)

Nyilatkoztad, hogy az előadás bevételét jótékonysági célokra fordítod, a nézők dönthetik el, hogy pontosan mire. Legutóbb Jutka fogsorát csináltattátok meg.

Haza is vihetném a pénzt, de azzal nem jutnánk előre. Ha egy ilyen témával jövök elő, fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet olyan civil kezdeményezésekre, mint a Bike Maffia, a Város Mindenkié, az Utcáról Lakásba vagy a Heti Betevő egyesület munkája. A felhívásomra ők jelentkeztek, és a bevételből őket is támogattam. Az előadás persze Jutka fogsorát segítette, akinek harminc év után most újra van foga, és csodálatos a mosolya.

Szép pillanat volt, amikor a Centrál Színház, amely a minőségi szórakoztatást tűzte ki céljául, befogadta ezt az előadást, amit sok mindennek lehet mondani, de talán szórakoztatónak a legkevésbé. Most miért kell mégis mennetek?

Puskás Tamás fantasztikusan vezeti a Centrált és csodálatos csapata van. Most azt tűzte ki célul, hogy a Stúdiót is saját előadásokkal töltse meg, ezért küldte el az oda korábban befogadott előadásokat. Szívmelengető volt, ahogy a hír hallatán az előadás addigi nézői beindultak és szervezkedni kezdtek. A Hatszín Teátrum igazgatónőjét, Gálvölgyi Dorkát is többen felhívták, aki nagy örömmel fogadott. Ahogy a többi Centrálban befogadott előadás is ott lesz látható: a Francia rúdugrás, a SÖR, a Görcs, vagy a Caveman.  Hálás vagyok Puskás Tamásnak, hogy elindulhatott az előadás, és minden egyéb segítségért, nyitottságért, mert ezek adnak erőt, hogy képes legyek továbbra is közösségben és társadalmi méretekben gondolkozni és cselekedni.

Szalai Kriszta (fotó: Kolbe Gábor)

Milyen gyakran tudod majd játszani az előadást?

Havonta egyszer játszom a Hatszín Teátrumban, de több alkalommal viszem vidéki iskolákba is. Már tavaly több pedagógus meghívta az iskolájába tolerancia napra, és több fesztiválon is szerepeltem vele. Persze volt olyan vidéki központ is, aki azt mondta, hogy politikailag nem meri bevállalni. 

Az előadásokat beszélgetés követi. Mik a legfőbb tapasztalataid ezekkel kapcsolatban?

Fontos, hogy az emberek elhiggyék, sértés és sértődés nélkül kimondhatnak dolgokat, amikor például Lakatosné Jutkát kérdezik az előadás második részében. Fontos a párbeszéd, és hiszek a színház gyógyító erejében is. Egy óbudai tanárnő visszajelzést kért a diákjaitól, és az egyikük azt írta, hogy az előadás elején mint színésznő nem érdekeltem, de amikor hajléktalanbőrbe bújtam, magával ragadtam. Beszélhetünk mi bármit, színházon keresztül sokkal többet el lehet érni.

Török Ákos

...

Az előadás legközelebb Szegeden a Régi Zsinagógában látható október 9-én, a Hatszín Teátrumban pedig október 17-én este 7 órakor debütál. 

Kapcsolódó cikkek

Szalai Kriszta öt napot hajléktalanként töltött az utcán egy előadásért
Érezzétek jól magatokat! - A Valóság Show (a 7óra7 kritikája)