Egyszeri alkalommal mutatja be a Trojka Színházi Társulás Genesis című táncjátékát a budapesti Műcsarnok kiállítóterében Sebastião Salgado: Genesis-tárlatán.
„A Genezisben nincs harc: az egyetlenként létező Isten teremtő szava hozza létre a kozmoszt. Felfoghatatlanul radikális üzenet! Ebben az egyszeri darabban az isteni rend és az emberi káosz paradox viszonya foglalkoztat minket. Isten a kimondott szava által tereket hoz létre, melyben a káosz ellen a rend betartására kötelez bennünket: a szó általi megkülönböztetés elvetésére. Létezésünk egyik alapfeltétele a megkülönböztetés. Az isteni szó a megkülönböztetés elvetésére szólít fel minket” – mondta az előadásról Soós Attila, a Trojka Színházi Társulás művészeti vezetője.
A Trojka Színházi Társulás (fotó: Bokor Krisztián)
Az előadás szereplői Bata Éva, Bárnai Péter, Soós Attila, a jelmeztervező Szlávik Júlia.
„2013-ban alakultunk Szentivánéj napján. A ’trojka’ oroszul hármas fogatot jelent, melyben a lovak a speciálisan megosztott terhelés miatt kevésbé fáradnak. Az elnevezésünket két módon tudnám meghatározni: az alakulásunk hármas fogata, az alkotók, az előadók és a közönség egymásra nyitott kapcsolódásából áll. Ahol a „negyedik fal” lebontását, azaz a közönség szerepének megváltoztatását formai újításokkal kívántuk elérni. A fogatunkat hajtó erők a már felfedezett színházi elemek – a színpadi adaptáció újszerű megfogalmazási módja, a mozgás és a gesztusnyelv közérthető és meglepetésszerű egysége és a zeneiség, képiség dominanciája segítségével is megfejthetőek. Mindezeket az újításokat, szeretnénk minél több hazai és külföldi színházi fesztiválon megmutatni" – mesélte Soós Attila a társulatról.
Az előadás október 24-én látható a Műcsarnok Kiállítótermében, este 7 órai kezdéssel.
Soós Attila (fotó: Dorkó Dániel)
Sebastião Salgado Genesis című kiállítása november 12-ig látogatható. És hogy mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomad szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem”.
(Forrás: Műcsarnok)
Kapcsolódó cikkek
Villáminterjú Soós Attilával – „Erre vágyom a legjobban: ledönteni a negyedik falat”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.