Magács László, az Átrium elindítója újabb utazásba kezdett a TRIP Színházzal, amelynek a bázisa egy hajón van. Korábbi és jelenlegi utazásairól kérdeztük. 

Miután Jordán Tamást váltva hét éven keresztül vezette a Merlin Színházat, az Átriumban hozott létre ügyvezetőként egy színházat, ahonnan idén indult tovább. A TRIP Színházzal helyspecifikus előadásokat tervez létrehozni, első projektjük az Engedj be! például egy romantikus vámpírthriller, amit a Zsilipben, egy felújítás előtt álló nagyipari épületben mutatnak be, az MSZMP volt pártétkezdéjében. Pálfi György rendezi, akinek ez az első színházi munkája, noha filmesként már többször letette e névjegyét (Taxidermia, Szabadesés). 

Emellett koncerteket, gyerekprogramokat is terveznek, tavasszal pedig egy multimédia-performansz előadást Honfoglalás - három oldalról címmel, illetve egy olyan produkciót, amely az online zaklatásról és a fizikai bántalmazásról fog szólni kortárs magyar szerzők írásai alapján. 

Magács László

A TRIP (utazás) bázisa a Kassa hajó, és mintha a te színházcsinálói történeted is hajóutazásokhoz hasonlítana. A Merlin Színház élére akkor kerültél, amikor Jordán Tamás úgy érezte, hogy a fenntartói támogatás hiányosságai lehetetlenné teszik az érdemi színházi munkát ott, ahol olyan alkotók bontogatták a szárnyaikat, mint Schilling Árpád vagy Bodó Viktor. Mondhatni, egy süllyedő hajóra szálltál fel kormányosnak, amit hét éven át még vezettél, ám végül tényleg elsüllyedt. Hogyan emlékszel erre a hét évre és mik voltak a megszűnés okai? 

Régebbről kezdődik a viszonyom a Merlinnel. 1991-ben – a színház alapításakor – végzős főiskolásként a színház nyitó produkciójának voltam az asszisztense, 1992-től pedig az angol szekciójának vezetője, párhuzamosan a nemzetis társulati tagságommal. Rengeteg előadást játszottunk angolul, több évig jártunk az Edinburgh-i fesztiválra. Olyan emberekkel dolgoztam, mint az Oscar díjas Susannah York, vagy a Royal Shakespeare Company. Elvittük a Csongor és Tündét és A Kékszakállu herceg várát Zollman Péter fordításában Indiába, dolgoztam Peter Brookkal.

Számomra a Merlin mégis elsősorban Jordán Tamást jelentette, akinek a tehetsége, a tenni akarása, a színházról alkotott elképzelése a mai napig meghatározó „útmutatás” számomra. Minden művész számára fontos a „mester”. Nekem Tamás volt az, és hálás vagyok a sorsnak, hogy 20 éven keresztül együtt dolgoztunk. A Merlin mellett Kadelka László ötletéből létrehoztuk a Csepűrágó Fesztivált, részt vettem a POSZT elindításában, aztán megcsináltuk a bEUgrót, az Évadnyitó Színházi Fesztivált, A Debreceni Alternatív Szinházi Fesztivált... A Merlinben olyan kultikus helyet hoztunk létre, ahol a színház, a tánc és a zene, a „magas művészet” és a szórakozás szervesen épült egymásra és – azt gondolom – meghatározó eleme lett a magyar színháztörténetnek. Hogy miért szűnt meg, arról nem kaptam a Fővárostól hivatalos állásfoglalást.

Engedj be! - próbafotó (forrás: TRIP Színház)

Egy másik hajót, az Átrium Film-Színházat azonban te indítottad el ügyvezetőként. Öt évre szólt a szerződés az általad vezetett Angol Nyelvű Színház Közhasznú Alapítvány és a tulajdonosok között, amely ebben az évben lejárt, és a szerződést nem hosszabbítottátok meg. Mi volt ennek az oka?  

Amikor a Merlinről máshogy kezdett gondolkodni a Főváros, azt az ajánlatot kaptam, hogy folytassam tovább az Átrium - akkor már 12 éve üresen álló - épületében. Sikeres váltás volt, hiszen 2 év alatt egy újabb meghatározó színház jött létre az igazgatásom alatt, mégis egy ponton úgy éreztem, nem az én terepem. Hiányzott a tér flexibilitása. Az Átriumban nem a gondolat keresi meg a teret, hanem a tér határozza meg a felvethető gondolatokat. Értem ez alatt a fix színpadot, és a 350 fős nézőteret. Pont ezt a szabadságot keresem a TRIP-pel, ahol minden előadás egy olyan térben jelenhet meg, ami a legmegfelelőbb számára, mind esztétikailag, mind méretében. Így jóval a szerződés lejárta előtt eldöntöttem, más irányba megyek tovább. Ezt el is mondtam a tulajdonosi körnek, s ennek köszönhetik a nézők, hogy szinte észre sem vették a távozásomat. 

Hogyan emlékszel vissza erre az öt évre? Miről szólt neked? 

Fantasztikus, új kihívás volt, hiszen a Merlinhez képest teljesen más méretű és jellegű a helyszín. Az Angol Nyelvű Színház Közhasznú Alapítvány – mely már a Merlint is működtette, s melynek elnöke vagyok – volt a felelős a tartalomért. Másfél évi tárgyalás, befektetők keresése után létrejött az új csapat. Szövetséget kötöttem társulatokkal, művészekkel, producerekkel. Kialakult az a profil, mely a mai napig változatlan. Megvettük a színházat, felállítottuk a működési modellt, és nekiindultunk. És működött. Magyarországon elsőként egy magántulajdonú műemlék ingatlanban hoztunk létre fenntarthatóan egy színházat. Nem kezdek most nevek felsorolásába, mert minden nálunk dolgozó művész fontos volt számomra, így hosszú lenne a lista. 

Mikor jött a TRIP ötlete és kik az állandó partnereid ebben munkatársként? 

Az Átrium utolsó két éve egy új színházi arculat megteremtéséről szólt nekem. Mindig sokat jártam külföldre és rengeteg előadást láttam, de a legnagyobb élményeim helyspecifikus előadásokhoz kötődtek. Azt gondolom, ez egy olyan színházi forma, ami nagyon szervesen hoz össze különböző művészeti formákat, izgalmasan integrálja a város tereit, komplex nézői élményt ad, és egy új közönségréteget hoz be a színházba.  (Így visszagondolva a Merlin is egy helyspecifikus színház volt, hiszen eredetileg trafóháznak épült.)

A stáb? Ahogy a merlines csapat is követett engem az Átriumba, most az Átriumból is mindenki jött, akit hívtam. 

Engedj be! - próbafotó (forrás: TRIP Színház)

Mit takar ez a TRIP? Milyen elképzeléseid vannak a közeljövőre?  

Például az Engedj be! című előadásunkat. Olyan élményeket akarunk adni, amelyek kizökkentenek a napi rutinból, de mégsem feltétlenül a könnyed szórakoztatás kategóriájába esnek. Új tereket fedezünk fel és nyitunk meg Budapesten, ahol olyan programokat szervezünk, melyek ötvözik az előadóművészet minden ágát és egyszerre hatnak az összes érzékszervünkre. Megpróbálunk minden lehetséges helyet színházzá változtatni (a bázisunk például egy hajó), ahol olyan egyszeri és megismételhetetlen pillanatok jönnek létre néző és művész között, melyekre a hagyományos kőszínházi formák nem adnak lehetőséget. 

Milyen bevételekkel és esetleges költségvetési forrásokkal tervezel a közeli és a távoli jövőben? 

Az Átrium tartalomszolgáltatója is az Alapítvány volt, mely egy regisztrált előadó-művészeti szervezet. A tulajdonunkban lévő technikai eszközparkkal, a Fővárosi Önkormányzattal, illetve a Minisztériummal kötött szerződéseink segítségével képesek vagyunk egy stabil gazdasági háttérrel indulni, de sikeresnek kell lenni, és jegyeket kell eladni ahhoz, hogy fenntarthatóan működjünk. 

Merész húzás egy olyan filmes rendezőt választani az első bemutatóra, aki sosem rendezett színházban, még ha fontos filmeket is jegyez. Miért éppen Pálfi Györgyöt kérted fel a színházindításra? 

Szeretem a gondolkodását, képi világát. Minőségi alkotónak tartom. Gyuri szereti és jól ismeri ezt a műfajt és szerintem az ő látásmódja és gondolkodása, amely a filmjeiben megjelent és végig kísérte életművét, tökéletes ehhez a feladathoz. 

Milyen mértékben veszel részt az alkotómunkában? 

Ezalatt a 27 év alatt megtanultam kettéválasztani a rendezői vágyakat és az igazgatói feladatokat. Nem telepeszem rá a művészekre, akikkel együtt dolgozom. Mielőtt véleményt mondok, megpróbálom megérteni az ő gondolkozásmódjukat. Nem kell, hogy ez feltétlenül megfeleljen az én elképzeléseimnek, viszont magas színvonalat és érdekes előadásokat várok el. Gyurival sokat beszélgettünk színház és film közötti különbségekről. Figyelek, kérdezek, és javaslok. És vitatkozom, ha kell, de természetesen a végső döntés az alkotóé.

Engedj be! - próbafotó (forrás: TRIP Színház)

Szerencsés vagyok, hiszen mindezek mellet mindig megadatik számomra, hogy rendezőként is megvalósíthassam az elképzeléseimet, és ez természetesen nagyon fontos számomra. Valahogy az én karrierem így alakult. Mindazonáltal az igazgatás és a rendezés sok szempontból hasonló. Úgy kell együttműködni – a célt soha nem tévesztve szem elől – hogy mindenki a legjobbat tegye bele a közös munkába, de közben ne csorbuljon sem a művészi, sem a szakmai önállóságunk, és a magunkénak érezzük azt, amit csinálunk.   

Az Engedj be! egy romantikus vámpírthriller. Úgy tudom, a te választásod volt. A vámpírtörténeteknek (akár regényként, akár filmként vagy éppen színdarabként) 6-10 évvel ezelőtt volt reneszánsza. Ez a felfokozott érdeklődés, legalábbis a szórakoztatóipari megjelenések mintha mostanában alábbhagynának. Miért ezt az eredetileg regényként és filmként is megjelent történetet választottad? 

Nem csak regény és film, hanem színdarab is. Mikor a regényt olvastam, nagyon izgalmasnak találtam. Láttam mindkét filmet, amelyek szintén nagyon erősek. Londonban a Royal Court mutatta be, akkora sikerrel, hogy átment a West End-re. Nincsenek új történetek a görög drámák óta. Ez egy Rómeó és Júlia történet. Gondolod ez ma nem érdekes? De az. 

A ti előadásotok mennyire lesz szórakoztató? 

Nagyon. 

Terveid szerint, hová vezet ez a TRIP?  

Azt gondolom, egy olyan ajánlattal állunk elő ebben a kulturális szcénában, amely nagyon komplexen ötvözi a színházat, a filmet, a város titkait és kincseit, nem csak új tereket, hanem alkotókat is felfedezünk, új témák merülnek fel és új formák. Ezzel a gondolattal szerintem az ötlet izgalma és a komplexitása miatt egy új közeget tudok megszólítani és becsábítani a színházba. Közösséget szeretnék építeni, nem csupán önkéntesekkel, hanem a NézőKépző színházi nevelés programjával is, amit szintén a Merlinben kezdtem el. Ez a program arról szól, hogy az előadásokban felvetődő problémáknak megtaláljuk a társadalmi vetületét. Beszéljünk róla, lássunk a sorok mögé és értsük meg együtt. Az Engedj be! előadáshoz egy a függőséget, az iskolai erőszakot feldolgozó foglalkozás-sorozatot tervezünk komoly szakembergárda segítségével, a következő produkciónk pedig az iskolai erőszakról szól majd.

Azt hiszem, én még mindig a „Merlint csinálom”. És ez talán nem is baj. Miért akarnék kibújni a bőrömből?

Török Ákos

...

Az Engedj be! bemutatója november 1-én lesz, ezt követően novemberben további tíz alkalommal lesz látható.