Fodor Annamáriát kérdeztük a Kortalan Kortárs sorozatának legújabb kiadásáról, amely a bilincs és szabadság témáját járja körül egy performatív előadással és egy beszélgetéssel.
A Mozsár Műhelyben 2016. decemberében indult performansz-sorozat anyagát Járó Zsuzsa, Herczeg Adrienn és Fodor Annamária állítja össze, és ők maguk is adják elő. Az előadások után Szily Nóra moderálása mellett egy beszélgetéssel folytatódik az este, amelynek minden esetben van egy meghívott vendége is, és amely szintén az est hívószavához kapcsolódik. A következő alkalom kiindulópontja a Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezéseit összefoglaló A bilincs a szabadság legyen című kötet, a beszélgetés vendége pedig Szabó Győző lesz, október 30-án. A hívószó pedig: bilincs és szabadság.
Járó Zsuzsa, Herczeg Adrienn és Fodor Annamária
Hogyan született hármatok performansz- és beszélgetéssorozatának ötlete, és hogyan találtatok egymásra a Mannával?
Körülbelül három éve a Francia rúdugrást játszottunk, ami szintén a Manna produkciója és azon viccelődtünk Herczeg Adriennel, hogyan oldhatnánk meg a színpadról a világ akár legkomolyabb problémáit is, kicsit úgy mint „Charlie angyalai”. Aztán a viccelődés komolyra fordult, sokfelé szárnyaltunk, kalandoztunk, kortalankodtunk a kortársban. Egyértelmű volt, hogy a Mannát keressük meg az ötlettel, és a Mozsár Műhely pályázatán meg is nyertük a lehetőséget az előadások létrehozására. Boldog vagyok, hogy szükség van egy ilyen performatív színházi sorozatra, ami mindig a világ éppen zajló eseményeire reflektál egy-egy kortárs szerző művével, ami egyszeri és minden hónapban más.
Hogyan készültök fel egy-egy előadásra?
Hónapról hónapra születik egy új előadás, a próbáink végtelenbe nyúlóak és kulinárisak, hol Járó Zsuzsinál a konyhában reggelitől kezdve vacsoráig váltjuk meg a világot, hol Herczeg Adrit kapcsoljuk interneten Pécsről, és konferenciabeszélgetésben próbálunk. Máskor a Szent István parkban, vagy a Bábszínházban ülünk össze. Bercsényi Péter vendégalkotója a csapatnak: csodákra képes, és fontos része, szereplője az előadások zenei világának is.
Fodor Annamária
A rendezői színház korát éljük, ezzel szemben ti hárman hozzátok létre az előadásokat – miért nem „alkalmaztok” rendezőt?
Annyira jól működünk együtt ízlésben, tempóban, összhangzattanban, hogy rájöttünk, nem kell külső szem. Ez így kompakt, ez mind mi vagyunk, és mindenben együtt döntünk. Én magam sok apróságot intézek, mert imádom, és próbálok felelőse lenni a dolognak, Gáspár Anna produkciós vezetőként pedig megszervezi a nagy apróságokat. És rengeteget olvasunk, kutatunk. Az estek hívószavát is közösen találjuk ki.
Hogyan áll össze az adott est?
Az elhangzó anyagokat egy téma, egy szó ihleti és köti össze. Nagy megtiszteltetés, ahogy kortárs szerzők viszonyulnak hozzánk. Sokakat megkerestem, hogy az adott hívószóra írjanak számunkra szövegeket, és csodás ajándékokat kaptunk. A Kortalan Kortársban így nem csak olyan művek hangzanak el, amelyekkel már találkozhattunk korábban, hanem olyanok is, amiket nekünk írtak. Eddig Szentesi Éva, Péterfy-Novák Éva, Závada Pál, Tóth Kriszta, Dragomán György, Cserna-Szabó András, Bodor Johanna, Szabó T. Anna, Bereményi Géza és Nádas Péter műveit vittük színpadra.
Azonban nem csak a köteteket bújjuk, hanem figyeljük a szerzők online megnyilvánulásait, a facebook oldalaikat – az is lehet például, hogy a következő előadásba belekerül egy jó Dragomán recept is. Minden frissen ihlet minket, és a kortárs szépirodalom mellé szabadon válogatunk civil blogokból, újságcikkekből, szakácskönyvekből is. Ugyanúgy beszerkesztettük a szövegek közé Madonna köszönőbeszédét egy díjátadón, mint Teréz anya leveit.
Járó Zsuzsa (fotó), Herczeg Adrienn és Fodor Annamária (fotó) a BOTRÁNY című esten
Sokfélék vagyunk, így nem csak irodalom és az élőzene jelenik meg a Kortalan Kortársban, hanem a film is, ugyanis rendszeresen forgatunk kisfilmeket a produkcióhoz. Illetve része a fotóművészet is, ugyanis a Mozsár Műhelyben egy kiállítótérbe érkeznek a nézők, ahol Kállai-Tóth Anett rólunk készült képei veszik körbe őket, amelyeken megidézzük Marilyn Monroe-t, Frida Khalót és Karády Katalint.
De rendszeresen hívunk civil vendéget is, aki ugyanúgy fellép velünk. Volt már hentes, aki libát filézett, míg én népdalt énekeltem a NyERSANYAG című részben. Az IKON címűben Rozbora András paralimpikon volt a meghívott, aki a riói versenynapját mesélte el. A BOTRÁNY-ban pedig Keresztes Anna, a Baltazár Színház színésznője játszott velünk.
A mostani est alapját Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezéseit összefoglaló A bilincs a szabadság legyen című kötet adja. Mennyiben támaszkodtok a szövegekre és mennyiben rugaszkodtok el azoktól?
Kaptunk egy meghívást a Margó Fesztre a Libritől, hogy Polcz és Mészöly levelezéskötetét dolgozzuk fel kortalankortársosan. A fesztiválra készült előadásnak egy részét átvisszük a Mozsárba is, de október 30-án főleg a Bilincs/Szabadság szavakra inspirálódunk. Ránk jellemzően a kötet csak ihletadó és kiindulópont: lesz szó Észak Koreáról, Diana hercegnőről, Örkénytől-Nádasig sok mindent olvasunk, de jelenleg még válogatjuk a velejét. Idén férfibőrbe bújunk a kiállítás képein: Dali, Bowie és Chaplin elevenedik meg, és ezzel párhuzamosan kisfilmjeink is készültek Tóth Gergely rendezésében.
Fodor Annamária, Járó Zsuzsa és Herczeg Adrienn a BÖRTÖN / BILINCS est imázsképén
Gondolom, a beszélgetésekre meghívott személy is a ti választásotok? Miért éppen Szabó Győző lesz a mostani vendég?
Mindig mi választunk, ami felszabadító érzés, mert tudjuk, kit miért hívunk, és a vendégek is érzik, hogy ez nem „csak” egy beszélgetős műsor. Novák Angéla, Hajós András, Herendi Gábor, Novák Péter és Udvaros Dorottya voltak eddig nálunk. Szabó Győző pedig egy igazán izgalmas egyéniség, a képzőművészethez, az ételekhez és a színházhoz is értő művész, aki ráadásul hasonlít is ránk abban, hogy folyamatosan kihívásokat állít maga elé.
Az eddigi alkalmak közül melyik volt számodra a legemlékezetesebb?
A májusi, ami az ÖRÖKSÉG címet viselte, és az este vége volt nekem a legizgalmasabb. A volt osztálytársaim zenéltek, és egy punk anyakönyvvezető barátnőm összeadott a darab végén engem és a férjemet, miközben jó értelemben nyomorult táncdalokat énekeltünk. Igazi megható pillanatok voltak. Anyukám ott ült a nézőtéren és sokkot kapott az örömtől. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy a lánya esküvőjére érkezik, és persze a férjemnek is meglepetés volt, hogy aznap este színpadra kell állnia velem. A nézők pedig pontosan megérezték, hogy ez nem csak játék, hanem egy valóságos szerelmespár áll előttük. Meghatódott násznéppé váltak és a végén gratuláltak édesanyámnak.
Ami viszont minden egyes esten különösen izgalmas mindhármunk és remélem, a nézők számára is, hogy ezek az előadások minden esetben mások. De teljesen!
Az email interjút Török Ákos készítette
Kapcsolódó cikkek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.