Fodor Tamás: „Van élet a kövek között”

Freudról, istenhitről, politikáról és a függetlenek helyzetéről is beszélt a HVG-nek adott interjújában a Stúdió K alapítója.

Az Egyetemi Színpadon kezdte, majd alapítója lett a Stúdió K-nak, amelyet sokáig igazgatott is. Legújabb bemutatójában, az idős Freudról szóló Az ismeretlen című előadásban a pszichoanalízis atyját formálja meg a Rózsavölgyi Szalonban. Fodor Tamást Mátraházi Zsuzsa kérdezte a HVG hetilap legújabb számában.

                Fodor Tamás (fotók: Németh Sz. Péter / Fidelio)

Az interjúban Fodor Tamás először Az ismeretlen című Eric-Émmanuel Schmitt-darab kapcsán Freudról és az előadásban is felvetett istenhit kérdésről ejt szót. Úgy véli, egyesek véleményével szemben Freud nem tér meg Istenhez a darab végére, mert neki nem elég a hit, Isten létének tudományos bizonyítékára is szüksége van. Az ismeretlen szerint 1938. március 22-ének éjszakáján járunk, amikor a pszichoanalízis mesterének döntenie kell arról, aláírja-e a Gestapo kedvéért gyártott hazug iratot, hogy ezzel elhagyhassa a számára mint zsidó számára életveszélyt jelentő náci Németországot.

Arra a kérdésre, hogy neki szembesülnie kellett-e ilyen értelmiségi dilemmával, Fodor Tamás József Attila soraival válaszol: „s mi borzadva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk uj, ordas eszmék…”. Majd hozzáteszi: „Nem érezheti az ember biztonságban magát ma sem. Talán ezt is azért mondhatom el szabadon, mert ebben a pillanatban nem a tiltás a hatalom direkt célja.”  Elmondja, eljár politikai tüntetésekre, mert fontosnak tartja, hogy ezzel is bátorságot adjon másoknak.

Az első ma is működő független színház, a Stúdió K alapítójaként a függetlenek helyzetéről is kérdezték. Szerinte a függetlenek olyanok, „mint a kikövezett úton is makacsul kihajtó vadvirág, ami nem annyira gyönyörködtető, mint a díszkertek növénye, de érdekes, és fontos, hogy jelezze: van élet a kövek között”. Úgy véli, az sem veszi el a kedvüket, hogy ki vannak éheztetve: „az alkotóművésznek a kényszerű körülmények többnyire jó eredményeket hoznak”.

A Rózsavölgyi szűk terében való játszás kapcsán elmondja, nagyobb színpadokon is megpróbál úgy játszani, mint egy filmben. „Rajongója vagyok a tér alakításának” – mondja, hozzátéve, a térben való mozgásról a legtöbbet Jancsó Miklóstól tanulta. A Szalonban megpróbálták megteremteni a korabeli Bécs hangulatát, ahol Freud élt: „A világból kiszakított tér, amelyben mégis a mindennapi hatások érvényesülnek, rákényszeríti a nézőt arra, hogy a mában is gondolkozzon, párhuzamot találjon”.

Fodor Tamás beszélt még az Istenhez való különböző viszonyulásokról, parlamenti képviselőségéről az első szabadon választott országgyűlésben, és hogy miért döntött színészként akkor úgy, hogy egy időre politikusnak áll.

Az interjú teljes terjedelmében a HVG november 2-i számában olvasható.

Kapcsolódó

Fodor Tamás és Jordán Tamás – A színház súlya jelentősen csökkent
Fodor Tamás: „Soha nem akartam utánozni senkit, akit alakítottam”
Fodor Tamás lesz Freud a Rózsavölgyi Szalonban