Josef Mengele joviális öregúrként halt meg 1979-ben, miközben több százezer ember haláláért volt felelős. Ki volt ez az ember, és vajon szabad volt-e pusztán azért, mert sosem fogták el?
Gyurkovics Tamás Mengele bőröndje – Josef M. két halála című regényét Bányai Gábor monodrámaként állítja színpadra, Perjés Jánossal a főszerepben.
Az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosa, Josef Mengele egy végletekig nárcisztikus, önvádat, lelkiismeret-furdalást nem ismerő, középszerű jellem volt, aki több százezer, többségében magyar ember haláláért felelős. Alakja mára az auschwitz–birkenaui halálgyár egyik szimbólumává vált. A tavalyi év egyik könyvsikere volt Gyurkovics Tamás Mengele bőröndje / Josef M. Két halála című regénye, amelynek alapján monodráma készül, amit december 16-án mutatnak be a Spirit Színházban.
Perjés János az előadás imázsképén (részlet)
„Vannak olyan emberi gyarlóságok, melyek kivételes történelmi helyzetben – vagy azért, mert nagyon félünk, vagy azért mert váratlanul hatalomhoz jutunk – bűnné, tömegpusztító erővé tudnak válni. Mengele esetében ez a nárcizmus, az önmagába és képességeibe vetett kritikátlan hit” – meséli Gyurkovics Tamás, a regény írója, akinek közreműködésével készült el az előadás szövegkönyve is. A darab egyes szám első személyben vall nagyságnak hitt középszerűségről, bűnökről és bűnhődésekről, Mengele magyar áldozatairól és bűntársairól – egy rettenetes élet soha elő nem került bőröndjéről, amelyet mindannyian cipelünk ma is.
„Korábban mindig vegyes undorral figyeltem, hogy bizonyos emberek mint váltanak köpönyeget, tagadják meg tegnapi önmagukat anélkül, hogy szemükben a pillanatnyi zavar vagy szégyen tükröződne” – hangzik el a darabban. A bűneit sohasem megbánó, és azokat nem is tudatosító Mengelét Perjés János alakítja: „Nagyon aktuálisnak tartom a mai világban felhívni a figyelmet az ennyire szélsőséges személyiségtorzulásra. Nem holokauszt szörnyeteget játszom, hanem egy embert, aki olyan mértékű hatalmat kapott, ami beláthatatlan szörnytettekhez vezetett. Sajnos meggyőződésem, hogy a világ s az emberi jellemek ma is olyan torzulási folyamaton mennek keresztül, hogy megfelelő kontroll nélkül sokakból válhatna korunk Mengeléje. A hatalom ilyenfajta gyakorlása nem áll messze a beteg, torzult lelkektől. Én ezzel a szereppel harcolok a tendencia ellen“.
Josef Mengelét, a halál angyalát sosem vonták felelősségre a tetteiért. A történelem szökevénye szabad és nárcisztikus öregúrként halhatott meg Dél-Amerikában. De vajon szabad volt-e pusztán azért, mert sosem fogták el? S vajon elnyerte volna méltó büntetését pusztán azáltal, hogy a vádlottak padjára állítják? – ezeket a kérdéseket járja körül a regény és a színdarab is.
A darab rendezője, Bányai Gábor, ahogy elolvasta Gyurkovics Tamás könyvét, azonnal tudta, hogy Mengele történetét színpadra szeretné vinni. „Az izgat benne, hogy megmutassunk egy olyan szörnyeteget, aki egyébként minden emberi paraméterében olyan, mint a minket körülvevő emberek. Kicsit középszerű, kicsit nárcisztikus, kicsit tehetségtelen, de nagyon akar, nagyra tör, s elismerésre vágyik. Csupa olyan tulajdonság, ami bármelyikünkről elmondható” – meséli. A regénybe és színpadra illő történetet maga az antihős, Josef Mengele meséli el nekünk, egyes szám első személyben. Az előadás – melyben a legfontosabb szereplők hangja kísérti folyton a főhőst – az emberi morál alapvető kérdéseit feszegeti.
(Forrás: Spirit Színház)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.