„Külföldre költözni felér egy potenciális karrier öngyilkossággal”

Julia Jakubowska Budapesten élő lengyel színésznő mesélt a STEREO AKT új előadásáról, és a lengyel és a magyar független színházi szcénáról is. 

A lengyel színésznő egyre gyakrabban tűnik fel magyarországi független társulatok előadásaiban. Játszott, játszik és játszani fog a STEREO Akt különböző produkcióiban, de megfordult már a Titkos Társulatnál és az Artusban is, legutóbb pedig Szabó Veronika Queendom című rendezésében láthattuk. Miközben próbál a STEREO Akt legújabb bemutatójára, a Védett férfiakra. 

Julia Jakubowska az Etikett - avagy a tökéletes ember előadásában (fotók: Toldy Miklós)

Mióta élsz Magyarországon? 

Három éve költöztem ide, és most már kezdem otthon érezni magam Budapesten. Lassacskán a közösség részévé válok, például saját munkahelyemként tekintek a Jurányira. Bár színészként külföldre, idegen nyelvterületre költözni felér egy potenciális karrier öngyilkossággal is, de úgy hiszem, már nem számítok itt idegennek. Az elmúlt években a STEREO AKT-on kívül dolgoztam Kárpáti Péterrel is, akivel improvizáción alapuló színházat csináltunk, ami – mivel magyar nyelven zajlott – különösen nagy kihívást jelentett számomra. Nemrég fejeztünk be egy előadást Szabó Veronikával, és két filmet is forgattam, melyeket jövőre mutatnak majd be – Nemes-Jeles László Sunset és Kárpáti György Mór Mór Guerilla című filmjében volt egy-egy izgalmas mellékszerepem. 

Milyennek találod a magyar színházi életet? 

Kellőképpen őrültnek. (nevet) Főleg a budapesti szcénát ismerem, azon belül is inkább a függetlent, ami számomra egyébként meglepően gazdag. Először az tűnt fel, hogy mennyi különböző forma és stílus él meg egymás mellett, és mindenre van kereslet. Lodz-ban például nincs ekkora közönsége a kortárs táncnak. Hiába nincs kellőképpen támogatva ez a terület, fantasztikus, hogy az igény mégis életben tartja ezt a sok társulatot.

Amikor elkezdtem gyakrabban járni Budapestre, az első projekt, amiben részt vettem – a Promenád, városi sorsturizmus – szerencsére pont egy olyan nem-szöveges produkció volt, amiben nyugodtan hagyatkozhattam a fizikalitásra mint színészi eszközre. Később is sikerült megtalálni a módját annak, hogy minden további teljes értékű szerepem legyen, függetlenül attól, hogy még mindig nem beszélek folyékonyan magyarul.

Boross Martinnal az Etikettben

A STEREO Akt-nál úgy érzem, több oldalamat is kipróbálhatom. Sokféle alkotóemberrel találkozhatok az itteni munkák során, lehetőségem nyílik arra, hogy ne csak színészekkel, hanem képzőművészekkel, zenészekkel, táncosokkal dolgozzak, attól függően, kik vesznek részt az aktuális projektünkben. Most kezdjük el próbálni Védett férfiak munkacímmel Robert Merle azonos című regénye által inspirált előadásunkat. A témája különösen fontos számomra: a nemi egyenlőtlenségekről, a hatalmaskodásról, a hatalmi pozíciók természetéről szól majd, és szokás szerint dokumentarista és fikciós elemeket is vegyítünk. Két táncos, Cuhorka Emese, valamint Szász Dániel a Tünet Együttesből és Kőszegi Mária színésznő is szerepelnek benne. A különböző művészeti területen alkotók jól fuzionálnak ebben az előadásban, ami a STEREO AKT társulat vezetőjének, Boross Martinnak egyfajta törekvése is. Azt hiszem, ebbe a képbe én is egészen jól beleillek a saját „ufóságommal”. 

Továbbra is dolgozol Lengyelországban? 

Van egy előadás, amiben szerepelek, és időnként még műsorra tűzik, olyankor hazautazom pár napra. Az anyaszínházam, a Lodz-i CHOREA társulat volt, ami azonos arányban használt élő zenét, mozgást és szöveget az előadásaiban. Sokféle dolgot csináltam már otthon is – időnként színészként, máskor táncosként vettem részt produkciókban, de előfordult az is, hogy bábszínházi előadásban játszottam. 

Etikett - avagy a tökéletes ember

Mennyiben más a lengyel független színházi élet?  

Gyönyörű és gazdag történelemmel bír a lengyel független színházi szcéna. A romantika, aztán a háború és a diktatúra évei nagyon nagy hatással voltak, inspirálólag hatottak a művészekre, aminek máig tart a hatása. Még mindig érződik az ellenálló erő, a szabadságért való küzdelem, a másokért való kiállás fontossága. A magyar előadásokra jellemző, hogy sok esetben iróniával nyúlnak egy előadás témájához, vagy éppen távolságtartással kezelik azt. A lengyelek ellenben sokszor – Grotowski, Kantor szelleméhez hűen – rituálisan, súlyosan, romantikusan, elmélyülten és komolyan kezelik a témákat. 

Miben rejlik a Staféta nyertes Etikett – avagy a tökéletes ember című előadásotok kuriózuma? 

Nagyon szeretem ebben az előadásban, hogy minden néző egy külön-külön történetnek lesz a részese. Bár együtt vannak, mégis egyedül élnek át valamit. A néző fontos alkotóeleme az előadásnak, nagyon izgalmas kölcsönhatás jön létre köztünk, a beszélő szoba és a közönség között. Nagyon közel játszunk hozzájuk, teljesen csöndben dolgozunk – a nézők fejhallgatón keresztül hallják a hangokat, zajokat, zörejeket – így mi minden egyes lélegzetvételt, sóhajtást, kuncogást hallunk, míg ők egyáltalán nem hallják a saját reakcióikat. Emiatt nem is kontrollálják azokat, ami különösen izgalmassá teszi számomra ezeket a pillanatokat.

Emberileg is nagyon erős élmény minden egyes előadás. Mivel van egy mindenekfelett álló (belső) hang, a narrátor, aki működteti az előadást, mi pedig bábként működünk, néha katonai fegyelemmel kell jelen lennünk a színen, aztán egyik pillanatról a másikra egy ösztönös, organikus, improvizatív energiát kell kirobbantanunk magunkból. 

Etikett - avagy a tökéletes ember

A STEREO Akt Felülről az Ibolyát előadásában szerepet kap a bakancslista. Mi áll a tiéden, amennyiben van ilyened?      

Én ugyan nem játszom ebben az előadásban, de miután megnéztem, elgondolkodtam azon, hogy kellene írnom egyet arról, mit akarok még megtenni az életben, mielőtt meghalok. 

Mi a legkedvesebb vágyad erről a listáról? 

Például megtanulni magyarul, a második pedig az, hogy élőben láthassam a Saturday Night Life show felvételét New Yorkban. És egyszer egy lengyel filmben is szívesen szerepelnék. 

Az interjút Dorogman Hédi készítette.