Savat öntöttek a színpadra Schilling darabja után Varsóban

Gyűlölöm, tehát vagyok, avagy úgy tűnik, tényleg van különbség egy nyílt és egy politikailag felheccelt közönség között. Publicisztika.

Schilling Árpád rendszeresen rendez Európa szerte, némiképpen kényszerű okból, ugyanis a jelenlegi kulturális vezetés a Krétakör költségvetési támogatásának drasztikus szűkítésével már korábban világossá tette, nem szívleli a társadalomkritikus hangfekvést. Schilling Árpád egy ponton azt mondta, nem fogadja el a társulat működésének töredékére alig elegendő támogatást, azóta legfeljebb évente, kétévente tud egy-egy előadást kiállítani Magyarországon.

Schilling Árpád

Annál nagyobb energiával van jelen politikai közszereplőként, hol a kultúrpolitikai jelenségek kritikusaként, hol a demokratikus alapértékek itthoni megnyirbálásai, vagy a kormány gyűlöletkeltő kampányai ellen emelve szót. Közben pedig egyre gyakrabban hoz létre sikeres és pozitív kritikai visszhangot kiváltó előadásokat elsősorban Németországban és Ausztriában. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Schilling Árpád előadásai – hasonlóan például Mundruczó Kornél vagy általában kelet-közép európai alkotók munkáihoz – Nyugat-Európában a távoli idegenség izgalmát adják. Kifejezetten olyan rendezőket és előadásokat keresnek és akarnak, amelyek ezt a „kendőzetlenül barbár” világot mutatják meg.

Ehhez társul az a sajátos, minden esztétizálástól és teatralitástól mentes játékmód, amely ezeket az alkotókat jellemzi. Schilling Árpád legutóbbi ausztriai rendezései elszakadnak ettől a „sémától”, sokkal kevésbé konkrétan kötődnek Magyarországhoz, ily módon a nyugat-európai nézők számára sem elkerülhető a helyzetükkel és felelősségükkel való szembenézés.

Ilyen volt Schilling Árpád Hideg szelek című előadása Bécsben, és ilyen a legutóbbi, St. Pöltenben bemutatott Megkönnyebbülés, amely a menekültkérdés kapcsán a felső-középosztálybeliek képmutatásáról szól. „A válságot kihasználó karrierpolitikusokról, a tunya értelmiségről, az öntelt képmutatókról, akik nem segíteni akarnak, csak tetszelegni a jótevő szerepében, a vizet prédikáló borivókról, a kifelé jó fej, otthon szemét polgárokról, és persze a gyűlöletet szítókról is” – fogalmazott róla Kovács Bálint az Indexen megjelent írásában. 

                Megkönnyebbülés (fotó: Alexi Pelekanos)

A két ausztriai bemutató sikert aratott nem csupán a kritikusok, de a hírek szerint a nézők körében is. Miként Ausztriában általában jól fogadják a társadalomkritikus előadásokat. Ezzel szemben a társadalom- és valláskritikus produkciókat is bemutató Powszechny Színház Varsóban egy idő óta folyamatos támadásoknak van kitéve. Oliver Frljic horvát rendező katolikus egyházat kritizáló rendezésének bemutatója után kezdődtek a tiltakozások. „A színház ellen sokszor tüntetnek jobboldaliak – van, hogy szkinhedek vonulnak fel, máskor nénik „énekelnek” –, rendszeresek a füstbombás tüntetések, előfordul, hogy a közönséget a rendőrség biztosítja” – mondta el Schilling Árpád a HVG-nek.

Mivel egymást követte a horvát alkotó és Schilling Árpád Zuhanás című bemutatója, amely a képmutatásról, illetve a fiatalok radikalizálódásáról szól, ebben az esetben egy lengyel család történetén keresztül, egymás hatását erősítették. Az eddig a színház falain kívül maradt tiltakozások most belülre kerültek, valaki egy savat tartalmazó flakon dobott a színpadra a Zuhanás előadása után. A színház közleménye szerint három ember megsérült, ketten könnyebben, egy embert kórházba kellett szállítani kémiai mérgezés tünetei miatt.

Lengyelországnak erős és sajátos színházi kultúrája van, amely olyan színháztörténelmi súlyú lengyel alkotók mellett és után, mint Grotowski vagy Kantor egyáltalán nem meglepő. „A magyar előadásokra jellemző, hogy sok esetben iróniával nyúlnak egy előadás témájához, vagy éppen távolságtartással kezelik azt. A lengyelek ellenben sokszor – Grotowski, Kantor szelleméhez hűen – rituálisan, súlyosan, romantikusan, elmélyülten és komolyan kezelik témákat” – mondta a két színházi nyelv összevetéseként egy interjúban   Julia Jakubowska, Magyarországon dolgozó lengyel színésznő. Ebben az esetben azonban kevéssé valószínű, hogy a kétféle színházi megszólalásmód közötti különbségről lenne szó.

Ausztriában nem csupán a kormányzat támogatja a társadalomkritikus megszólalásokat, de az Index cikkének tanúsága szerint „a St. Pölten-i színház minden sajtóanyagával, premieren elhangzó beszédével és általában minden megnyilvánulásával igyekszik közölni: büszkék rá, hogy egy társadalmi-politikai értelemben is gondolkodó művész fogalmaz meg náluk provokatív vagy elgondolkodtató dolgokat, és egyértelmű pozitívumként állítják be, hogy egy megosztó ember készteti állásfoglalásra a nézőiket”.

                Zuhanás (fotó: Magda Hueckel / Teatr Powszechny)

Magyarországon, miként Lengyelországban is egészen más a helyzet. Nálunk nem csupán kimondva-kimondatlaul gondolkodik és cselekszik úgy a regnáló politikai kurzus, hogy aki kritizálja a honi helyzetet, azt nem támogatják, de Schilling Árpádot korábban komoly nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte a nemzetbiztonsági tanács fideszes alelnöke. Lengyelországban hozzánk hasonlóan egy demokratikus ellensúlyokat folyamatosan leépítő, a kritikákkal szemben intoleráns államhatalom vezeti az országot.  

Lengyelországban ez a tendencia még az itthoninál is erőteljesebb, „kint a művészet elleni állami kirohanások – például állami támogatások megvonása – durvábbak” – mondta ezzel kapcsolatban a HVG-nek Schilling Árpád. Noha Lengyelországban nincsenek olyan mérvű megosztó és gyűlöletet gerjesztő állami kampányok, mint nálunk például a bevándorló menekültekkel szemben, az erőteljes katolicizmus és a lengyel kormány intoleranciája úgy tűnik, könnyedén hangolja gyűlöletté az ellenvéleményeket.

Ausztriában békén hagyják a színházakat és az embereket, így mindenki maga döntheti el, mit vesz magára és mit utasít el a kritikákból. Magyarországon hol finoman, hol durvábban terelgetik arra a színházcsinálókat, hogy bizonyos hangok ne jelenjenek meg, vagy minél kevesebb emberhez jussanak el, Lengyelországban kendőzetlenebbül darálják le az ellenvéleményeket. Az emberek pedig, ha próbálnának is gondolkodni, a gondolatokba és a kultúrába ilyen (hang)erővel beleszóló kormányzati zajban ez nem könnyű. Gyűlölködni sokkal könnyebb.

Török Ákos