Simkó Katalin: „Egy színpadi alak soha nem ilyen vagy olyan”

A fiatal színésznő a szerepek megformálásáról, a társulati létről és a zaklatott szabadságvágyról mesélt a következő bemutatója kapcsán az Art7-en.

Simkó Katalin nem sokkal a Színmű elvégzése után, 2007-ben a színikritikusoktól elnyerte a legígéretesebb pályakezdőnek járó díjat a budapesti Katonában játszott Vadkacsáért. Rövidebb időkre kőszínházakban is dolgozott, Szolnokon és Miskolcon, pályája nagyobb részében azonban független társulatokban szerepelt. Évekig tagja volt a Maladype Színháznak, később a Forte Társulatnak, illetve szabadúszóként játszott és szinkronizált. Ez utóbbi a legkevésbé sem meglepő, mert nem csupán kiváló színésznő, emellett valószínűleg a legérzékibb hangú színésznő.

Parti Nóra (hátul) és Simkó Katalin a Leonce és Léna próbáján (fotó: Mészáros Csaba)

Mostanában a Szkéné Színház előadásaiban láthatjuk leginkább, legközelebb is a Szkéné és a Nézőművészeti Kft. Leonce és Léna című előadásában játszik, ahol Lénát fogja alakítani Rába Roland rendezésében

Az interjúban arról is mesél, hogy Zsótér Sándortól a Színműn megtanulta, hogy egy színpadi alak nem ilyen vagy olyan, ezt ő akkor az eszébe véste, és Lénájánál is a fejében tartja. „Zsótér Sándor azt mondta, nincs olyan, hogy „milyen” ez az alak. Meg ne hallja ezt még egyszer. Igyekszem úgy gondolkodni: konkrétan mik a tulajdonságai, a viszonyai, milyen helyzetekbe kerül, és ott hogyan viselkedik” – fogalmaz Simkó Katalin. „A mi értelmezésünkben Léna is lázadó. De közben holtomiglan-holtodiglan házasságot szeretne, csak nem úgy, hogy mások döntenek helyette” – árulja el a szerepéről.

A szabadúszó létnek megvannak az előnyei és a hátulütői is. „Számos izgalmas helyzetben találkozhattam emberekkel, akiktől sokat tanultam az elmúlt tíz évben. Közben voltak nehéz időszakok is, amikor hirtelen kilátástalanná vált, hogy hogyan lesz tovább. Aztán egyszer csak megtalált egy szerep, vagy egy társulat, és megint látszott az út előre” – meséli.

Simkó Katalin (fotó: Brozsek Niki)

Anyagilag sokkal hektikusabb ez a fajta lét, mint a kőszínházi társulati tagság. Általában abból sem lehet megélni, de legalább állandó. „A pénz nagyon változó. Előfordult, hogy anyagilag jobban jártam így, mint ha tartoznék valahová, de van olyan is, hogy sokkal rosszabb a helyzeted, ha szabadúszó vagy. Lehetséges, hogy el fog következni egy olyan pillanat, mikor egy állandó helyre fogok vágyni, egyelőre nincs bennem ilyen” – fogalmaz.

„Jó találkozások, jó munkák, a munkák által jól összeforrt kis csapatok érdekelnek. Ezt tudom magaménak érezni. És hogy én magam döntsek, még ha rosszul döntök is, vagy becsúszik egy rossz találkozás” – teszi hozzá – „Talán van bennem egy ugyanolyan zaklatott szabadságvágy, mint Lénában”.

Az interjúból megtudhatjuk, mit gondol Simkó Katalin a legutóbbi, Templom című előadásának kifejezetten rossz kritikai fogadtatásáról, és a színészeten túl milyen különleges feladata lesz a Leonce és Lénában.

A Leonce és Léna december 9-én és 10-én, illetve január 6-án, 26-án és 29-én látható a Szkénében, és 16 éves kor fölött tekinthető meg.

A teljes interjú itt olvasható.