A nyomorúság hatalma – Kritikák a Sötétség hatalmáról

Alföldi Róbert állította színpadra Budaörsön Tolsztoj legkevésbé sem tolsztojos darabját. Ady Endre 1902-ben idegennek és távolinak tartotta a világát. Vajon most mi a helyzet?

„Nézni se lesz könnyű, de ha ez vigasztalja a nézőket, akkor játszani se lesz könnyű. Úgyhogy viszonylag sötét estére készülünk, remélhetőleg közülünk mindenki túléli” – mondta a próbafolyamat közben Spolarics Andrea, aki szerepel az előadásban. És valóban egy szikár és sötét világot mutat meg nekünk Alföldi Róbert rendezése. Tolsztoj számára egy bírósági ügy adta az alapanyagot az 1865-ben megjelent darabhoz: egy béreslegény esete, aki megölte mostohalánya csecsemőjét, majd férjhez adta a nőt. Stuber Andrea   Art7-en és Gabnai Katalin   Szinhaz.neten megjelent kritikáját olvastuk egybe.

Spolarics Andrea, Brasch Bence és Ilyés Róbert (fotók: Mészáros Csaba)

Stuber Andrea úgy véli, bármennyire is távolinak tetszett a darab világa és lelkülete 1902-ben Ady Endrének, a budaörsi előadás bebizonyította, hogy rólunk és nekünk is szól 2017-ben. „Mert ahogy A sötétség hatalma ma Budaörsön kinéz, Tolsztoj valláserkölcsi célzatossága lefoszladozni látszik, és maradt az igaz, ami igaz. És az a miénk is” – fogalmaz. „Ezt igen erőteljesen érzékelteti Alföldi Róbert rendezése, amely egyszerű, szikár és szenvedélyes módon eleveníti meg az emberi nyomorúságból kinövő rettenetes történetet” – fűzi hozzá írásában.

Az előadás sajátos térben zajlik. A nézők négy oldalról ülik körbe a velük egy szinten, és azonos módon megvilágított teret, benne egy kortalan és helyhez nem köthető, összedobált falusi élet hétköznapi kellékeivel. „Ez az elhelyezés egyrészt fokozza a plaszticitást; érezzük a szereplők menetszelét, lendületét, halljuk a sánta lány lépteinek rossz ütemű kopogását a hátunk mögött. Másrészt tagadhatatlanul része vagyunk az egésznek mi is, négy oldalról körbeülő nézők. A tragédia a szó szoros értelmében közöttünk játszódik” – írja, hozzátéve, hogy ez a fajta szemtanúi közelség a cinkosság érzetét kelti a nézőkben. „Ezt az érzést ma színházban átéletni velünk – több mint időszerű” – fűzi hozzá.

Balsai Móni, Ilyés Róbert és Brasch Bence

Az „előadás minőségének záloga” meglátása szerint „a színészcsapat egységesen erős munkája”. Kritikájában minden szereplő számára van egy-egy plasztikusan leíró mondata, van, akinek több is. „A Budaörsi Latinovits Színház szépen formálódó társulatának színésznőgárdáját pompásan kiegészíti Balsai Móni. Alkati finomsága hibátlanul olvad össze az aggálytalan, egyben gyáva asszony nyers kíméletlenségével és a balsorsa fölötti megadó gyötrődéssel” – írja a vendégművész játékáról. „Spolarics Andrea vezérszólamot visz Matrjona néni szerepében. Anyafigurája alázatos, simulékony gátlástalanságával kijelöli a cselekmény vonalát. Ő az, aki felbujt, buzdít, támogat, segít, és ahhoz is épp elég ügyes, hogy a felelősség elől bármikor elugorjon. Spolarics alakításának mélyéből felsejlik, hogy a kiszolgáltatottság és a kilátástalanság a poklot szabadíthatja el az emberben” – fogalmaz a budaörsi színésznőről.

„Az állati létezéssel keveredő boldogtalanság szintjén él, vagy oda süllyed a dráma majd minden szereplője” – írja Gabnai Katalin a darabról, amely véleménye szerint „Alföldi Róbert rendezésében és Radnai Annamária fordításában kortárs tragédiaként is megállja a helyét”.

„A kuporiság, a vagyonféltés szép jele: minden asztalt több, egymásra dobott, kidobni nem akart, eltérő minőségű terítő borít. Épp úgy, ahogy a nők a „mackónadrág” fölé vesznek egy szoknyát, afölé blúzt, arra kardigánt, arra kabátot, ahogy faluhelyen szokás. A férfiakon egyszerű nadrágok, madzaggal kötött, lehasznált műanyagdzsekik” – Zöldy Z Gergely jelmezei érzékletes világot mutatnak. Ahogy az általa tervezett díszlet is különleges atmoszférát teremt a sötétlő történetnek: „Felettünk, a magasban, bomlott vitorlaként, fekete szigszalagokkal összeragasztott, vérfröccsenéses, koszlott műanyagfüggöny lebeg. funkciója és jelentése van. Megmenti a hangokat, s állandósítja a nyomottság érzetét” – fogalmaz Gabnai Katalin. 

Spolarics Andrea és Balsai Móni

„Magas hőfokon, hihetetlen intenzitással van jelen mindenki” – írja a szereplőkről. Kiemelve közülük a gyerekszereplőt, Palugyai Sárit: „Meglepetés a gyereklánykát játszó, biztos ritmusérzékű Palugyai Sári mindent értő, mindenre figyelő, érzékeny Anyutka figurája. Ritkán esik meg, hogy egy gyermeket színpadra hívó előadás nem lesz „lyukas” a megfelelő korosztályból hívott szereplő akciói során. Itt azonban inkább telítődik vele a tér, ha jelen van”.

Meglátása szerint a drámában két igazi férfi szerepel. „Egyikük, a földszagú, tisztes munkától kiszáradt paraszt, Mitrics, akit Székely B. Miklós játszik, a maga állította mérce szerint is elbukik: a történéseket látva újra inni kezd. Székely B. mintha mindvégig valami sötét párában közlekedne a játéktéren. Sűrű és nehéz, mint a tölgy, s mégis van benne valami meseszerű. Távolról jött vendég ő az itteniek közt” – fogalmaz. „Másikuk, a nedvdús, fiatal férfi, a Brasch Bence által alakított Nyikita, a középen nyújtózkodó, könnyen rothadó és korhadó puhafa, aki az adott közösségben mégis a biológiai ígéret maga, az éhes asszonyok kiválasztottja” – írja.

Brasch Bence és Székely B. Miklós

Kritikájának zárógondolatában szintén Ady Endre Tolsztoj drámájával szembeni több mint százéves értetlenkedéséhez kapcsolódik, amely szerint „Mi – ez idő szerint – nem tudjuk, és nem akarjuk megérteni őt. Kegyetlenségét, fanatizmusát, nagyságát megszédülve szemléljük, de igazai nem a mi igazaink… mi ennyi kegyetlenség láttán elvesztjük a kedvünk a mennyországhoz is” – írta 1902-ben a költő, műkritikus. „Úgy tűnik, száz év alatt hozzáedződtünk valamihez. De a mennyország, az tényleg egyre távolabb” – zárja írását Gabnai Katalin.

További kritikák az előadásról

Fuhu.hu - Bóta Gábor: Elvakult sötétség

Az elvakult sötétségről, az emberből kibukó, fékezhetetlenné váló agresszióról, a gyűlöletről, a boldogtalanságról, a végletes kiszolgáltatottságról, és megannyi mindenről regél a megrendítő produkció. Olvasson tovább >>>

Revizor - Csáki Judit: Sűrített levegő

Nem ismertem én ezt, Lev Tolsztojnak A sötétség hatalma című darabját. És ha csak az előadást látom, hát meg nem mondtam volna, hogy ő írta. Olvasson tovább >>>

Vasárnapi Hírek - Marik Noémi: Ahol gyilkolni kell a boldogulásért

Mélyen moralista Tolsztoj drámája és mélyen moralista Alföldi Róbert rendezése, mely egy istent felejtő világot mutat. Isten, pénz vonulatában fut a történet, s e két pont között van kifeszítve az ember. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója – A sötétség hatalmáról
Alföldi Róbert szörnyű és csodálatos darabot rendez Budaörsön
A nap fotója – Alföldi Róbert a játékostól a pengeszájig