Péterfy-Novák Éva: „Én éltem át, mégis a testvérem rettegi végig az életét”

Az Egyasszony szerzője írásról és érintettségről, bántalmazó férfiakról, félelmekről és azok legyőzéséről mesélt a Vasárnapi Híreknek.

Péterfy-Novák Évának a 80-as években mozgás- és értelmi fogyatékkal élő gyermeke született, majd pár évre rá a gyermek meghalt. 30 évvel később egy blogot kezdett írni, amelyben megpróbálta feldolgozni a vele történteket. Nem sokkal később Egyasszony címmel könyv formájában is megjelent az írásfolyam. Tavaly a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda Paczolay Béla rendezésében és Tenki Réka szereplésével színpadra állította az Egyasszonyt, amely előadásként is megrázó erejű lett. Tenki Réka ezért az alakításáért 2016-ban a színikritikusoktól megkapta a legjobb női főszereplőnek járó elismerést

peterfy-novak_eva_foto_kovalovszky-daniel.jpg                   Péterfy-Novák Éva (fotó: Kovalovszky Dániel / 168 Óra)

 Péterfy-Novák Éva nem régen megjelent novelláskötete, a Rózsaszín ruha mintha a zaklatási- és hatalommal való visszaélési botrányokra lett volna időzítve. Az interjúból az is kiderül, hogy ebben semmi szándékosság nem volt a szerző részéről.

A zömük kapott vagy fikciós történet, nem az én személyes, irodalomnak álcázott #metoo-vallomásaim” – meséli az interjú elején, hozzátéve – „Tudnék olyat is, van élményem, de nincs sok kedvem beszélni róla, róluk”. Ezzel együtt van köze ezekhez a történetekhez: „Amikor írok, mindig megkeresem magamban azt az élményt, érzést, ami leginkább hasonlít a történetben megjelenített érzéshez. Onnan írok. Érzésből. Ismerős például a szégyen” – mondja.

Éva elmondása szerint nem tud olyanról írni, amihez hasonlót nem élt át. „Bár biztos van olyan is, akinek ez könnyen megy. Ő a zseni. Lehet, hogy ez csak a tehetség hiánya nálam” – vallja. „Arról sem tudok melegében írni, ami nagyon megérint. Most jöttünk haza Pekingből, egy hónapot töltöttünk a férjemmel Kínában. Nagyon sok élmény, megtapasztalás ért, de ami igazán megérintett, például a láma templom, arról képtelen vagyok írni. Nekem a kitárulkozáshoz idő kell. Majd húsz év múlva megírom a láma templomot is” – fűzi hozzá.

eva_pirtolffy_zoltan.jpg                      Péterfy Gergely (Éva férje) és Péterfy-Novák Éva (fotó: Pitrolffy Zoltán)

Az interjúban mesél következő könyvének a tervéről is, ami hasonló okok miatt pihen félkészen már másfél éve a fiókban: „Évek óta dolgozom egy regényen, pedofil nagypapa, bántalmazott unoka sztori. Legyél, akár csak fikciósan is, egyes szám első személyben pedofil nagyapa! Ahol a kézirat tart, az utolsó mondat után az van odaírva, hogy „jelenleg hányok az egésztől és nem bírom folytatni”. És ez úgy van ott másfél-két éve… de most már rápihentem, az év eleje erről fog szólni”.

A novellák férfi szereplői túlnyomórészt ellenszenves, hatalmaskodó emberek. Éva szerint vannak másmilyenek is, de őt kiváltképpen felbőszíti, ha azt látja, amikor „egy férfi felülkerekedik a nőn”. Olyan esetről is mesél, amikor ezt nem bírta szó nélkül hagyni. „A piros lámpánál álltam a Lehel piac sarkánál, és látom, hogy a mellettem lévő autóban egy férfi elkezd verni egy nőt. A nő ült a volánnál, a pasi meg ütötte. Megnyomtam többször a dudát, mire odaszólt, hogy mi a kurva anyád van? Letekertem az ablakot, és átszóltam, hogy a hölgynek üzenem, hogy nem kell eltűrni, szállj ki és hagyd ott a picsába. Te meg gyere ide, és verjél meg engem is, úgyis szeretsz nőt verni, nem? Káromkodott néhányat, mondta a magáét, aztán a lány elindult” – idézi fel a történteket.

peterfy-novak-eva_muut_hu.jpgPéterfy-Novák Éva (forrás: muut.hu)

Azt is belátja, hogy ilyen helyzetben nincsen tökéletes megoldás: „Persze ennek sincs értelme, mert a nő ettől még rosszabbul érzi magát, tenni meg úgyis csak akkor fog ellene, amikor túlcsordul. Nem tudom, mi a jobb. Lesütött szemmel elnézni a másik irányba, vagy biztosítani arról, hogy észrevetted, mi történt, és hogy mellette állsz, a férfinak pedig jelezni, hogy nőt verni nem menő” – vallja.

Az egyik novellában éppen a bosszú a belső megoldás, a megalázott nő ebben lefekszik a férje összes barátjával, aki előtt a férfi megalázta. „Nincs túl sok választás. Vagy bosszúval próbálod egyensúlyba hozni az önbecsülésedet, vagy ott kell hagynod, vagy meg kell ölnöd, hogy te magad ne halj bele. Ilyet még nem írtam, de ami késik, nem múlik” – meséli Éva.

Amikor Péterffy-Novák Évának a sérült gyermeke született, egy bántalmazó férjet is el kellett viselnie. Az ilyen, mint meséli „örökre nyomot hagy”. Az már egy másik kérdés, hogy lehet-e tenni valamit a félelem ellen. „Én átéltem, amit átéltem, mégis a testvérem rettegi végig az életét, hogy valami történik a gyerekeivel. Miután megszületett az első lánya, nem lehetett hanyatt fektetni, nehogy megfulladjon. Állandóan orvoshoz hordja. Őrajta csapódott le így Zsuzsi (Péterfy-Novák Éva lánya – a szerk.) elvesztése, nálam nem” – mondja az interjúban.

foto-takacs-attila2-1024x683.jpgTenki Réka az Egyasszony előadásában (fotó: Takács Attila)

Én a másik kettőt sem féltettem túl. A fiam például 12 éves kora óta motorozik, de az volt bennem, hogy ha így, akkor így. Még mindig jobban jártam, mert megtanult állati jól motorozni. Gondold el, ha negyvenévesen ül először motorra, és az 1500 köbcentissel bele a kanyarba” – fűzi hozzá. Véleménye szerint egyet lehet tenni, vagy legalábbis megpróbálni: „Azt tudja az ember tenni, ha túlaggódja magát, hogy felülemelkedik, és erőből ledobja magáról a félelmet. Másképp nem lehet”.

Az interjúból az is megtudható, melyek a kevésbé ellenszenves férfifigurák a novelláskötetben, és mit gondol Péterfy-Novák Éva arról, hogy egy férfi védelmébe vegye hasonló atrocitások közben.

A teljes interjú itt olvasható.  

süti beállítások módosítása