Hajduk Károly: „Nem gondolom, hogy a Vígből most fel kell állni”

A Vígszínház színművésze pályája kezdetétől fogva játszik független előadásokban, számára mindig is fontos volt a határok feszegetése. A Szinhaz.net kérdezte.

Hajduk Károly a szentesi drámatagozatos osztály elvégzése után a Bárka Színház stúdiósaként folytatódott a színészi pályája. Később, már színműsként is játszott a budapesti Katonában, Bodó Viktor két rendezésében is szerepelt. A katonás éveiben is játszott független társulatok előadásaiban (Krétakör, TÁP Színház), 2011-ben pedig elhagyta a Petőfi Sándor utcai színházat és a Bodó Viktor által vezetett Szputnyikhoz igazolt. Miután a költségvetési támogatásokat jelentősen megnyirbálták a független színházi szférában, aminek következtében a társulat megszűnt, Hajduk Károly a Vígszínház tagja lett, ahol jelenleg is dolgozik. És ahonnan most is rendszeresen ki-kirándul független előadásokba.

Hajduk Károly a Vígszínház Hamlet előadásában (fotó: Toldy Miklós)

„Fontosak, mert nyitva tartják a szememet. Fontos átlépni vagy legalább feszegetni bizonyos határokat. És általában a független alkotók, társulatok erre törekszenek” – vallja ezekről a kirándulásokról az interjúban. Hozzátéve, hogy „De nem látom a kérdést ennyire fekete-fehéren. Bár valóban létezik a kőszínház és a független szcéna megkülönböztetése, sokszor találkozom kőszínházi közegen belül is olyan alkotókkal, akik ugyanígy feszegetik a határokat”.

Általában nem sok minden van, amit egy végzős színészhallgató jobban kívánhatna, mint a budapesti Katonába szerződni. „Úgy emlékszem vissza arra az időszakra, hogy szerelmes voltam mindabba, ami a Katonában volt. Nagyon jó és fontos szerepeket játszottam ott, pályakezdő színész nem kívánhat ennél jobbat” – idézi fel Hajduk Károly ezt az időszakot.

Mégis eljött onnan. „A döntésemben az is benne volt, hogy jól le voltam terhelve, amit színészként igénylek, de hét év után eljött egy pont, amikor azt kérdeztem magamtól, miért csinálom? Érzelmileg fáradtam el. És hozzájárult az is, hogy Bodó elment a Katonából. Hiányzott a vele való munka. Az is ott mocorgott bennem, hogy a „színházcsinálást” máshogyan, más szemszögből is meg akartam tapasztalni. Harminc éves voltam, s bár tudtam, sokan vágynak a Katonába, mégis elkezdett mehetnékem lenni” – mesél az eljövetel okairól.

                Hajduk Károly és Pető Kata a Szputnyik akezdetvége című előadásában (fotó: Puskel Zsolt / Port.hu)

A Katonából való távozását leszámítva pályáját a kényszerű változások alakították. „Jött a Bárka, ami bár induló hely volt, hamar csúfos vége lett. A Katonában Zsámbéki Gábor igazgatásának utolsó éveit kaptam el.  A Szputnyik megszűnését is megéltem. A Vígszínházba is nagyon hasonló, változásokkal teli helyzetbe kerültem” – sorolja ezeket. „Ezekből a kezdésekből és befejezésekből lassan megtanulom, hogy a változások nem jók vagy rosszak, egyszerűen vannak. Törvényszerűek, el kell fogadni” – fűzi hozzá.

Mint vígszínházi tag, a szexuális zaklatások és a hatalommal való visszaélések botránya – Marton Lászlón keresztül, aki a Vígszínház főrendezőjeként ebbe bukott bele – sokkal közelebbről is érinti. „Összekeveredett minden, a munka, a tények, a valódi problémák és a bulvár-hőzöngés. Rosszul éltük meg mindannyian” – emlékezik erre a mindmáig tartó időszakra. „Magam is azt gondolom, fontos a bántalmazottak mellett kiállni, de muszáj megőrizni ennek az elképesztően egyedülálló szakmának, a színházi munkának a hitelét, becsületét. Ezt leginkább munkával lehet megmutatni, olyan munkával, ami a problémákról is tud beszélni. Kavarognak bennem a gondolatok, de nem gondolom, hogy a Vígből most fel kell állni. Nagyon lelkiismeretes, jó csapat” – fűzi hozzá.

Hegedűs D. Gézával a Don Juan előadásában (fotó: Dömölky Dániel)

Sok fontos szerep van már Hajduk Károly háta mögött. „Sok olyan szerepet játszottam, amit a hátamon kellett vinni. Most is vannak, de nem egészséges és hasznos csak így színésznek lenni. Megtanultam, hogy nem a szerepek nagysága a fontos, hanem hogy van-e közös ügyünk az előadásban” – vallja, hozzátéve – „Azt hiszem, akkor tudok a legjobban működni, amikor nem csak nekem fontos, amit épp csinálunk, hanem sokunknak, akik részt veszünk benne. Hogy ügy lesz számunkra az, hogy estéről-estére csináljuk”.

Az interjúból az is kiderül, mit gondol arról, hogyan lehet őrizni a kaposvári szellemiséget a budapesti Katonában, mit vitt magával onnan, és mi volt számára a legerősebb érv 2015-ben a Vígszínház mellett.  

A teljes interjú itt olvasható.