Életének 96. évében távozott a magyar a magyar (európai) modern tánc egyik legendás alakja, az „Őrzők” egyike, aki 94 éves koráig tanított.
Nekrológ
Halálával a legendás múlt egyik legnagyobbja távozott közülünk, és lezárult a túlélők korszaka. Kovács Éva egyike volt azoknak, akik még a műfaj hőskorszakában váltak művésszé és pedagógussá. Fiatal táncművészként azon kevesek közé tartozott, akik eljutottak és megállták helyüket a nemzetközi táncéletben. 1947-ben Bécsben meghívottként a világ legnagyobb táncosaival szerepelt (Harald Kreutzberg, Hanna Berger, Rosalia Chladek). Szólistája volt a híres Dienes Orkesztika Iskolának, majd a Berczik Tánccsoportnak, fellépett a Zeneakadémia, az Operaház és az Erkel Színház színpadán is alkotásaival.
E. Kovács Éva
A történelem csapásai – a háború, a műfaj betiltása, az államosítások, a tagadás és üldözés – ellenére vitte tovább mindazt, amiben hitt – a mozdulat művészetét. Iskolája (a „Mészi”) 64 évig volt a mozdulatművészet titkos otthona. Növendékei közül sokan a magyar táncélet, a sport és a gyógytorna generációt gyarapították, de színészeket is nevelt a harmonikus mozgásra. Edzője és koreográfusa volt a legendás magyar női tornászválogatottnak, tanára a Színiakadémiának, és a híres Dévény módszer se lenne elképzelhető az ő munkássága nélkül.
A rendszerváltás után szerepet vállalt egykori mestereivel és kollégáival (Dienes Gedeon, Berczik Sári, Szöllősi Ágnes, Kármán Judit) a műfaj feltámasztásában, és beállt az újraalakított egyesület vezetésébe. Munkájuk eredményeként létezik a mozdulatművészet új generációja. Megérhette még, hogy a szakmapolitikai tagadás ellenére a műfajt újra felfedezik, hogy a tudomány kezdi felismerni/elismerni munkásságuk jelentőségét, még ha a teljes rehabilitációt nem is élhette meg.
Képek forrása: Orkesztika Alapítvány – Moha-Mozdulatművészek Háza – magángyűjtemény
E. Kovács Éva szenvedélyes expresszionista művész volt, makacs és kérlelhetetlen, kifejező és megállíthatatlan, akit a belső tüze vezetett tovább minden akadályon. Hűsége és meggyőződése, a Mozdulatművészet létének szentelt munkássága mintaként szolgáljon mindannyiunknak.
94 éves koráig tanított.
Munkásságát élete során több kitüntetéssel ismerték el, legutóbb a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel (2005), 2008-ban pedig, a tánc világnapján a Magyar Táncművészek Szövetsége által adományozott életmű-díjjal.
A nekrológot Fenyves Márk mozdulatművész írta.