Vidnyánszky Attila: „Egyre több Biberach van Magyarországon”

Az igazgató-rendező legújabb rendezéséről, a hazai közéletről és a hazaszeretettel átitatott társadalomkritikáról is mesélt a Fuhu.hu-nak.

Vidnyánszky Attila legújabb rendezését, a Bánk bánt kifejezetten jól fogadta a kritika, ami korábbi rendezéseinél nem volt jellemző. „Érzem, hogy - számomra legalábbis - egy fontos előadás született, jó hangulatban, szabadon dolgoztam, egy olyan színházi nyelven, amin szeretek beszélni. Már a Csíksomlyói passió esetében is felszabadultabb volt a munka, el kellett telnie három vagy négy évnek, hogy „meg tudjam zenéltetni” a társulatot” – mondja Vidnyánszky Attila erről a rendezéséről az interjúban, hozzátéve – „Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor valószínűleg a szentpétervári Bűn és bűnhődés megrendezése szakította át bennem a gátat”.

                                   Vidnyánszky Attila

Az interjúban a riporter, Bóta Gábor azt is felveti, hogy az elmúlt időszakban „közel sem volt minden az igazi”. „Ki kellett alakítanunk egy új működési struktúrát, egy új repertoárt, egy új üzemeltetési rendet. Az előadásaink ebből a szempontból nagyon fontosak, ám az egész működési rendszernek csupán egy részét képezik” – válaszol erre a rendező. „Felépítettünk egy igen sokszínű repertoárt, amelynek gerincét most olyan nagy számban játszott előadások fémjelzik, mint például a János vitéz, a Csongor és Tünde, a Tóth Ilonka, a Fekete ég-Fehér felhő, a Szentivánéji álom és a Cyrano, a Részegek, a Psyché, a III. Richárd, már nem is beszélve Zsótér Sándor rendezéseiről. Ezek mind olyan előadások, amelyek nagyon magasra teszik a mércét” – fűzi hozzá.

Trill Zsolt korábban azt nyilatkozta, hogy még nincsen kész társulat a Nemzetiben. „Sokfelől jöttünk, többféle iskolát képviselünk, tehát stiláris és emberi összecsiszolódásra mindig szükség van, de ez a társulati lét egyik természetes velejárója. A színház élő mechanizmus, vagy inkább organizmus, sohasem lehet befejezett, mindig mozgásban kell lennie. De úgy érzem, hogy ebben az évadban már mindenki alapvetően egy irányba húzza a színház szekerét” – véli ugyanerről Vidnyánszky Attila.

A Bánk bán kapcsán úgy gondolja, egyre több haszonleső, aljas Biberach van Magyarországon. „Sokkal több elvtelen, saját magát mindenek fölé helyező, gátlástalan ember, aki kifejezetten a haszonért vagy irigységből cselekszik, csak azért, hogy a másiknak rosszabb legyen” – fogalmaz.

                               Vidnyánszky Attila

Vidnyánszky Attila a színházi szakmán belül nagyhatalmú ember, azon túl, hogy a Nemzeti Színházat igazgatja, a Magyar Teátrumi Társaságnak az elnöke és a kaposvári egyetem rektorhelyettese. Az interjúban arra tesz utalást, hogy hatalmi pozícióból sosem gyakorolt nyomást. Márpedig a kaposvári egyetemre úgy került be, hogy külön törvényt hoztak, amely lehetővé tette, hogy minden tudományos fokozat nélkül, csupán a Kossuth-díj elegendő legyen az egyetemi katedrához, és első lépésként többeket is kirúgott az egyetemről, többek között Csáki Juditot, aki azóta pert is nyert az egyetemmel szemben a jogszerűtlen eltávolítása miatt.

„Részemről egy erős gesztus volt, hogy átvettem a kaposvári színészképzés vezetését. De úgy éreztem, hogy érdemes lenne belépnem ebbe a képzési rendszerbe, annak érdekében, hogy újító módon változtatni tudjak rajta, mivel rendkívül zártnak, kirekesztőnek érzékeltem. Mostanra már, úgy érzem, szabadabb működési jelleget sikerült meghonosítani ott” – vallja Vidnyánszky ezzel kapcsolatban.

Miben állt véleménye szerint ez a kirekesztés? „Mindent, ami kívülről jött, mindenkit, aki mást akart, elítéltek, diszkreditáltak. Az oktatás egyféle gondolkodásmód mentén szerveződött, és kialakult egy rettentő igazodási, megfelelési kényszer, ami – bár most már talán jobb egy kicsit a helyzet - a mai napig megbénítja a szakmát” – véli. Összefüggést lát a szexuális zaklatások napvilágra került esetei és e között az igazodási kényszer között: „Úgy gondolom, hogy ennek a következménye az összes, mostanában felszínre került, visszataszító ügy, hiszen nyilvánvaló, hogy először az agyakat és a lelkeket erőszakolják meg, majd aztán jön a testi erőszak”.

Amit pedig ezzel szemben Kaposváron meg akart valósítani: „Kaposváron szerettem volna megmutatni, hogy fel lehet építeni egy képzést úgy is, hogy nincs átmosva a diákok agya. Reményeim szerint egyenes gerincű, szabad szellemű emberek jönnek ki az iskolából. Az a célom, hogy szuverén gondolkodású, bátran megszólalni tudó embereket neveljünk, ne pedig alázatosan megfelelni vágyó, a rendet, a rangsorokat, a sulykolt értékeket kritikátlanul elfogadó, szolgalelkű egyéneket - ahogy ez évtizedeken keresztül működött” – fogalmaz.

Vidnyánszky Attila (forrás: MTI)

Úgy tartja, hogy az ő színházi rendezései szembe mennek az európai trenddel. „Az egyik a bevándorlás, a másik téma a másság elfogadása, a harmadik pedig a történelmi emlékezetnek az a szegmense, amely az ő számukra fontos” – mondja a külföldi fesztiválszervezőkről, akik eljönnek megnézni az előadásait. „Eljönnek, megnézik az előadást, és azt mondják, például, hogy a produkció formailag érdekes, de azt hiszik, hogy számunkra minden gyűlöletes, amit nem ismerünk, illetve azt gondolják, hogy a mi kapaszkodásunk egy mítoszba vagy számunkra valóságos eredettörténetbe, amiből kulturálisan táplálkozunk, az mást nem érdekelhet” – és ezért nem hívják.

Elmondása szerint ez már nem zavarja, „csak oda megyek, ahol azt érzem, hogy az valami önmagán túlmutató dolog, mint ami például Szentpéterváron van kialakulóban, mert az számomra egy igazi, alkotói együtt gondolkozás, egy olyan szakmai párbeszéd, ami nem sok helyen történik most a világon” – mondja.

„Én sem vagyok vak, látom a bajokat. Látom, hogy számos dolgot milyen mozgatórugók mentén működtet a világ. Persze, hogy látom, de ettől még szerethetem a hazámat, az életet. A legnagyobb gondom azzal volt az elmúlt húsz-harminc évben, hogy láttuk a bajokat, ezzel együtt gyűlölettel viszonyultunk az egészhez” – fogalmaz a hazaszeretetet sem elvesztő társadalomkritikus gondolkodásról, amelyet következő rendezésében, az Úri muriban is szeretne megmutatni.

Az interjúból kiderül, Vidnyánszky Attila hogyan őrzi eredeti értékrendjét, miért vette le a Nemzeti Színház repertoárjáról az összes korábbi előadást, amikor a színház igazgatója lett, és mennyi előjegyzés van a Nemzetiben a diákok számára ingyenesen látogatható rendezéseire.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Vidnyánszky Attila: „Komoly erők akarják begyűrni a fiatalokat”