„Nem érdekel a meztelenség, ahogy a felöltözött színész felöltözöttsége sem”

Ördög Tamás Bertolucci Álmodozók című erotikus filmjétől inspirálódva állít színpadra egy előadást a szabadságról és annak korlátairól az FAQ társulattal.

A Dollár Papa Gyermekeiből és több független előadás rendezőjeként ismert alkotó személyes történetekből kiindulva hozza létre új előadását. A mai huszonévesek párkapcsolatait, álmait és egzisztenciális nehézségeit boncolgató előadás egy belvárosi lakásban, a KulglerArt Szalonban kerül bemutatásra január 26-án és 27-én, este 7 órai kezdéssel.

Az előadás szereplői: Blahó Gergely, Cuhorka Emese, Georgita Máté Dezső, Göndör László, Orbán Borbála, Tóvaj Ágnes. Ördög Tamás rendezőt kérdeztük.

Ördög Tamás (fotó: Toldy Miklós)

Szabó György a Staféta pályázat kapcsán adott interjúban kiemelt téged, mondván, kevesen építkeznek olyan tudatosan, mint te a Dollár Papa Gyermekeivel. Mennyire tudatosan és milyen irányban építkeztek? És ebben milyen szerepe van az Álmodozóknak?

Az Álmodozók nem Dollár Papa Gyermekei produkció, így nem is része annak a tudatosnak nevezett építkezésnek, amit Gyuri kívülről lát, és ami jól esik. Kiss-Végh Emőkével (Ördög Tamás társa a Dollár Papa Gyermekei létrehozásában és működésében - a szerk.) ebben azonos a vérmérsékletünk, realisták vagyunk, és annak ellenére is fontosnak látjuk a folyamatos fejlődést és növekedést, hogy hosszú távú terveket nehéz szövögetni. Meghívott rendezőként pedig lehetetlen tudatosan építkezni.

Ha tehetem, azzal foglalkozom, ami érdekel. Úgy látom, hogy egyfajta párkapcsolati rendező lettem, a Rózsavölgyiben is újra egy ilyen darabot fogok rendezni, de a felkéréseim nagyjából száz százaléka ilyen. Kezdetben én is efelé vittem, ha választhattam, de egy ideje csak ilyen felkérések jönnek. Ennek örülök is, szórakoztat, de nem volt benne tudatosság. És ez a közös metszet a Dollár Papa Gyermekeivel. Ott is mindig az emberi történetek, az emberi kapcsolódások vannak a fókuszban.

Ha jól számolom, ez minimum a harmadik olyan rendezésed, amelyben kortárstánc művészekkel is dolgozol. Mi ennek az oka? Mit tudhatnak, amit egy prózai színész nem, és ami egy alapvetően prózai előadáshoz hozzátehet?

Nem tudnak semmivel sem többet, sőt a beszéd kifejezetten nehézség is lehet. Egy próbafolyamatot mindig mindenki a nulláról kezd. Senki sem tud semmit. Jó esetben. Kezdetben azt hittem, hogy talán jobban tudják képviselni magukat és a gondolataikat a testükkel, de ez a sztereotip elképzelésem nagyon hamar megdőlt. A Tünet Együttesnek rendezett Négy fal közöttben adott volt, hogy táncosokkal is dolgozom. A többi előadásban pedig, amibe táncosokat hívtunk be, pusztán a konkrét személyhez köthető okai voltak, függetlenül attól, hogy táncos vagy sem.

Georgita Máté Dezső, Tóvaj Ágnes, Ördög Tamás és Göndör László (forrás: FAQ)

Honnan jött az Álmodozók és honnan a FAQ társulattal való közös munka ötlete?

Az FAQ felkért, hogy tartsak egy workshopot, ami nagyon jó élmény volt mindenkinek, adta magát, hogy folytassuk a közös munkát. Engem pedig érdekel a mai húszas generáció egzisztenciális válsága és énkeresése. Szerettem volna, ha ez a kiindulópont és maga az FAQ, ami egy nagyon színes társaság. Van benne filmrendező, színházrendező, színész, pszichológus és nagyon sok kérdés. A „Ki vagyok én?“ állandóan ott lebeg a fejük fölött.

Nagyon megkapó, hogy fiatal művészekkel beszélhetünk a művészlét reménytelenségéről és szépségéről úgy, hogy a legtöbbjük nem meri kijelenti magáról, hogy művész vagy az szeretne lenni. Ez pedig a társadalom és a környezet hatása. Erre rímelt nekem az Álmodozók. A Bertolucci filmben is saját világot kell felépíteniük maguk körül, saját szabályok szerint kell élni ezt a rohadt felnőtt létet, amin már csak elindulni is piszok nehéz.

Az előadás FB oldalán olvasható, hogy személyes történetekből kiindulva születik az előadás. Kiknek a személyes történetei és hogyan lesz ebből előadás?

A résztvevők személyes történeteiből indulunk ki, azokat próbáljuk meg összemosni, összehangolni a film karakterivel és a történettel. Most, még közel három héttel a premier előtt, az anyaggyűjtés zajlik. Megpróbálunk olyan helyzeteket generálni vagy modellezni, ahol megtapasztalható a kommunában való létezés. Játékokat keresünk a filmbéli játékok analógiájára. A filmőrületet pedig lecseréljük színházra és más személyes mániákra.

Georgita Máté Dezső, Tóvaj Ágnes, Ördög Tamás és Göndör László (forrás: FAQ)

Azt a dodonai mondatot is lehet ugyanott olvasni, hogy Bertolucci filmje (nem) csak inspirációforrás. Most akkor hogyan van ez: felhasználtok valami konkrétat is a filmből vagy nem?

Nagyon szabad próbafolyamatot szerettem volna teremteni, ahol nincs rajtunk semmiféle nyomás, ahol nem is gondolunk arra, hogy egy terméket kell felmutatnunk a végén. A filmet csak bedobtam, hogy használjuk. A színészeken múlik, hogy mennyire hangolódnak rá, mennyire tudnak azonosulni. De köze lesz hozzá, az biztos.

A meztelenség gyakran megjelenik a rendezéseidben, ahol általában éppen a profánsága miatt üt nagyot. Itt azonban egy erotikus film az inspiráció, amiből akár azt gondolhatjuk, most más szerepet szánsz a meztelenségnek.

Nem érdekel a meztelenség, egyáltalán nem foglalkozom vele, épp úgy, ahogy a felöltözött színész felöltözöttségével sem. Az ember érdekel, és az ember néha levetkőzik, néha meg felöltözik. Ilyen az élet. Ez ebben az esetben megkerülhetetlen. A film nagy részében a szereplők meztelenek, ezzel fejezik ki a szabadságukat, a lázadásukat. Ha másképp is, de ezt a fajta szexuális lázadást és felszabadítást nagyon mainak érzem. A kérdés itt persze a film és a színház különbözősége. Amíg egy laptopot becsukok, ha nem tetszik a film, addig egy színházi előadásról kimenni nagyobb tett. Főleg egy lakásból, ahol a néző nem tud nem jelen lenni. A KuglerArt Szalon pedig a lehető legjobb helyszín. Egy elvarázsolt világ a belváros ütőerén.

Török Ákos e-mail interjúja

Kapcsolódó cikkek

„Sokkal komolyabban kellene feszegetni a határokat”
Ismerik a FAQ Színházat? – Interjú Árvai Péterrel