Kőszegi Ákos színművész, aki az egyik legismertebb szinkronszínészünk, a szinkronmunkáról és a zaklatási ügyekről is mesélt a Magyar Nemzetnek.
Kőszegi Ákos 1985-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (akkor még főiskolát), jelenleg a kecskeméti Katona József Színház színművésze. Legtöbben azonban a hangját ismerhetjük, több ezernyi szinkronszerepe volt, rendszeresen adta a hangját például Tom Hanksnek, Colin Firthnek és Samuel L. Jacksonnak.
Kőszegi Ákos (forrás: 7óra7)
A színművész nem szeret beszélni a szerepeiről. „Vagy beszél a szerep, vagy sem. Persze, lehet vázolni egy karakter alkatát, de igazából egy színész méltatlannak is tartja, ha nem jön át a játékából a mondanivaló” – vallja az interjúban.
„Más műfajok is jelen vannak az életemben, és azok nélkül is kevesebbnek érezném magam, de a színház a lényeg” – mondja, hozzátéve – „Az a pillanat, ami megteremtődik a színpadon lévő emberek és nézők között, megismételhetetlen. Ettől válik művészetté, amit csinálunk. A többi sokszor iparosmunkának nevezhető”.
A beszélgetésben a szinkron is előkerül, amelyről mostanában sokat lehet hallani, hogy régóta nem olyan mélységű munka, mint a magyar szinkron fénykorában volt. „Mára nagyon sok minden devalválódott, vagy egyszerűen csak változott. Utóbbi nem biztos, hogy bajnak tekinthető. Viszont azt gondolom, a színészet minden ága művészet, és nagyon nem könnyű szinkronizálni. Sok tehetséges színész inkább kerüli is ezt a területet. A hirtelenség, az azonnaliság a lényege, hogy itt és most a hangunkkal kell megteremtenünk egy színészi állapotot, egy emberi érzelmet” – vallja ezzel kapcsolatban a színművész.
Ezzel együtt nem gondolja, hogy a felgyorsult munkafolyamat miatt ne lehetne jól csinálni ezt a munkát. „Ha például hallok egy rossz hangsúlyt a mellettem álló kollégától, a következő sorban inkább magam is rontok, és kérem, hogy vegyük újra a korábbi mondatot is. Ettől nem sérül ő sem, ahogy én is boldog voltam annak idején, hogy elleshettem nagy kollégáktól ezt a szakmát. Mindig lehet szánni rá időt, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból” – meséli.
(Trokán Nórával a Hosszú út az éjszakába előadásában)
Kevin Spacey magyar hangja is volt több filmben. A riporter, Lakner Dávid arról is faggatta Kőszegi Ákost, vajon azután, hogy nemi erőszakkal vádolják az amerikai színészt, vállalná-e a szinkronizálását. „Borzasztóan megdöbbentett ez a zaklatási hullám mind külföldön, mind Magyarországon. Az ember inkább tolná is el magától a kérdést, annyira zavarja, hogy az ő szeretett szakmáját ilyen emberek bizonyos fokig uralták és művelték. Borzasztó, hogy ilyen foltot hagytak rajtunk” – mondta a zaklatási ügyek kapcsán. „Így belegondolva, ha most kérnének fel arra, hogy Kevin Spaceyt szinkronizáljam, elutasítanám” – fűzte hozzá a kérdésre válaszolva.
Hogy mindez hogyan maradhatott ennyi ideig titokban? „Különböző helyzetek determinálják a színészt, akinek az egzisztenciája kerülhet könnyen veszélybe. Pontosan tudjuk, mit jelent, ha valaki elveszíti állását ebben a szakmában. Suttogtak persze bizonyos dolgokról, de bizonyíték nem volt a kezünkben, hogy ezekről beszélni tudjunk. Talán ez is az oka, hogy mindez ilyen sokáig titokban maradhatott” – meséli a színművész, hozzátéve – „Engem nagyon elszomorított az egész mind színházi, mind filmes téren. Napokig depressziós voltam, alig kaptam levegőt az egésztől”.
Az interjúban arról is szó esik, mit gondol arról, hogy feliratozva jobb élmény egy külföldi filmet nézni, mint szinkronizálva, mit gondol a Tóth János című filmsorozatról, amelyben szerepel, és mi a véleménye a tabumentes humorról.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
„Alföldi Róbert és Bede-Fazekas Szabolcs a kedvencem” – Interjú Tomasevics Zorka szinkronrendezővel