Zsótér Sándor Victor Hugót rendezett Miskolcon

A rendező a francia szerző Ruy Blas című romantikus színművét állította színpadra a Miskolci Nemzeti Színházban, a Játékszínben.

A Ruy Blas szenvedélyeket ébreszt, felháborodásra és együttérzésre késztet, az érzelmi intelligenciánkat birizgálja. Ma, amikor az érzelmek inkább zavarba ejtőek, nyitott szívet-eszet kíván játszóktól és nézőktől egyaránt. 

Bodoky Márk és Feczesin Kristóf az előadásban (fotók: Éder Vera)

Victor Hugo darabja a romantika korának szülötte, a szerelem elvesztéséről, megfizethetetlenségéről is mesél, és arról a világról, amely ellehetetleníti azt. Zsótér Sándor szerint mindig másként gondolkodtak a szerelemről, más volt a konvencionális tartalma: lehetett tiltott, tűrt, szabad. Az, hogy kibe szeretünk bele, hogyan éljük ezt meg, az nincs korhoz kötve.

– A mai fiatalok és a darab fiatal szereplői is tapasztalatlanok érzelmi téren. A három fiatal főszereplőnek alkalmas ez a darab arra, hogy nyíltan beszéljenek a szerelemről, belefoglalva saját tapasztalataikat is. A virtuális valóság korában más értékvilágban élnek, mint a darab idealista korában: más hangsúlyok esnek egy-egy szóra, csendre, gesztusra. Ez a két világ szikrázik össze most a színpadon – mondja a rendező.

Az előadás különös nyelvezete is azonnal megfogja a nézőt. A fordítás Zsótér Sándor és Ungár Júlia munkája. – A francia szöveget igyekeztük sűrítve, esszenciálisan megragadni – meséli a rendező. – Az „összeragasztott szavakkal” valahogy gyúlékonyabbá, kifejezőbbé válnak ezek a mondatok, nem ragadnak meg a sablonok szintjén. Ez a sűrítés jelenik meg a díszletben is, ami egy háromdimenziós festmény (díszlettervező: Ambrus Mária). A néző elgondolkodik rajta, hogy az ablakon kívül látott táj miért folytatódik a falon, miért van bent a ház makettje a szobában és miért van egy guillotine a könyvtárban? 

Lajos András és Bodoky Márk

Szürreálisnak tűnhet ez a világ, de ha jobban belegondolunk, mi magunk is ilyenek vagyunk. Rengeteg dolgot élünk meg egyszerre: szeretetet, gyűlöletet, csüggedtséget, nem várt szerelmet, anélkül, hogy ezek okozati összefüggésben lennének egymással. Ezek az érzések hirtelen hasítanak belénk, akár egy villámcsapás. Ilyen villám akar lenni ez az előadás is – hangsúlyozza Zsótér Sándor.

Ruy Blas és Neubourgi Mária szerepében két fiatal színművészt láthatunk, akik mindketten dolgoztak már Zsótér Sándorral. Elmondásuk szerint rendezése bátorságra, nyitottságra, pontos, gondolatokkal és érzelmekkel teli közlésre tanít, és arra, hogy érdemes a nehezebb utat választani.

Bodoky Márkot az idei évadban már másodszor láthatjuk egy előadás címszerepében. Legutóbb szintén egy szerelmes férfit, Csongort alakította Vörösmarty drámai költeményében. – A két férfi szerelme különböző. Csongor történetét nevezhetnénk egy szimbolikus keresésnek, Ruy Blas szerelmének tárgya viszont konkrét. Szövegükben, stílusukban nagyon más előadások, de mindkettő nagy koncentrációt igényel, sokat tanulhatok belőlük – mondta.

A történetet végkifejletét elemezve Bodoky Márk elárulta, az, hogy Ruy Blas véget vet életének, bonyolult, sok összetevős döntés. – Az ő esetében a legfőbb felhajtóerő a szégyen, amit nem tud elviselni. El is mondja, mikor hatni kezd a méreg, hogy akkor is a halált választotta volna, ha szerelme megbocsát. Magának nem tud megbocsátani. Ezt gyávaságnak is lehet gondolni, de akár lovagiasságnak is. Talán ez lehet a legfőbb üzenet a mára nézve is: az érzelmeket nem szabad lenézni, érdemes lenne kevésbé szemérmesnek és cinikusnak lenni – teszi hozzá a színművész.

                             (Mézsöly Anna és Bodoky Márk)

A királynét megformáló Mészöly Anna arról beszélt, mennyire sokrétű ez a darab. – Szól arról, milyen csodálatos a szerelem, mit teszünk érte, és mivé tesz bennünket, de arról is, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz, hogy mennyire vagyunk képesek tisztán látni magunkat, elfogadni, illetve bevállalni, sőt, ha kell, bátran változtatni. A különböző szereplők cselekedetein keresztül beszél az ember szabadságvágyáról, félelmeiről, igazságérzetéről és bosszúvágyáról, hiúságáról és a hatalomról, az irányításról, ami fontos, ugyanakkor veszélyes is tud lenni. A szereplők magától értetődően megosztják, kimondják, amit éppen éreznek vagy gondolnak, ami ma már idegen tőlünk. Bizalmatlanságból, félelemből kevesebb emberrel osztjuk meg azt, mi is van igazából bennünk. Ez az előadás tőlem is nyitottságot kívánt – fűzi hozzá.

A többi szerepet Tenki Dalma, Görög László, Lajos András, Molnár Anna és Péva Ibolya alakítja. Jelmeztervező: Benedek Mari.

Az előadás bemutatója január 26-án volt a Játékszínben. Legközelebb ma este, majd január 31-én, illetve február 1-én, 3-án és 9-én látható ugyanott.

(Forrás: Miskolci Nemzeti Színház)

Kapcsolódó cikkek

Nagy lendülettel indítja a következő évadát a Miskolci Nemzeti Színház