Hajdu Tibor: „Olyan érzés volt, mintha leugranék a tizedik emeletről”

A negyedéves színészhallgató már most több kinti előadásban szerepel, és gyakran kellett néhány nap alatt beugrania futó produkciókba is. A 7színvilág kérdezte.

Hajdu Tibor a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színművész hallgatója, Börcsök Enikő és Zsótér Sándor osztályában. Szerepel A vadkacsában, Az éjszaka a nappal anyjában, a Woyzeckben és az 1089-ben az Ódryn, A játékosban, a Buborékokban, a Téli regében és az Ádám almáiban a Radnóti Miklós Színházban, és az Isten pénzében Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban.

A vele készült interjúkban elmondja, miért indult el éppen a színészi pálya felé, mesél a Színművészetin és a Radnóti Színházban játszott szerepeiről, ahol a gyakorlatát tölti, és a Fodor Tamás rendezésében készült előadásukról is.

Hajdu Tibor Az éjszaka a nappal anyja előadásában (előadásfotók forrása: Színház- és Filmművészeti Egyetem)

Hogyan jutottál el a Színművészetire?

A szüleim tizenöt éves koromban tragikus körülmények között elhunytak. A családi fennforgás közepette mindenki próbált tanácsot adni, hol lenne érdemes folytatni a tanulmányaimat. Igazából egyetlen alternatívát sem tudtam elképzelni. Szerettem volna olyasmivel foglalkozni, amit életem végéig szívesen csinálnék. Az unokabátyám, Bakos Kiss Gábor felajánlott egy lehetőséget, hogy menjek el vele egy színjátszótáborba Neszmélyre.

Azon a héten olyan erős impulzusokat kaptam, annyira élveztem az ottani légkört, hogy onnantól kezdve nem tudtam másról beszélni, másra gondolni, csak a színházra. Ezt követően eljártam előadásokat nézni Debrecenbe, Nyíregyházára és Budapestre. Előtte tizenkét évig aktívan futballoztam, de még azt is fölülírta az az érzés, amit a színház nyújtott.

A tábor előtt mennyire állt közel hozzád az irodalom, a versmondás?

Édesanyám irodalom- és nyelvtantanár volt, úgyhogy gyerekkoromtól kezdve versmondó, mesemondó versenyeken vettem részt.

A színjátszótábor után eldöntötted, hogy ezt a vonalat fogod követni, vagy volt „B” terv?

Nem gondolkodtam B tervben. Nagyon szerettem volna, ha sikerül a felvételim. Nem tudtam másra gondolni.

Bajor Lili és Hajdu Tibor A vadkacsában

És elsőre fel is vettek?

Nem, az első felvételim nem sikerült. Felvételi után jártam egy évet a Pesti Magyar Színház akadémiájára, Pál András osztályába. Aztán egy évet a Nemes Nagy Ágnes színiakadémiára. Hargitai Iván volt a mesterségtanárunk, aki gyakorlatra hívta az osztályt Székesfehérvárra a Vörösmarty színházba. A Mester és Margarita című előadásban statisztáltunk, ahol dolgoztunk többek között László Zsolttal, Cserhalmi Györggyel és Horváth Csabával.

A Radnótiban hogy érzed magad?

Családias a hangulat, emellett hatalmas munkabírással és odaadással rendelkező emberekkel dolgozhatom. A színpad és a nézőtér közelsége egy bensőséges viszonyt hoz létre, és lehetőséget ad a finom megoldások használatára. A színészek, a műszak és a szervezésen dolgozó emberek is elképesztően nyitottak és befogadóak.

Hogy bírtad a sok szerepátvételt (Buborékok, Téli rege, Lear király)? Iszonyú munka beállni kész előadásokba.

Egy hatalmas adag adrenalin. Sokkal kevesebb idő és lehetőség van kipróbálni dolgokat, mint azoknak, akik hat hétig próbálták az adott előadást. Viszont nagyon segítőkészek a társak, kollégák. Bármiféle problémám volt, bátran fordulhattam segítségért a rendezőkhöz vagy a partnerekhez.

És a rendezők kesztyűs kézzel bántak veled? Mondjuk Mohácsi János?

Ez három nap alatt szerintem nem derült ki.

Hajdu Tibor (balra) a Woyzeck előadásában

A Buborékokba három nap alatt ugrottál be.

Igen. Harmadik nap este pedig már előadás. Olyan érzés volt, mintha leugranék a tizedik emeletről, miközben a zuhanás minden pillanatát élvezem, mert tudom, hogy rengeteg ember áll lent, akik biztosan elkapnak.

Fehér Balázs Benő rendezte A játékost a Radnóti Színházban. Ő korosztályban nagyon közel áll hozzád, hogy tudtatok együtt dolgozni?

Ismertük egymást korábban, mert az öccse, András osztálytársam. Nagyon közel áll a szívemhez ez az előadás, mert ez volt az első szerep, amit az egyetem alatt kint játszhattam. Ismertük egymást, ő is Zsótér Sándor osztályában végzett, és a testvére miatt többször találkozunk, megnézte a vizsgáinkat. Egyik nap felhívott, hogy szeretne velem dolgozni. Boldogan mondtam igent. Az, hogy korban közel állunk egymáshoz, számomra nagyon megnyugtató, segített felszabadultan próbálni. Elmondta, hogyan képzeli, kérdeztem, megérvelte, aztán megpróbáltam megcsinálni.

Most lehetőséged van sok rendezővel dolgozni, fontos tapasztalatszerzés és nagy élmény lehet.

Nagyon nagy élmény, de közben rettenetesen féltem. Az első gyakorlati évemben beugróztam Alföldi Róberttel, Valló Péterrel és Mohácsi Jánossal. Azzal telt a nyaram, hogy szöveget tanultam, felvételeket néztem, és azon gondolkodtam, meg tudom-e csinálni. De a próbákon egy pillanatnyi nyugtalanságérzetem nem volt. Nem hagyták, hogy legyen. A játékos után pedig az Ádám almáiban kaptam egy kisebb „saját” szerepet, ezt Szikszai Rémusz rendezte.

Az Ódry Színpadon komoly szerepeket játszol, például Woyzecket.

A Woyzeck-ben felosztva vagyunk Woyzeck-ek: Koller Krisztián osztálytársammal ketten játsszuk, Bajor Lili és Nagy Katica – a két lány az osztályunkból – ők pedig Maryt. Az 1089 látható még az Ódryn, melyet Kárpáti Péter rendezett, ez egy kollektív osztálybalhé, saját magunk állunk szerepben. Tavaly februárban mutattuk be, improvizációk alapján készült.

1089

Ibsen: A vadkacsa című művét decemberben mutattátok mutattátok be az Ódry Színpadon, Fodor Tamás rendezésében. Milyen egy olyan rendezővel dolgozni, aki maga is csodálatos színész?

A vadkacsa rengeteg elemzéssel kezdődött. Háromszor olvastuk el a darabot. Mikor elkezdtünk dolgozni, megpróbáltuk az egyszerűbb végéről megfogni a dolgot: akár Hjalmar terméketlensége, akár Gina tűrőképessége, akár a kislány apja iránti szeretete szempontjából. Fodor tanár úr – mint ahogy te is említetted – nagyon jó színész, és rendkívül hasznos volt, amikor előjátszott nekünk. De csak abban az esetben tette ezt meg, ha már tényleg százféleképpen elmondta, hogy mit szeretne és nem értettük.

A vadkacsa előadás milyen újdonságot hozott a színműs előadásaitokba?

Eddigi vizsgáinkban nem sokszor dolgoztunk kellékkel. Mindig volt egy dobogórendszer, egy gyertya, egy fénykép, de úgy semmi. Ebben az előadásban pedig van vajaskenyér, vasaló, festékek, házi papucs. És nem is említettem még, hogy a bútorok például a Stúdió K-ból lettek kölcsönkérve az előadáshoz. Akármihez nyúlok a színpadon, az valószínűleg a színháztörténelem egy fontos eleme.

Az Ibsen mű szereplői korban nagyon messze állnak tőletek. Hjalmarhoz hogyan közelítettél?

Életkorban talán Nagy Katicához van a legközelebb a karaktere – ő Hedviget játssza – a legtávolabb pedig Konfár Eriktől, aki Rellinget (is) alakítja. Megszerettem Ibsent. Ha abba az életkorba kerülök, nagyon szeretnék még egyszer valakivel dolgozni A vadkacsán. Jelenleg próbálom az életben tapasztalt dolgaimat összecsengetni ezzel az emberrel, de érthető, hogy nem azok a problémáim, mint egy harmincöt éves gyerekes apukának.

Hajdu Tibor (fotó: Puska Judit)

A vadkacsát elolvasva, melyik szerepet választottad volna?

Első pillanattól kezdve Hjalmart. Egy-két alkalommal megfordult a fejemben, hogy milyen lenne Gregerst játszani, de Fehér András olyan megnyerő ebben a szerepben, hogy azonnal el is hessegettem ezeket a gondolatokat. Relling doktor és Sörbyné is rendkívül összetett és bonyolult figurák.

Mint a művészi pályája elején járó fiatal alkotó, hogyan vélekedsz a színházi világra is jellemző megosztottságról?

Látom, érzékelem, tapasztalom. Az én generációm azzal tud a legtöbbet tenni, ha alkot. Negyedéves hallgatóként azt érzem, és Zsótér Sándortól is azt tanultam, hogy azzal tudom befolyásolni ezt a megosztottságot, ha az aktuális munkámban összpontosítom az erről alkotott véleményem. Először a Mit?-tel kell foglalkozni, csak aztán a Hogyan?-nal.

A Börcsök - Zsótér osztály melyik előadását ajánlod nekünk?

Készült egy előadás az egyetemen, Laars Norén: Az éjszaka a nappal anyja. Fehér András rendezte, Józsa Tamás írta a zenét, Vilmányi Benettel, Konfár Erikkel és Koller Krisztiánnal négyen játsszuk. Szabadidőnkben próbáltunk üres termekben, folyosókon, négy darab konferenciaszékkel. Nem volt költségvetés, díszlet, jelmez, saját ruháinkban játsszuk az előadást. Hat fiatal ember voltunk, akik beszélni akartunk valamiről és ezért időt, energiát vagy nyarat nem kímélve beleálltunk egy közös ügybe. Ezt tudtuk csinálni, ezt akartuk csinálni.

Az interjút Lukácsi Erika (7színvilág) készítette.