A színművészről egykori tanára azt mondta: filozofikus bohóc. Erről is és a politika színházvoltáról is szó esik a Népszavának adott interjúban.
Gálffi László a Színház- és Filmművészeti Egyetem 1975-ös elvégzése után a Vígszínházhoz szerződött, ahol 1999-ig volt társulati tag. Ezt követően szabadúszóként dolgozott, 2004-től az Örkény Színház tagja. Emellett vendégként is szerepel különböző előadásokban, legutóbb az Orlai Produkciós Iroda Az oroszlán télen című előadásának egyik főszerepét alakította, és alakítja azóta is.
Hernádi Judit és Gálffi László Az oroszlán télen előadásában (fotók: Véner Orsolya)
Gálffi László arról elmélkedik az interjú elején, mennyire képes csak tragikus vagy csak komikus figurát létrehozni a színpadon. „Sokan a szememre vetik, hogy A Bernhardi-ügyben, amiben minisztert játszom, vicces vagyok. Mondom is nekik, mi más lennék, ha ezt látom a mindennapokban? Ha komolyan venném azt, ami a világban történik, nekimennék a Dunának” – meséli. „Kapás Dezső (az egyetemen) azt mondta rám, hogy filozofikus bohóc vagyok. És valóban, nem vagyok alkalmas tragikus színésznek, II. Edwardba, Philoktétészbe, Oidipuszba is beloptam egy kis humort” – fűzi hozzá.
Az oroszlán télen kapcsán, amely a hatalomért folytatott uralkodói játszmákat mutatja be családi kiszerelésben, felmerül a kérdés: mennyire van benne a mai magyar valóság. „Ne haragudj, de nem tartod nevetségesnek a valóság szót? (Nevet.) Erre nem tudok választ adni, mert minden ismétlődik a történelem során, most ugyanaz zajlik le, mint ami például a harmincas években történt” – válaszolja a színművész, hozzátéve – „Számomra a természet – ami nagyon közel áll hozzám – a valóság. A politika nem valóság, hanem színház”.
Az oroszlán télen előadásában ő játssza az éppen regnáló angol uralkodót, aki úgy próbálja manipulálni a családi karácsonyt a trónörökös fiaival, az általa házi őrizetbe zárt feleségével és a francia királlyal szemben, hogy saját tervei szerint alakuljanak a dolgok. Nem tűnik könnyű szerepnek, mivel végig a drámaiság és a humor határmezsgyéjén kell egyensúlyozni. Gálffi László nem így gondolja: „Semmi sem nehéz. Látszik a darabon, hogy színészekre írták. Olyan könnyen rá tud feküdni az ember, mint egy Mozart-áriára” – mondja.
Hernádi Judittal Az oroszlán télen előadásában
„Egy kicsit elfáradtam” – vallja meg a színművész Az ügynök halála Willy Lomanjának szájába adva a mondatot, „Sok teendőm van, rohangálni kell, nincs köztük szünet. Én pedig még mindig nem tudok nemet mondani. Hülyén hangozhat, hogy ez itt nyavalyog, másnak meg nincs munkája, de tényleg azt kell lesnem, hogy mikor van szabadnapom, mikor jön egy könnyebb előadás”.
Az oroszlán télen végén az idős angol király megkérdezi a szintén nem fiatal feleségét, hogy van-e még szükség rájuk. „Nem tudom, elmondhatom-e, de ezt úgy fogalmaztam át, hogy vajon van-e még szükség erre a két öreg színészre, akik talán más színházat képviselnek. Kellünk-e még?” – meséli el az interjú végén Gálffi László.
Az interjúból az is kiderül, miért szeret együtt játszani Hernádi Judittal, aki a feleségét alakítja az előadásban, mennyire unja a sok királyszerepet, és mit gondol arról, hogy a Carmen befejezését Firenzében átalakították a szexuális zaklatások témájának előtérbe kerülése miatt.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
A nap fotója – Az oroszlán karácsonya
Minél többet játszik az ember, annál jobban fél – Interjú Gálffi Lászlóval
„Egyre nehezebben bírom a kötöttségeket” – Interjú Gálffi Lászlóval