A Nemzeti Színház félig orosz származású színésznője a különböző rendezőkkel való munkáról, az orosz hősnőkről és az orosz lélekről is mesélt a Vasárnapi Híreknek.
Tompos Kátya a Nemzeti Színház társulati tagja, azonban az anyaszínházán kívül is rendszeresen játszik. A budapesti Katona Kamrájában Kocsis Gergellyel adják elő a Prostitúciót, a My Fair Lady-ban Elza Doolittle-t alakítja Alföldi Róbert partnereként a Centrál Színházban, és a Szerelmes Shakespeare-ben is szerepel a Madách Színházban. Emellett már a második saját CD-je jelent meg Holdjárat címmel.
Tompos Kátya elmondása szerint alapvetően nyugodt, de ha betelik a pohár, egy másik arca is elő tud jönni. „Van, amikor kijön belőlem az állat. Nemcsak a színpadon. Az alaphabitusom nyugodt ugyan, igyekszem konfliktusmentesen létezni, de amikor már túl sokat tűrtem, akkor előjön belőlem egy olyan arc, amire nem számítanak az emberek. Ilyenkor furcsa mód meglepődnek. De én úgy vagyok vele, hogy nem kell provokálni” – meséli az interjúban.
Tompos Kátya (fotó: Kleb Attila)
A színésznő orosz anya és magyar apa gyermekeként született Budapesten, így beszél és olvas oroszul is, és az orosz mentalitást is jól ismeri, akár a konfliktusok kezelése terén is. „Az biztos, hogy oroszul valahogy könnyebb a konfliktuskezelés. Talán mert őszintébbek az emberek. Úgy értem, rögtön kimondják, amit gondolnak. A magyarok valahogy elővigyázatosabbak. Többször meggondoljuk, mi hagyja el a szánkat. Néha túl sokszor. Nem merjük kimondani a dolgokat, nehogy megbántsunk valakit, vagy mert félünk, hogy mi lehet belőle” – véli.
A rendezőkkel való munkában mindig az a kérdés, mekkora szabadságot kap egy színész, illetve mennyire tud menni egy rendezővel, ha mást gondol az általa játszott figuráról, mint ő. Példaként egy korábbi Alföldi-rendezést említ. „Alföldi Robival a Sirályban nehéz munkafolyamatom volt. Én sokkal puhábbnak éreztem Nyina szerepét, ő pedig nagyon meg akart keményíteni. Amúgy is általában keményebbnek rendezi a nőket, mint ahogy én elképzelem őket. A kettő egyvelegéből aztán letisztult valami, és ahogy elkezdtük játszani, beállt egy egészséges középútra” – emlékezik.
„Alapvetően könnyebb nekem olyan rendezővel dolgozni, aki mellett szabadon lehet kísérletezni, de az is igaz, hogy néha elveszek a túl nagy szabadságban. (…) Most már tudom, hogy ha egy rendező kicsit elengedi a gyeplőt, akkor nekem kell összefogni magam, ha pedig túlságosan keménykezű, akkor meg arra kell figyelnem, hogy tudjak vele menni. Hogy megmaradjon a bizalom, de azért az adott pontoknál szépen le tudjak lazulni. Olyan ez, mint egy pingpongjáték” – fűzi hozzá.
Alföldi Róbert és Tompos Kátya a My Fair Lady előadásában (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)
A Sirály Nyináját már főiskolásként is eljátszotta, és volt már Kátya Kabanova is Osztrovszkij Viharában. Szívesen játszik és játszana újra orosz hősnőket, mert „érzem, hogy ott vannak valahol bennem, és nagyon érdekel, hogy hol”. „Most már talán el tudnám játszani őket. Úgy értem, már éltem és tapasztaltam annyit, hogy el tudjam képzelni, milyen lehet nekik – fűzi hozzá.
Amikor alig tízévesen látta a Bondarcsuk-féle Háború és békét, „tömény dögunalomnak” tartotta. „ Akkor olyan nevetségesnek, sziruposnak tűnt az egész. Aztán nem is olyan régen megnéztem magamtól, és teljesen a hatása alá kerültem. Pedig félórás etapokban láttam a négy részt, úgy volt rá időm. Elképesztő, hogy mennyire átsüt belőle az a megfogalmazhatatlan orosz lélek, amit állandóan kérdeznek tőlem, hogy az milyen” – emlékezik.
És hogy milyen az a bizonyos orosz lélek? „Nem akarom túlmisztifikálni, de nem tudom jobban megfogalmazni: valami olyan szintű érzékenység és vadság egyben, ami logikailag felfoghatatlan” – vallja a színésznő.
Az interjúból az is megtudható, miért nem lenne rockénekes, amikor rajongója a rocknak és tud is úgy énekelni, mennyire néz utána az általa játszott szerepek előtt a nagy elődök alakításának, és mire vállalkozna inkább: egy űrutazásra vagy arra, hogy egy másik országban éljen.
A teljes interjú, amelyet Csejtei Orsolya készített, itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
Tompos Kátya: „Szükségem van az útkeresésére”
„Az utcazene rengeteg görcsöt oldott fel bennem”
„A nagy elvárások miatt sokáig nem élveztem a színészetet”