Horváth Csaba első szkénébeli rendezését a hazai kritikusok 2013-ban három díjra is jelölték: a legjobb független előadás, a legjobb előadás és a legjobb zene kategóriájában.
2013. február 15-én mutatta be a Forte Társulat Horváth Csaba rendezésében Agota Kristof regényét, A nagy füzetet a Szkéné Színházban, idén február 15-én pedig immár 87. alkalommal tűzik műsorra.
A darab talán már akkor sem csengett ismeretlenül a magyar közönség előtt, hiszen korábban olyan alkotók dolgozták fel, mint Frenák Pál vagy Forgács Péter (a Színház- és Filmművészeti Egyetemen), de sokan emlékezhetnek még a Trafóban vendégszereplő belga De Onderneming vagy Ilan Eldad rendezésében a szabadkai társulat vendégjátékára. De az igazi ismertséget talán a Szkénébeli bemutatóval szinte egy időben készített Szász János rendezte film hozta meg, ami Karlovy Varyban a Kristály Glóbuszt is elnyerte.
Nagy Norbert és Krisztik Csaba az előadásban (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)
A Forte Erick Aufderheyde színpadi átiratát használta, ami hűen követi a regény stílusát. Ahogy Fehér Anna kritikus fogalmazott az Ellenfényben (2013/1.): „A nagy füzet fizikai-színházi adaptáció után kiált, hiszen milyen más műfaj adhatná vissza hűségesebben ennek a történetnek a lényegét: a test visszás diadalát a lélek felett, a túlélés megedző küzdelmét, a cselekvés és a cselekvés leírásának egységét, a rövid, szikár mondatokat teljes mélységükben, a valóság erejét”.
Nagy Norbert még csak főiskolás volt, amikor Horváth Csaba kiválasztotta az egyik iker szerepére. Nagy kihívás volt akkor ez számára, Krisztik Csabával „mind hangulatilag, mind akusztikailag” eggyé forrni, összecsiszolódni. Az előadások előtti közös rituálék azóta is megmaradtak, bár kissé átalakultak. Meglepő lehet, hogy a Nagymamát Andrássy Máté alakítja, akinek robosztus, erős testalkata, erős személyisége központi figurája az előadásnak, akinek ebben az esetben nem a neme, hanem a személyisége a fontos. Az ő hármójuk magatartása, viselkedése kölcsönös hatással van egymásra és döntéseikre.
„Horváth Csaba jóval többet követel a színészeitől: fokozott koncentrációt, fegyelmet, szellemi rugalmasságot, és mindenekelőtt a sablonos kifejezőeszközök, gesztusok, a pszichorealista szerepépítés helyett új és összetett – a tértől, a hangzástól, a szövegtől, a mozgástól egyaránt inspirált – megoldások keresését” – írta az előadásról Fuchs Lívia a Szinhaz-net-en.
Andrássy Máté (jobbra) az előadásban (fotó: Dusa Gábor)
A szikár szöveget, a mozgást erősíti Ökrös Csaba hegedűszója a színpadon. Ő az előadás hetedik szereplője, aki végig jelen van a színpadon. Váratlan és meghökkentő, amikor az előadás végén a hegedűszót felváltja Liszt Ferenc Magyar rapszódiája, erősítvén a drámaiságot.
A színpadot háborús helyszínek helyett az üresség uralja. A kellékek, zöldségek hada szintén a hiány kifejezőeszközévé válik „Ez egy egyszerű történet, de az írás csodálatos, redukált nyelve miatt eleve nem realista. És végül azt fogalmaztam meg magamnak, hogy a hiány a lényege. Legyen az bármi, az Anya, a családi közeg, az iskola hiánya – az ikrek mindent valami helyett csinálnak. És arra jutottam, hogy mi van akkor, ha azzal árasztjuk el a színpadot, ami nincs, ami nagy kincs a háborúban: az élelmiszer – de ezeket soha nem használjuk a saját funkcióiban” – fogalmazott Horváth Csaba Fuchs Líviának adott interjújában.
Az eddigi nyolcvanöt előadásnak több mint a fele a Szkénében volt látható, ezen kívül olyan rangos fesztiválokra és színházakba kaptak meghívást, mint a bécsi Burgtheater, a berlini Tánc Fesztivál, a temesvári TESZT, de felléptek Kassán, Mariborban, Aradon és Thesszalonikiben is.
Ökrös Csaba (középen) az előadásban (fotó: Dusa Gábor)
„ A Forte legjobb előadása, A nagy füzet attól is különleges, hogy hangozzék bár fellengzősen, hiába akarom ésszel nézni, csak szívvel tudom. Kipróbáltam többször, tényleg így van. Az okát csak sejtem: talán amiatt van, mert itt mindenből épp annyi van a színpadon, amennyinek lennie kell. Semmi mellé- vagy túlbeszélés, semmi illusztráció, helyette kőkemény és érzékeny céltudatosság, egy irányba húzás és kérlelhetetlen haladás. És a szigorú rend árnyékában ott a gyengédség, az esendőség is. Teljes, hiánytalan kép. Amit újra és újra látni kell” – fogalmazott Jászay Tamás kritikus.
A társulat A nagy füzet bemutatója óta még három koprodukciós előadást készített a Szkénével közösen, amelyből kettő továbbra is műsoron van: a Patkányok február 12-én, a Bűn és bűnhődés legközelebb február 26-án látható a Szkéné Színházban. Áprilisban pedig új bemutatóval készülnek, ezúttal Baricco Selyem című regényét dolgozza fel a társulat.
(Forrás: Szkéné Színház)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.