A drámaíró a valódi Erdélyről és arról is mesél a HVG-nek, hogy ha darabot kellene írnia arról, amiben élünk, annak tragédia lenne a vége.
Székely Csaba 2009-től kezdett el drámákat, színpadi műveket írni. Darabjait rendszeresen játsszák a hazai és határontúli magyar, illetve román színházak.
Az erdélyi író darabjai a Magyarországon megszokottól egészen eltérő képet mutatnak Erdélyről: nyoma sincsen benne bármiféle romantikának, tragédiákat látunk bennük és kilátástalanságot. Mindez jó adagnyi derűvel ábrázolva. „Én így látom, de nyilván ez sem a tökéletes valót mutatja be. Az biztos, hogy más, mint a média által évtizedek óta mutatott Erdély, és nincs sok köze ahhoz az átszellemült rajongáshoz sem, amit mondjuk, szavalóesteken tapasztalhatunk” – mondja Székely Csaba az interjúban. „Bosszantó volt számomra az az egyoldalú, romantikus kép, ami a magyar turistákban élt” – fűzi hozzá.
Székely Csaba (portréfotók: Révész Patrik / Pótszékfoglaló)
Voltak, akik magyarellenességgel vádolták emiatt, és persze a FB-on is kapott odamondós kommenteket. „A legtöbben – erdélyiek is – örültek a darabjaimnak, mondván, egy olyan világ jelenik meg a színpadon, amely hozzájuk közelebb áll. Nem úgy fogták fel, hogy gúnyolódom rajtuk, hanem úgy, ahogy kell: mi ilyenek vagyunk” – meséli.
Úgy véli, Magyarországon van valamiféle félelem attól, hogy aktuálpolitikát vigyen fel valaki a színpadra. Székely Csaba ezt nem érti. „Miért ne foglalkoznánk aktuálpolitikával? Arisztophanész és Euripidész is foglalkozott vele. Nem feltétlenül olcsó kiszólásokra gondolok, de miért ne építhetnénk be egy darabba mondjuk egy jelenlegi politikust? Szerintem dolga a színháznak, hogy kommentálja, amiben vagyunk, nem kell behúzni fület, farkat! Akinek ez nem illik az alkatához, ne csinálja, de akinek kedve van hozzá, miért ne tegye?” – vallja.
Az Alföldi Róbert által rendezett, arénaméretűre kalibrált Passio XXI. kapcsán, amelynek ő írta a szövegét, felmerül az elitizmus és a popkultúra kérdése is az interjúban. „Bármibe belevágok, amit kihívásnak érzek, de mondjuk a Zámbó Jimmy-musicalben nem vettem volna részt. Engem amúgy is érdekelnek a határok (ha vannak egyáltalán) az elitkultúra és a popkultúra között. Nem gondolnám, hogy a Passio XXI.-ben popkultúrát műveltünk. Mi művészetet csináltunk, csak úgy próbáltuk színre vinni a történetet, hogy hétezer ember be tudja fogadni” – reagál a felvetésre.
Szabó Kimmel Tamás a Passió XXI. előadásában (fotó:Mészáros Csaba)
Székely Csaba nemigen szólal meg közéleti kérdésekben a darabjain túl, a választások közeledtével azonban adja magát a kérdés: mit gondol a határontúli magyarok szavazása kapcsán? „Én nem szavazok, nem is vagyok magyar állampolgár. Valószínűleg nem szavaznék akkor sem, ha az lennék, mert azt gondolom, hogy ott kell szavazni, ahol élünk. De van ez a törvény adta lehetőség, mindenki döntse el, él-e vele. Ha a haverom szavazni akar, hát tegye” – vélekedik.
Orbán Viktor személye is szóba kerül, amit ő drámaíróként közelít meg. „Egy drámaíró számára lenyűgöző személyiség a magyar miniszterelnök. Az egész országot hülyék vezetik, és ott van Orbán Viktor, aki egy teljesen más, egy igazi drámai figura, bámulatos taktikai érzékkel, aki szinte a semmiből eljutott oda, hogy bármit megtehet. Igazi shakespeare-i hős. Elérte például, hogy ma folyton Magyarországra figyelnek az európaiak, akik eddig alig foglalkoztak ezzel az országgal. Igaz, hogy menekültellenességgel, idegenellenességgel, „Soros-tervvel” érte el, de elérte” – fogalmaz.
„Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége” – fűzi hozzá. Ha ő írna ebből drámát, annak mi lenne a vége? – teszi fel a kérdést a riporter. „Nyilván tragédia” – zárul a beszélgetés.
Az interjúból az is kiderül, milyen új tapasztalatokra tett szert Jézus történetével kapcsolatban a Passio XXI. írása közben, milyen hasonlóságok vannak az erdélyi és a magyarországi közhangulat között, és mit gondol a kormány migránsellenes hangulatkeltéséről.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
Dániában valószínűleg jól érezné magát a messiás – Passio XXI. - Interjú Székely Csabával
Székely Csaba: „Erdélyben két alternatív valóság létezik”