Ma mutatják be Csehov legismertebb darabját, a Három nővér című drámát Ilja Bocsarnikovsz rendezésében a Csokonai Színházban.
A fiatal orosz rendező az elmúlt évadban mutatkozott be a debreceni közönségnek; akkor a Hogyan nevezzelek? című francia vígjátékot állította színpadra. A Harvard Egyetemen, illetve Cambridge-ben, Los Angelesben és Németországban is kurzusokat tartó rendező jó véleménnyel van a magyar színházművészetről, szereti a magyarországi munkát: „Itt azt tapasztalom, hogy pontosan értjük egymást, még ha angolul is beszélek, olyan, mintha ugyanazt a nyelvet beszélnénk".
Három nővér (fotók: Máthé András)
A színháznak adott interjújában elmondta azt is, hogy nem befolyásolták a darab korábbi feldolgozásai: „Ugyanolyan felelősségtudatot érzek Csehovval szemben, mint amilyet Nyemirovics-Dancsenko érezhetett, amikor a 20. század elején megrendezte Csehov Három nővérét. És annak ellenére, hogy akkor először került színpadra ez a darab, most pedig már ötezredszer, a mű iránti felelősség ugyanaz marad. Nem hiszem, hogy egyszerűbb lett volna először megrendezni, amikor még nem volt mihez viszonyítani".
A rendező a darab kultikus motívumai közül a következőt emelte ki: „A legfontosabb talán, amit a színészeknek is folyamatosan hangsúlyoztam, két egymásnak ellentmondó, alapvetően paradox állítás – egyrészt, hogy a földi életnek nincs semmilyen értelme, másrészt, hogy ezzel az értelmetlenséggel mindig szembe kell szállni, és hinni kell abban, hogy az életnek igenis lehet értelme. Így tehát a darab és az előadás legfontosabb motívuma számomra – a hit. Hit abban, hogy a létünknek nem csak biológiai, genetikai szintű értelme és üzenete van, hanem talán van valami transzcendens, isteni elrendelés benne. Szeretnék ebben hinni".
Ilja Bocsarnikovsz szerint minden korszak képes megteremteni a saját Három nővér értelmezését: „Az én generációm valószínűleg másképpen veti fel ezt a kérdést, mint ahogy ezt a múlt század elején tették, de ugyanúgy az élet értelmére keressük a választ, megpróbáljuk megfogalmazni a jövőbe vetett reményünket, de más emberek, más Natasák, más „három nővérek” szemszögéből, akik mindig saját „Moszkvájukat” keresik. Újra és újra átéljük azt a helyzetet, hogy az „új” ember kiszorítja a „régit”, ahogy Natasa is kiszorítja a nővéreket, de most különösen nagy a veszély, hogy nem csak generációváltás történik, hanem az ember lelki, szellemi állapotában történik alapvető változás. Az ember nem szoríthatja ki magából az embert".
A darab főbb szerepeiben Vranyecz Artúr (Andrej), Újhelyi Kinga (Natalja Ivanovna), Sárközi-Nagy Ilona (Mása), Varga Klári (Olga), Szakács Hajnalka (Irina), Mészáros Tibor (Kuligin) és Kiss Gergely Máté (Versinyin) látható.
A Mását alakító Sárközi-Nagy Ilona Kaposvárott már szerepelt Három nővér előadásban. A debreceni rendezés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy bár a rendező szabadon bánik a szöveggel, mégis Csehov marad. „Ilja nagyon bátran nyúl a szöveghez: variál, jeleneteket fűz össze, nem lineárisan halad. Szinte újra rendezi a szöveget. Valóban a saját Három nővérét csinálja meg, és a játékmódban is van egy nagyon erős, a megszokott Három nővér értelmezésektől eltérő expresszivitás. Itt nyoma sincs a hagyományos, melankolikus Csehov-intonációnak, itt minden belülről durran. Remélem működni fog ez az expresszivitás, mert azt érzem, hogy 2018-ban helye van egy ilyenfajta erős, szuggesztív színháznak. Kell, hogy az előadás szinte bezúduljon a nézők mellkasába".
Kiss Gergely Máté (Versinyin) is kiemelte a darab szokatlan intenzitását, humorát és a karakterek szenvedélyességét is: „Azt kérte tőlünk a rendező, hogy olyan szenvedéllyel játsszuk Csehovot, mint Shakespeare-t. Az életre vágyó emberek szenvedélye a Három nővér, nem kiégett emberek elvágyódása és filozofálása".
A darabot Kozma András fordításában viszik színre Debrecenben, a díszlet- és jelmeztervek Marfa Gudkova munkái.
A Három nővért február 23-án mutatják be a Csokonai Színházban, ezt követően február 24-én, 26-án, 27-én és 28-án, valamint március 1-én és 3-án látható ugyanott.
(Forrás: Csokonai Színház)