Kovács Krisztián: „Bárhol gyökeret tudok ereszteni, kérdés, hol tapadok meg”

A színművész a színpadi figurák megtalálásához szükséges időről, kétségekről, rátalálásokról és a gyökértelenségről is mesélt a Revizoron.

Kovács Krisztián a Csabai Színistúdióban kezdte a pályáját, majd 1996-tól egy éven át játszott a békéscsabai Jókai Színházban.  Ezt követően 2001-ig a frissen alakult Bárka Színházban dolgozott, 2005-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahová hatodik próbálkozásra vették fel.  A Színmű elvégzése után 2009-ig az Új Színházban volt társulati tag, onnan kezdve szabadúszóként dolgozott kőszínházakban és független társulatoknál. 

Kovács Krisztián A gyáva előadásában (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Jelenleg a Nézőművészeti Kft. oszlopos tagja. A gyáva című előadásuk, amelyben egy drogfüggő fiatalt alakít, a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle (2011) és az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé fődíját is elnyerte. Legutóbb a független társulat és a Szkéné Színház közös Leonce és Léna előadásának egyik címszerepében láthattuk.

A Marton Éva által készített interjúban   Kovács Krisztián elmondja, fontos számára teljes mértékben rátalálni a figurára, ami gyakran hosszabb időt vesz igénybe, különben „rosszul jönnek ki a mondatok” a száján. „Van a szöveg, amit bárhogy el lehet mondani, közben meg azt érzem, hiába tanulom meg, nem vagyok biztos abban, hogy az a figura, akit életre kell keltenem, hogy fogja majd mondani” – fűzi hozzá később.

Próbálja magából előhozni Leonce-t, noha az életben sokszor nem olyan, mint a darabbeli figura. „Abban talán hasonlítok, s ez generációs probléma is, hogy szeretünk pofázni, elégedetlenkedni, de csak a Facebookon. Aki tesz, azt ellehetetlenítik, saját közege is kidobja, mert sérti a komfortzónát. Egészen más egy szenespincéből ugatni, mint az úszómedencés villából” – mondja, hozzátéve – „Leonce, amilyen én nem vagyok, elkényeztetett, a legjobb megrendeléseket kapó cégek vezetője. Szájhősként, a szoba melegéből pizsamában pofázik. Apja, a király sérthetetlen, aki bármit megtehet. Nem akarok aktualizálni, de ezek, mint a mostani vezetők, áttetsző percemberek”. 

Simkó Katalin és Kovács Krisztián a Leonce és Léna előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

A Színmű után több helyre is hívták, közöttük a Vígszínházba is, ő azonban az Újszínházba ment akkor. Most jól érzi magát a Nézőművészeti Kft.-ben. Hogy eközben gyökértelen lenne? „Van egy nagyon erős mag, ami én vagyok. Bárhol gyökeret tudok ereszteni. Az a kérdés, hol tapadok meg. Ahol maximális elfogadást, bizalmat, türelmet érzek, s ahol hagynak a tempómban kibontakozni” – vallja.

Az eredeti interjúból az is megtudható, hogyan dolgozott együtt Rába Roland rendezővel a Leonce és Lénában, az előadás milyen elemeit tartja fontosnak, és mi az, ami miatt nem hagyja ott a színházat.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Az én világom az, amikor három méterre ül a néző, és minden rezdülésemet látja”