„Megvolt köztünk a kémia Alföldi Róberttel”

Andrei Șerban, a III. Richárd rendezője mesélt Alföldiről, a politikai színház értelmetlenségéről és az előadás „üzenetéről” az Indexnek.

Andrei Șerban Bukaresten született 1943-ban, de már első színiegyetemi rendezésével, az áthallásos Julius Caesarral kivívta a Ceaușescu-rezsim haragját. 1969-ben Amerikába szökött, és az azóta eltelt fél évszázadban a világ egyik híres és fontos színházi rendezője lett, hívják rendezni a New York-i Metropolitan Operától kezdve a párizsi nemzeti színházon át Tokióig sokfelé. 

Sodró Eliza és Alföldi Róbert a III. Richárd előadásában (fotó: Toldy Gábor)

Magyarországon először 2010-ben rendezett az Alföldi-féle Nemzeti Színházban. A Radnóti Színházban bemutatott III. Richárd ötlete is Alföldi Róberttől származik: ő mondta ötvenedik születésnapján, hogy legszívesebben ezt a szerepet játszaná el, mégpedig Șerban rendezésében.

„Régi barátom” – mondja a román származású rendező Alföldi Róbertről az interjúban, aki két korábbi magyarországi rendezésében is szerepelt. „Megvolt köztünk a kémia, jól megértettük egymást, és azóta csak mélyült a barátságunk. A III. Richárdot mindkettőnk számára nagy kihívásnak tartottam: én sosem rendeztem, ő sosem játszotta még. De bíztam benne: ő nem az a csendes típus, izgatott, kíváncsi és mohó ember, aki mindig új tapasztalatokat akar szerezni. Hát ez egy kockázatos tapasztalat lesz, csak nyerni vagy elbukni lehet vele. De hát a színészet olyan, mint a kötéltánc: bármelyik pillanatban lezuhanhatsz” – fűzte hozzá Andrei Șerban.

A hatalmas kőszínházak után, amelyekben dolgozott, a Radnóti Színház egy kicsiny művészszínház.”Olyan itt rendezni a III. Richárdot, mintha egy gyufásdobozban játszanánk le a Rózsák Háborúját. És ez elég jó kihívás. Mindenesetre káprázatos szenzációkat, nagyszabású történelmi jeleneteket itt biztosan nem lehet színpadra vinni, egyszerűen mert nincs rá hely. Úgyhogy arra kell koncentrálni, ami igazán fontos a darab mélyén. (…) A tiszta szórakoztatás csak az üzletről szól, a Broadway-produkciókról, ahol a színház elveszíti az értelmét” – vallja a rendező.

       A rendező (jobbra) a III. Richárd olvasópróbáján (fotó: Dömölky Dániel)

Arról is mesél, noha soha nem rendezett a Broadway-n, többször dolgozott már hollywoodi sztárokkal. „Amikor a nagy sztárok visszatérnek a színházak színpadára, bennük is az éhség munkál: szükségük van valamilyen olyan munkára, ami tényleg stimulálja az izmaikat, mint amikor egy sportoló elmegy a konditerembe. Mert a filmek nem hatnak az izmokra, az csak a technikáról szól: egy négyperces jelenet kétperces snittjeit kell újra és újra felvenni, míg a színházban az elejétől a végéig elő kell adnod egy darabot” – mondja.

Több interjúban is hangsúlyozta, hogy nem szereti a direktben politizáló színházat, rendezése közben mégis gyakran eszébe jut Donald Trump vagy éppen Orbán Viktor. „Ezt nem lehet elkerülni, ahhoz túlságosan is egyértelműek a párhuzamok. A párhuzamokat bárki észreveheti, de Shakespeare azért olyan nagyszerű, mert az emberségnek a leglényegéről szól” – fogalmaz.

„Shakespeare azt mondja: nézzünk magunkba, mindenki, egyesével, és vegyük észre, mi zajlik bennünk. Miért engedjük, hogy Richárd hatalomra jusson? Miért engedjük, hogy Hitler vagy Sztálin hatalomra jusson? Ez nehéz kérdés, amire nem tudom a választ. És Shakespeare sem adta meg a választ. De ha valaki jól játssza el III. Richárdot, és a nézők azt érzik, hogy az előadás róluk szól, nem pedig valami külső gonoszról, hanem arról, ami belülről rohaszt, akkor egy kérdéssel, nem pedig egy válasszal mész haza: miért vagyunk azok, akik vagyunk?” – fűzi hozzá. 

Kováts Adél és Alföldi Róbert a III. Richárd előadásában (fotó: Toldy Gábor)

Úgy véli, annak a veszélye, hogy valakik puszta hatalomvágyból az orrunknál fogva vezetnek beláthatatlan helyekre, most éppen annyira reális veszély, mint Shakespeare korában volt. „Nagyon sötét pillanatot élünk most. Valami az egész világban megváltozott. Shakespeare idejében is így volt: kiderült, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, nem az emberiség a kozmosz közepe, hanem a nap, az ember pedig kisebb, mint gondolták. Ez rengeteg pánikhoz és zavarodottsághoz vezetett. Ma hasonlót élünk át a Facebook megjelenésével, a tudományos felfedezésekkel, a globalizációval. Totális zavarodottságban élünk, és fogalmunk sincs, merrefelé haladunk.” – véli.

Jól tudja, hogy Alföldi Róbertet a közélet megosztottsága miatt sokan ellenségnek tartják. „Amikor az új rezsim hatalomra jutott, benne megvolt minden olyasmi, ami miatt ki lehetett rúgni: liberális, homoszexuális, félig zsidó és nagy a szája. Tökéletes célpont! Én magam viszont abszolút semmilyen, nemtelen vagyok a számukra, nem vagyok sem liberális, sem konzervatív, nem vagyok semmi” – nyilatkozta.

Azt is kifejti, hogy Amerikából nézve milyennek látszik a színház magyarországi politikai helyzete. „A történelem során mindig is szemben álltak a politikusok és a színházak. És ez jól is van így: úgy gondolom, egy művésznek mindig az áramlatokkal szembe kell úsznia, akármilyenek is legyenek éppen az áramlatok. Aki az áramlattal együtt úszik, az tökéletesen középszerű művész” – vallja, hozzátéve- „De nem is csak az eredetiség fontos, hanem az is, hogy csak így találhat ki az ember egy harmadik irányt, ami a tolerancia felé visz. Meg kell tanítani az embereknek, hogy ne úgy éljünk együtt, mint az állatok. És a színház segíthet nekünk, hogy megtanuljunk elfogadóak lenni egymással, és megérteni a másikat”. 

László Zsolt a III. Richárd előadásában (fotó: Véner Orsolya)

Ezen a ponton a beszélgetés visszautal a politikai színházzal szembeni ellenérzésére: „Én azt várom a színháztól, hogy azt mondja: igen, megértem, miért vagy dühös és frusztrált, de talán ha mind, együtt, közösen rájövünk valamire, akkor nyugodtabbakká és bölcsebbekké válhatunk. Míg a politikai színház vagy erőszakossá tesz, pedig abból nem kérek, mert már nélküle is épp elég erőszak van bennem, vagy valami olyat mond el, amit már úgyis tudok. Mondjuk, hogy Trump egy bunkó: már másfél évem volt rájönni erre, minek töltsek el a színházban három órát azzal, hogy ugyanezt hallgatom? A politikai színház a legtöbb esetben banalitásba fullad”.

A szexuális zaklatási botrányok hatására többen panaszkodnak, hogy Amerikában túlszabályozottá válik a művészi munka. „Huszonöt éve tanítok a Columbia Egyetemen színészetet. (…) De már semmiben sem vagyok biztos, elkezdtem megkérdőjelezni a saját szabadságomat, hogy hogyan viselkedem, milyen szavakat használok, hogy egyáltalán hozzáérhetek-e egy hallgatóhoz egy jelenet rendezése közben” – meséli, hozzátéve – „A félelem egyre nő, és bár önmagában nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, milyen borzasztó dolgokat kellett átélniük a szexuális zaklatás áldozatainak, a művészek most teljesen össze vannak zavarodva, és senki nem tudja, hol is vannak a határok”.

Az eredeti interjúból az is kiderül, mennyire gyakori az olyan jellegű felkérés, mint Alföldié volt a III. Richárd kapcsán, mit gondol Andrei Șerban az emberek manipulálhatóságáról, illetve mit tud és mit nem egy-egy darab kapcsán, amikor megrendezi.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Ostobaság lenne Orbánról csinálni előadást” – III. Richárd a Radnótiban
Játék a hatalommal – Kritikák a Radnóti Színház III. Richárdjáról
A nap fotója – Alföldi Róbert mint III. Richárd