A „keményvonalas csaj” eljön Szombathelyről. Az eljövetel okairól, a szókimondásról és a szabadúszásról is mesélt az Indexnek.
Bánfalvi Eszter 2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd előbb a Centrál Színházban, később a Merlinben játszott. 2008 és 2013 között a Nemzeti Színház tagja volt, ezt követően a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatában dolgozott. Színészete mellett aktuális társadalmi, társadalompolitikai kérdésekben is gyakran mondta el a véleményét, állt ki különféle ügyek mellett.
Bánfalvi Eszter (fotó: Huszti István / Index)
A színésznő idén elszerződik Szombathelyről. „Egyrészt a társam, Bányai Kelemen Barna is Budapestre szerződik, és túl nagy lenne a távolság köztünk ebben az életszakaszban. Ez önmagában is elég nyomós érv, de emellett úgy érzem, most egy kicsit megint repülnöm kell, valahová a bizonytalanba. A szombathelyi színháznak nagyon sokat köszönhetek, most mégis hangosabb a kozmopolita, Budapestre vágyó énem: minél messzebb vagyok, annál inkább vágyom vissza, vágyom a nyüzsgésre” – mondja el az interjúban az érveit.
A vidéki játszási rend sem volt kedvére, hogy ugyanazt az előadást egy hónap alatt húsz-huszonötször kellett lejátszani. Ráadásul a Budapesttől való nagy távolság miatt külsős munkákat sem tudott annyit vállalni, amennyit szeretett volna. „Ez a struktúra, a távolság már csak fizikálisan sem enged meg annyi szabadságot a külső munkákhoz, mint amennyit régebben, Budapesten megszoktam, és amire most vágyom. Egyszerűen nem tudok egy seggel annyi lovat megülni, amennyit szeretnék” – nyilatkozta.
Végigélte Szombathelyen azt a méltatlan hercehurcát, amely Jordán Tamás igazgatói újra kinevezése körül zajlott (cikkeink a témában itt olvashatóak). Az egész dolog szakmaiatlansága elszomorította Bánfalvi Esztert. „Ha az érettségin ly-nal írom a varjút, akkor megbuktatnak. Ugyanígy egy pályázaton csakis azt kell elbírálni, ki mit írt le arról, hogyan vezetné a színházat, mi a szakmai víziója. Ha pedig csak egy pályázat van, és az érvényes, akkor ő nyert. De itt minden borult, a politika, a hatalom kénye-kedve szerint döntött, és ez mérhetetlenül elkeserített” – fogalmaz ezzel kapcsolatban.
Bánfalvi Eszter és Bányai Kelemen Barna a Makrancos Kata előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)
Sokan ezután úgy vélhetik, hogy a szombathelyi színház alapvetően ellenzéki, pedig a színésznő szerint ez egyáltalán nem így van. „Szerintem a mindenkori színház akkor jó, ha nem a fennálló hatalomhoz dörgölőzik, ha kritikus az őt körülvevő világgal szemben, ha különböző formákban leplezi le a mindenkori embert. De egyféle politikai hovatartozást ráhúzni a WSSZ-re nagy tévedés” – mondja, hozzátéve – „Szélsőségesen vegyes a színház munkatársainak világnézete, és sokan vehemensen képviselik is az ilyen vagy olyan véleményüket. Ezért is olyan fontos, hogy mindenki aláírta, amikor kiálltunk Tamás mellett. Ez szakmai és emberi döntés volt, függetlenül attól, milyen politikai párt vezeti a várost, ki hová szavaz és ki mit gondol a világról”.
Több kényes társadalompolitikai kérdésben mondta el a véleményét, és úgy érzi, hogy ezek miatt sokan megosztó személyiségnek tarthatják. „Sok mindent rám aggattak: Én vagyok a keményvonalas csaj, aki kopasz is volt (Alföldi Róbert Szent Johanna rendezésében – a szerk.), tuti leszbi, tolja a liberális cuccokat, óvatosan vele, mert nem biztos, hogy minden helyzetben kóser. Hogy ez vagyok én, és csak ez. A valóság azért árnyaltabb. Azt persze nem tagadom, hogy a kisemberek nyomorúsága gyakran elpattint bennem valamit. És ha kérdeznek, elmondom a véleményemet” – meséli.
„Gondolkodtam már azon, miért alakulhatott ki rólam a kép, hogy olyan vagyok, mint egy atomreaktor. Szerintem a művészek 99 százaléka alapvetően szolidáris, empatikus, és előbb vagy utóbb belső kényszerből úgyis kiállnak valamilyen ügy mellett. Én az a típus vagyok, aki nem tud mit csinálni: ha valami nagyon zavar, és kérdeznek, kényesebb témákban is muszáj megszólalnom. Mondjuk, ha már így szóba került: lehetetlen, hogy nincs minden metrómegállóban lift a fogyatékkal élőknek!” – fűzi hozzá.
Bánfalvi Eszter a Szent Johanna előadásában (fotók: Puskel Zsolt / PORT.hu)
A mostani helyzetet különlegesen pusztítónak érzi, de ennek nincsen köze nála semmiféle pártszimpátiához vagy pártantipátiához. „Aki közelebbről ismer, pontosan tudja, hogy amikor már nem Fidesz-kormány lesz, és nekem bajom lesz valamivel, akkor is ki fogom nyitni a számat” – mondja.
Ami pedig az évad végén kezdődő szabadúszást illeti, még semmit sem tud biztosan. „Gőzöm sincs! Kíváncsi vagyok, megkeresnek-e, színházzal, filmmel, és ha igen, akkor kik és mivel. Lehet, hogy arccal törlöm fel a betont, és kiderül, nincs rám kereslet” – mondja.
Az interjúból az is kiderül, mióta érlelődik benne a Szombathelyről való távozás gondolata, mennyire tartja normálisnak azt, hogy több vezetőszínész is elhagyja a teátrumot, és mit gondol a zaklatási botrányról.
A teljes interjú, amelyet Kovács Bálint készített, itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
„Jó érzés volt megélni a társulatban az összekapaszkodást”
Bányai Kelemen Barna: „A szombathelyi hercehurcát mindenki megszenvedte”
A holocaust nem érdekes, hanem egy felkiáltójel - Interjú Bánfalvi Eszterrel