Igazi ’Mr. Bean Show’ – Réczei Tamás a Négyhangú opera bemutatójáról

Az opera rendezője kapcsolódási pontokról, szerelmetes viszonyról és elmélyültségről mesélt a premier előtti napon. Interjú. 

Mindössze négy hang, D,E,A,H felhasználásával született Tom Jonhson 1971-es opera-paródiája. Egy szoprán, egy alt, egy tenor és egy bariton mutatja be a közönségnek az opera legkülönbözőbb műfaji sajátosságait. A dalszövegek pazar iróniával mutatnak rá, mire gondol valójában egy operaénekes, miközben a legmagasztosabb, vagy éppen a legtechnikásabb áriát, duettet, triót, quartettet kell előadni társaival.  

Négyhangú opera (fotó: Walter Péter)

A kecskeméti Katona József Színházban a négy hangot Fischer Lilian, Megyesi Schwartz Luca, Aradi Imre és Ferencz Bálint adja ki. A zongoránál Károly Kati kíséri őket. Az előadás a kecskeméti Katona József Színház első, felnőtteknek szóló operabemutatója. 

Az operát általában vagy nagyon szeretik az emberek, vagy elutasítják. Mi lehet ennek az oka?

Réczei Tamás: Ha racionálisan, a szöveg felől közelíted meg, és hagyod magad elbizonytalanítani attól, ha nem vagy nem teljes egészében érted, hogy mit énekelnek a művészek, akkor nagy valószínűséggel nem leszel rajongó. De ha a zene felől érkezel, ráadásul tisztában vagy azzal, hogy az operáknak meglehetősen egyszerű a történetük, akkor van esélyed arra, hogy közel kerülj a lényeghez. Időnként még most is hallani, hogy ’elavult műfajként’ emlegetik az operát, holott ennél innovatívabb műfajt alig találni, nem kis részben a produkciók létrehozását lehetővé tevő, jelentős anyagi erőknek köszönhetően. 

Ugyanakkor talán a legösszetettebb műfajról van szó. Operát rendezni ajándék, feltéve, hogy a rendező képes megbirkózni a hihetetlenül komplex feladattal. Az eddigi három opera-rendezésem közül kétszer, a Parasztbecsület és Kodály Székelyfonója esetén sikerült rátalálnom mély és lényegi kapcsolódási pontokra. Mozart Figaro házasságának rendezésekor elvesztettem ezt a küzdelmet.  

        Réczei Tamás (forrás: NOL.hu)

Meg kell érni a rendezőnek arra, hogy operát állítson színpadra?

Valószínűleg igen, éppen a komplexitása miatt. 

Rendezőként mi a kiindulópont számodra?

A komolyzenével való szerelmetes viszonyom. Bigott Bartók Rádió-hallgató vagyok. A mindennapjaim alapvető része a muzsika. Nem jártam zeneiskolába, de a kottával nyilván elboldogulok. A partitúraolvasás nagyobb feladat, ahhoz elmélyültebb ismeretekre van szükség, ebben a produkció zenei vezetőjére támaszkodom. 

A Négyhangú opera sok szempontból rendhagyó mű. Más eszközöket használtál?

Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy játékfilmrendező lehetőséget kap arra, hogy reklámfilmet rendezzen. Igazi Mr. Bean Show... Egyszerűnek tűnhet, hiszen „csak” négy hangból áll, de zeneileg és a szöveg szempontjából is elképesztő nehéz feladatot jelent a szereplőknek. Kérdés, hogy az előadás mennyit ad azoknak, akik ismerik és értik a klasszikus műveket, és vajon mit közvetít azok számára, akik talán soha életükben nem hallottak még operaelőadást? Képzeld el, hogy bemutatót kell tartanod a kémiáról egy olyan közönségnek, ahol egymás mellett ülnek vegyészek és civilek. Milyen tematikát állítasz össze, hogy mindkét réteg számára befogadható és élvezhető legyen az előadás? 

Négyhangú opera (fotó: Walter Péter)

 Melyik számodra a hangsúlyosabb? A „vegyész” vagy a „civil”?

Az utóbbiból indultam ki, de az előbbiről sem mondok le. 

(Forrás: Katona József Színház, Kecskemét)