Gryllus Dorka: „Hordozok némi idegenséget magamban”

A színésznő a szerepeivel való hasonlóságokról, legnagyobb filmélményeiről és Bécs „élhetetlenségéről” is nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek.

Gryllus Dorkáról leginkább a filmszerepei, a dögös „jócsaj”, a cigánylány, vagy a legutóbbi Szász János-film, a Hentes, a kurva és a félszemű prostituáltból lett szépséges Léderernéje ugrik be elsőre, pedig számtalan más típusú karaktert, és nem egy klasszikus színpadi szerepet is eljátszott az elmúlt húsz évben. A kezdet kezdetén volt Sally Bowles a Kabaréból, Eliza Doolittle a My Fair Ladyből, legutóbb pedig Frida Kahlo és Anna Karenina erőteljes nőalakjait öltötte magára. Az előbbit a Duda Éva Társulat és az Operettszínház, utóbbit a Trojka Színházi Társulás előadásában. Németországban él, de hazai filmekben és színházi szerepekben itthon is láthatjuk. 

Gryllus Dorka (forrás: dorkagryllus.com)

Gyakran alakít cigánylányt vagy éppen közel-keleti karaktereket. „Mostanában már volt jó pár olyan szerepem is, amelyet nem az egzotikus kinézetem vagy az akcentusom miatt osztottak rám, de egyáltalán nem bánom, ha külföldieket kell eljátszanom. Vagy, amilyen vagy. Én azért hordozok némi idegenséget magamban, a külsőmben, teljesen oké, ha ez tematizálva van” – vallja az interjúban a színésznő.

A filmbeli színészi játék a maga visszafogott hangerejével közel áll hozzá. „Az biztos, hogy nagyon szeretem azt a fajta játékstílust, koncentráltságot, ahogy egy forgatáson kell jelen lenni. Az Anna Kareninában az is nagyon jó, hogy mivel a KuglerArt Szalonban játsszuk, ami egy elég kicsi, intim tér (lakásszínház), közel vannak a nézők, nem különbözik nagyon a filmtől. Volt, aki meg is jegyezte, hogy olyan, minta filmet nézne. Egy nagyszínpadon például hangosabbnak kell lennie az embernek. Egy filmen bátran lehetsz halk, akár még motyoghatsz is, de nagy színpadon ez tilos, mert nem értik, mit beszélsz” – meséli.

Szinte minden alkalommal talál magában valami hasonlóságot az általa eljátszott karakterrel. „Frida nagyon határozott, szuverén személyiség, Anna inkább sodródó. Azt hiszem, mindkettő megvan bennem. Olykor keményen beleállok sztorikba, más helyzetekben pedig inkább sodródom az eseményekkel” – vallja a két legutóbbi színházi szerepe kapcsán. 

Soós Attila és Gryllus Dorka az Anna Karenina imázsfotóján (fotó: Bokor Krisztián)

A riporter a legnagyobb, mostanában átélt filmélményeiről is kérdezte. „A testről és lélekről. Az engem nagyon beszippantott. De nemrég láttam Faith Akin  Sötétben című krimijét, az is teljesen odacsapott. Úgy kezdtem el nézni, hogy nem is tudtam, miről szól, aztán olyan hatással lett rám, hogy egy hétig bennem maradt” – válaszolja a színésznő.

Testvére, Gryllus Samu felháborodott posztot tett közzé a Facebookon, miután Lázár János Bécset migránsokkal teli, veszélyes helynek minősítette az elhíresült videójában. „Bécs egy Budapestnél rendezettebb, tisztább, biztonságosabb város. Én imádom Budapestet is, de nem tudom, hogy jut eszébe valakinek odamenni és ócsárolni a nálunk szemmel láthatóan jobb színvonalon élő szomszédainkat” – mondja a két városról és az esetről Gryllus Dorka.

Az interjúból az is kiderül, Gryllus Dorka szerint mennyire fontos, hogy valaki megtalálja magában az azonosságot az általa játszott karakterrel, illetve mit tehet, ha nincs ilyen hasonlóság, mennyit jár moziba, és mik a legközelebbi tervei.

A teljes interjú, amelyet Csejtei Orsolya készített, itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Anna Karenina Gryllus Dorkával – Oroszos monumentalitás egy lakásban (interjú)
Gryllus Dorka: „Nem lehet véletlen, hogy annyi filmben törnek kerékbe”
„Fel tudom magam hergelni anélkül is, hogy a rendező alázzon”
Gryllus Dorka: „Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzik a színház”
Gryllus Dorka: „Áthelyeződtek a hangsúlyok”
Gryllus Dorka: „Minden átlépett egy másik dimenzióba”