A Magyar nátha című történelem-facsarintó előadás szereplői meséltek a történelemóráikról, és hogy az előadás mennyiben sértheti a honérzetünket.

 Az előadás szerzői: Litkai Gergely, Fehér Gáspár és Fehér Boldizsár. A látványért Juristovszky Sosa felel. Rendezői, egyben szereplői: Dankó István, Kocsis Gergely és Vinnai András.  

Vinnai András, Kocsis Gergely és Dankó István (forrás: Jurányi Ház)

Hogyan emlékeztek a középiskolai történelemórákra? Vagy az már történelem?

Vinnai András: Nem emlékszem a történelemórákra. A történelemre sem. Egyetlen évszámot tudok: 1526-ban volt a mohácsi vész. Ja, és még az is eszembe jut, hogy 1222 Aranybulla. Na, ez már kettő.

Kocsis Gergely: Nekem csak rémálmaim maradtak erről. A mi időnkben kizárólag a lexikális tudást sulykolták. Az általános és a középiskolában a történelemtanulás számunkra egyenlő volt az évszámok megjegyzésével. Éppen azért utáltam különösen. Mert a történelem pontosan olyan volt, mint a matematika: ha nem tudtad az évszámot, akkor nem tudtad. Ott nem volt mellébeszélés.

Dankó István: Nem voltam kiemelkedő történelemből, ez az előadás azért is jó, mert nekünk is utána kellett néznünk néhány történelmi eseménynek, személyiségnek.

Kocsis Gergely: Viszont engem felnőttként érdekelni kezdett a történelem. Mostanában, ha felülök egy vonatra, biztos, hogy egy Rubicont veszek előtte az újságárusnál. Ma már több olyan folyóiratot is lehet kapni, amelyben érdekesen beszélnek a történelmi eseményekről, azok hátteréről, összefüggéseiről. Ezek szerint így is lehet. 

Megesett, hogy nevettetek történelemórán?

Dankó István: Inkább féltem. Attól például, hogy kihívnak felelni.

Vinnai András: Én nem csak a történelemtől féltem, hanem mindentől, amit meg kellett tanulnom. És sohasem nevettem gyerekkoromban.

Dankó István: A gimnáziumban arra kellett koncentrálnunk, hogy megtanuljuk a történelmi eseményeket, évszámokat. Nem láttunk a dolgok mögé, arra nem maradt energiánk. Na, ezért nem volt érdekes ez a tantárgy.

Kocsis Gergely: Legfeljebb azokon a képeken nevettem, amelyeket a történelemkönyvemben átrajzoltam egy kicsit. Minden nő bajuszt kapott, a többiek szemüveget és színes fogakat. 

Színészként játszottatok már súlyos és komoly történelmi személyiségeket?

Vinnai András: Egyszer játszottam egy királyfit. 

Melyik előadásban?

Vinnai András: A Hamupipőkében. 

Dankó István, Kocsis Gergely és Vinnai András az előadás imázsfotóján (forrás: Jurányi Ház)

A darabbal kapcsolatban megkerülhetetlen a kérdés: nem lesz abból honfiúi, honleányi sértődés, hogy tréfálkoztok a magyar történelem jeles eseményeivel, szereplőivel?

Kocsis Gergely: Aki eljön a Jurányiba megnézni ezt az előadást, biztosan nem azon gondolkodik, hogy miféle tabukat döntögetünk. Aki viszont fölidegesítené magát, azokhoz még az előadás híre sem jut majd el.

Dankó István: Szerintem, aki ezen az előadáson nem nevet, annak egyszerűen nincs humorérzéke. Ugyanis ismert történelmi eseményeket tekerünk meg egy kicsit. Hogy azokkal kapcsolatban mi a valóság, azt mindenki tudja.

Kocsis Gergely: Elég baj az, hogy egyáltalán ilyesmiről beszélnünk kell.

Vinnai András: Igaza van a Gergőnek. Akit mindez bántana, az nem valószínű, hogy eljut a Jurányiba. Aki meg eljön, azt igyekszünk megnevettetni. 

Akkor nem féltek attól, hogy maradék húsvéti tojás vagy paradicsom repül a színpadra?

Kocsis Gergely: Szerintem a paradicsomhajigáló néző jobb annál, aki csöndben, magába fordulva unatkozik.

Vinnai András: Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha egy néző bekiabálna valamelyik jelenetbe: „Na ezért tart itt ez az ország!” Mi pedig elkezdenénk improvizálni, és a továbbiakban úgy játszanánk a darabot, ahogy általában elképzeljük a tisztes magyar történelmet. Neki egy olyat játszanánk aznap este. De lehet az is, hogy egyszerűen kiküldenénk. 

Kedvenc jelenetek? Kedvenc figurák?

Dankó István: Mikes Kelemen. És az ő rodostói levelei, amelyek ezúttal nem pont olyanok, mint…

Vinnai András: Nekem egy degenerált Habsburg főhercegnő a kedvenc figurám a darabban, aki elég furcsa értelmi szinten áll, és kislány létére nagy bajsza van.

Kocsis Gergely: Szerintem a legnagyobb találat Mátyás király. Aki nem azért öltözködik, hogy a nép közé járjon, hanem azért jár a nép közé, hogy öltözködjön.

Az interjút Trencsényi Zoltán készítette.

…

A DEKK Színház és a FÜGE Produkció közös előadása első alkalommal április 6-án, este 7 órától látható a Jurányiban. Ezt követően május 13-án tűzik műsorra ugyanott.

(Forrás: Jurányi Ház)

Kapcsolódó cikkek

Akik még a választások előtt felpofozzák a magyar történelmet