Keresztes Tamás: „A színháznak reflektálnia kell a közéletre”

A budapesti Katona színművésze bohócvénáról, a magányos alkat és a családi élet összeegyeztethetőségéről is mesélt a 168 Órának.

Keresztes Tamás a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése óta a budapesti Katona tagja, de többször játszott különféle független előadásokban is. A tavaly bemutatott Egy őrült naplója monodrámáért a kritikusoktól megkapta a legjobb főszereplőnek járó díjat. A nemrégen bemutatott Lajkó – cigány az űrben című filmszatíra címszereplője, amely életének első filmes főszerepe. 

Keresztes Tamás az Egy őrült naplójában (fotók: Toldy Miklós)

Ascher Tamás bohócvénájú színésznek nevezte. „Kétségtelenül van egy chaplini, egy Buster Keaton-szerű alkatom, sugárzik belőlem valamiféle esetlenség. Az is kapcsolódik a burleszkhez, hogy a szerepformálás során nagy hangsúlyt fektetek a mozdulatokra, a ritmikára, a zeneiségre” – mondja a színész az interjúban, hozzátéve a rá annyira jellemző mimika kapcsán – „Pedig az arcjátékomat nem tudom olyan szinten kontrollálni, ahogy szeretném. Legalábbis ha visszanézek egy felvételt, legyen az színházi vagy filmszerep, mindig azt érzem, hogy valójában mást szerettem volna kifejezni a mimikával”.

Hosszú ideig nem volt biztos abban, hogy a színészet a megfelelő munka a számára. „Már nem foglalkoztat az a gondolat, ami sokáig kísértett, hogy vajon a színészet-e az én utam, alkalmas vagyok-e egyáltalán erre a pályára. Most már, azt hiszem, ebben a kérdésben megnyugodtam” – vallja most ezzel kapcsolatban.

Az Egy őrült naplója is előkerül a beszélgetés során. „Egyfajta színészi összegzésről van szó, sikerült megmutatnom, hogy hol tartok. Minden előadás komoly erőpróba, általában a kezdés előtt három órával már bent vagyok a színházban, elkezdem a felkészülést az estére, ha pedig utána vagyok, egyszerre érzem, hogy leeresztek és feltöltődöm” – mondja. 

Egy őrült naplója

A jövő évi tervei között szerepel, hogy rendezőként és színházi zeneszerzőként is kipróbálja magát.

Magányos alkat, amit családban, kisgyerekkel nem könnyű érvényre juttatni. „Gyakran érzem a szükségét az elvonulásnak, az elzárkózásnak, hogy működőképes maradjak. Ez azért okoz belső feszültséget, mert a család szempontjából önzőségnek tűnhet, mégis szükségem van rá, hogy időnként kivonjam magam a forgalomból. Ilyenkor bezárkózom a szobámba, filmet nézek, zenét hallgatok vagy szerzek. Ez olykor hajnalig is eltart, és persze ilyenkor napközben kellene pihennem. Folyamatosan mérlegelnem kell, mennyi időt rabolhatok el a családomtól magamnak” – meséli.

Jordán Adéllal közös gyermeke születése persze nem csak az életvitelét változtatta meg: „A fiam születésével betört az életembe egy aggódással vegyes szeretetcunami, amely átformálta bennem mindazt, amit addig fontosnak tartottam az életben. Újrarajzolta a létezésem körvonalait. Higgadtabb lettem, felelősségteljesebb” – vallja.

Véleménye szerint a színháznak reflektálnia kell a közéletre. „A színpadról viszont nem szabad politikai üzeneteket közvetíteni, a jó előadás nem ettől izgalmas. Nem kell összekacsintani a közönséggel, nem kell készen tálalni semmit, hagyni kell a nézőt, hogy saját maga ismerjen fel bizonyos összefüggéseket. Az a jó, ha egy előadás utólag munkálkodik a nézőben, és az sem baj, ha egészen más következtetéseket von le, mint az alkotók” – fűzi hozzá. 

Keresztes Tamás az Ascher Tamás Háromszéken előadásában, Ascher Tamás szerepében

Az eredeti interjúból, amelyet Cseri Péter készített, az is megtudható, mit szólt Ascher Tamás Keresztes Tamás Ascher alakításához az Ascher Tamás Háromszéken című előadásban, negyvenévesen készített-e magában számvetést, és milyen sorsfordító találkozásai voltak az életében.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Hogy mondjanak neki egy jó szót...” - Keresztes Tamás
Furcsa párok a Katona új bemutatójában – Villáminterjúk, de tényleg
Le lehetne kottázni a mi előadásunkat is – Egy őrült naplója
Keresztes Tamás: „Fantasztikus volt belekóstolni a díszlettervezésbe”
„Gogol műve a mindenkori emberről szól” – Interjú Keresztes Tamással