A szombathelyi színművész azt is elmondta a Nyugat.hu-nak, a csavargó voltán belül és túl miért hagyja ott a Jordán Tamás vezette színházat.
Mertz Tibor a József Attila Színházban kezdte a színészi pályát, majd egy évad után, 1986-ban a szolnoki Szigligeti Színházhoz csatlakozott. Ezt követően egy évadot az Arany János Színházban, hármat pedig a Művész, illetve Thália Színházban szerepelt. 1996 és 2001 között szabadúszó volt, majd ismét Szolnok, 2003-2009-ig a Nemzetiben játszott, két év a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, és 2011-ben onnan ment jelenlegi társulatához, a szombathelyi Weöres Sándor Színházba. Ahonnan most fog eljönni.
Mertz Tibor (fotó: Stekovics Gáspár)
Egyelőre nem lehet tudni, hogy kik érkeznek Szombathelyre, miközben egyre több vezető színész jelezte (Bányai Kelemen Barna, Bánfalvi Eszter és most Mertz Tibor), hogy elhagyja Szombathelyet.
A szombathelyi színész ismét a szabadúszást választja. „Magamnak is be kellett vallanom, hogy én egy csavargó, hűtlen színész vagyok. Fantasztikus hét évem volt itt Szombathelyen. Nagyszerű szerepeket játszhattam, olyan társakkal és rendezőkkel dolgozhattam együtt, hogy nem biztos, hogy valaha az életben még egyszer ez megadatik nekem. De akkor is úgy gondolom, most mennem kell. Várnak rám azok a dolgok, amik nem tudom, hogy mik lesznek. Csak azt érzem, hogy indulnom kell, mert akkor találom meg őket, ha már útközben leszek. Eddigi pályafutásom során is mindig megéreztem, mikor kell váltanom, és mindig jól döntöttem” – mondja az interjúban a távozása okáról.
Arról is mesélt, hogy a szombathelyi évek alatt lassan kikopott a színházi köztudatból. „Országos szinten is tudatosítanom kell, hogy a jövő évadtól már nem leszek a szombathelyi társulat tagja. Minden színésznek fontos, hogy országosan is tudjanak róla, ne vesszen ki a köztudatból. Mostantól azt kell tudatosítanom, hogy független és szabad színész vagyok” – fogalmaz.
Mertz Tibor nem tart attól, hogy ne sikerülne megfelelő játéklehetőségekhez jutnia: „csillogó várakozás van bennem, nincs egzisztenciális szorongásom, mert tudom, olyan nincs, hogy valami nem lesz, pont ez a kérdés, hogy mi lesz. Nem szeretnék sehová sem leszerződni, elég volt a kötöttségekből. A szabadság az, amire most leginkább vágyom, mert voltam én már annyiszor társulati tag!”
Bánfalvi Eszter és Mertz Tibor a Ványa bá előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)
Az interjúban felmerül a kérdés, hogy azok után, amin a társulat és Jordán Tamás igazgató átment a tavalyi méltatlan politikai színezetű hercehurca után (cikkeink a témában itt olvashatóak) , nem érzi-e csebenhagyásnak a távozását. „Egy éve az lett volna, most nem érzem annak, remélem Tamás sem gondolja így. Akkor egy éve mindannyiunknak ki kellett állnunk, és pont ez a politikaellenesség volt a legfőbb hívószó. Ha már egyszer létrejött itt egy ilyen minőségű színház, amire ez egész a város, sőt az ország is büszke, akkor hogy jön ahhoz a politika, hogy ezt szétverje?” – mondja erre a színész.
„De hazudnék, ha nem vallanám be, hogy közben megviselt bennünket ez. Hiszen ott volt a levegőben, hogy jön valaki, aki mást fog csinálni, nem azt, amire mi leszerződtünk Tamással, és akkor fogalmazzunk nagyon enyhén. Ez 2,5 év múlva be is következhet újra, de remélhetőleg akkor a döntéshozók figyelembe veszik majd azt is, mit szeretne a társulat, és nem kívülről aggatnak rá valakit, akit a saját ízlése szerint felforgatja a színházat, merthogy ez szokott történni” – emlékezik erre az időszakra.
Hogy mi volt számára a legnagyobb élmény a szerepein túl Szombathelyen? „Az a színházi műhely, ami az évek alatt itt létrejött, az volt a legnagyobb élmény számomra, hogy ezt megélhettem. A közös gondolkodás, a közös szándék a színházcsinálásra, ami inspirált bennünket arra, hogy még nagyobb elvárásokkal forduljunk magunk felé. Az a fajta minőség, amit sikerült létrehozni, ez adta nekem a legtöbbet” – válaszolja.
Az eredeti interjúból az is kiderül, Jordán Tamás hogyan fogadta a döntését, gondolkodik-e abban, hogy egy színház vezetésébe belevágjon, és mi a véleménye a politizáló színészetről.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
Bányai Kelemen Barna: „A szombathelyi hercehurcát mindenki megszenvedte”
Bánfalvi Eszter: „Lehet, hogy arccal törlöm fel a betont”
Mertz Tibor: „Ha nincs Jordán Tamás, akkor nincs ez a társulat sem”