Ördög Tamás: „Leginkább ezekben a kis terekben érzem otthonosan magam”

A rendező Florian Zeller A kulisszák mögött című bohózatát állítja színpadra Szentendrén egy „babaházban”  majd a Rózsavölgyiben. Interjú. 

Florian Zeller a kortárs dráma egyik fenegyereke, akinek több művét játszották Magyarországon. A kulisszák mögött című darabjának magyarországi ősbemutatója a Szentendrei Teátrum és a Rózsavölgyi Szalon közös produkciója, amelyet április 27-én és 28-án Szentendrén, majd április 29-én a Rózsavölgyi Szalonban mutatnak be. Az előadás szereplői: Kardos Róbert, Spolarics Andrea, Sztarenki Dóra és Vasvári Csaba.  

Ördög Tamás (fotó: Éder Vera)

Egy vacsorameghívás, két pár és számos konfliktus. Ördög Tamás rendezőt régóta izgatja a párkapcsolat témája, számos rendezése alapkérdése ez. Az előadásról mesélt még a próbák során.

Mennyire ismered a szerző műveiből készült hazai előadásokat és számodra mi a leginkább izgalmas Zeller darabjában?

Bár játszották Magyarországon Zeller darabjait, ezeket az előadásokat nem láttam. A kulisszák mögött című darabja azért izgalmas – amiért tulajdonképpen a színház maga izgalmas – hogy beleshetünk emberek életébe. Ez van itt a végtelenségi felnagyítva, hisz azzal játszik el a darab, hogy mennyire valóságos, igaz az, amit állítunk, amit a másiknak kimondunk. Az előadás egyik legizgalmasabb eleme, ami a humor forrását is adja, hogy beleláthatunk a fejekbe, meghallhatjuk a szereplők ki nem mondott, de „kihangosított” gondolatait.

Humor, miközben arról is szól, hogy mennyire álságosak vagyunk, milyen jól játsszuk megtanult szerepeinket.

Igen, hogy tulajdonképpen milyen szerepeket kényszerít ránk a társadalom, hogy milyen sztereotípiáknak akarunk megfelelni. Úgy viselkedünk, ahogy a nagykönyvben meg van írva, hogy milyen a feleség, milyen a férj, milyen a házasság.

Rendezéseidben, mint például a Dollár Papa Gyermekei, a társulatotok előadásaiban Csehov, Ibsen szövegein keresztül ugyanezek a témák, a család, a kapcsolatok, a házasság érdekelnek. Így talált meg ez a darab is?

A Szentendrei Teátrummal és a Rózsavölgyi Szalonnal közösen kerestünk darabot, míg végül megtaláltuk Zellernek ezt a színművét. Valóban, a Dollár Papa Gyermekei előadásaiban is párkapcsolati, családi kérdéseket feszegetünk. A mostani felkérés előzménye egy korábbi rendezésem a Rózsavölgyiben a KV Társulattal. Yasmina Reza: Egy élet háromszor című műve nagyon rokon a mostani darabbal. Abban a kortárs francia műben is egy vacsora szituációban ismerjük meg a két pár problémáit. Valahogy könnyebben találnak meg ezek a párkapcsolati témák. Ezek a kérdések foglalkoztatnak, ehhez tudok hozzászólni, itt érnek olyan ingerek, amik megmozgatnak. 

Az előadás imázsképe (forrás: Szentendrei Teátrum)

Általában kis terekben, lakásszínházban, stúdiókban rendezel. Inspiráló ez a fajta nagyon intim tér?

Vonz a nagyobb hely is, de leginkább ezekben a kis terekben érzem otthonosan magam. A próba első szakaszában asztali próbáink vannak, sokat beszélgetünk arról, kik ezek az emberek. Engem ez izgat a legjobban, s azt szeretném, hogy a színészek a legnagyobb mélységig megismerjék ezeknek a karaktereknek a gondolatait, viszonyrendszereiket. A mozgást, hogy ki honnan jön be, hogyan mozog, azt rábízom a színészekre. Ha érzi, tudja a karaktert, ez szinte mindegy egy ilyen szalon-darabban. Persze ehhez kellenek ilyen színészek, akik ki tudják tölteni önmagukkal a megírt darabot.

Állandó színészekkel dolgozol, a mostani előadás szereplőivel nem volt még közös munkátok. Nagyobb izgalom? Máshogy kell dolgoznod?

Nagyon hamar megtaláltuk a közös nyelvet. Élvezik, hogy magukból kell fogalmazni, hogy energiát kell belefektetni, hogy nagy a szabadságuk. Színészként végeztem, sokszor éltem át, amikor megmondták, mit csináljak. Alkatilag alkalmatlan vagyok rá, nehezen mozgok olyan szituációkban, ahol nincsenek mozgástereim. Színészként, rendezőként is az érdekel, hogyan tud az ember sérülékeny lenni. Hogyan tudjuk vállalni azt az állapotot, amiben akár meg is sérülhetünk. Az érdekel, mit gondol a színész, mit tud hozzátenni a szerepéhez. Vannak-e izgalmas találkozási pontok a saját élete és a karaktere között.

Két helyszínen, a Rózsavölgyi Szalonban és Szentendrén is játsszátok az előadást. Két egymástól nagyon különböző helyszín. Mennyire lehet a kezdetektől „kétfele” rendezni?

Kezdetben sok fejtörést okozott, de végül arra jutottunk, hogy megpróbálunk egy olyan díszletet kialakítani, ami „babaházként” tud működni. A Rózsavölgyiben kialakított teret, hisz folyamatosan itt fogjuk játszani, át tudjuk helyezni a jóval nagyobb szentendrei színpadra.

A díszletet babaházként említetted. Van a darabban a „Nóraságból”?

Egy kicsit az is ott van. Érzem a szerző szándékát, hogy az értelmiségi ötvenes karaktereit mutatja be. Furcsa módon itt a férfi szereplő, Daniel lesz „Nóra”, ő van jobban beragadva a saját életébe. Nézőként leginkább vele tudunk azonosulni, az ő vívódásaival. A darab alapkonfliktusa, hogy az ötvenes házaspárhoz vacsorára érkezik a régi barát új, húszéves barátnőjével, aki miatt elhagyta feleségét. A házaspárokat több évtizedes barátság fűzte egymáshoz, rengeteg közös történetük volt. Ebbe sétál be Emma, a fiatal, friss barátnő, aki szembesíti Danieléket saját házasságukkal. Rengeteg kérdést vet fel az ő jelenléte házasságról, barátságról, emberi kapcsolatokról. Mi történik, miután kirepültek a gyerekek, s ott maradnak maguknak. A legtragikusabb az, hogy egy alapvetően jó házasság kérdőjeleződik meg, kezd el repedezni. Bár a végén a szerző meghagyja a reményt. 

Ördög Tamás (fotó: Éder Vera)

Az alaptörténet egyszerű, ami a dramaturgia érdekességét adja, az a szereplők kihangosított gondolatai. Beleláthatunk a szereplők fejébe. Könnyű ezt a kettős beszédet színpadon megjeleníteni?

Úgy látom, a színészeknek ez tiszta rendszer, egyértelmű, mi az, ami kifele szól. Ez garancia arra, hogy a nézőnek is világos legyen ez a játék. És közben megmarad a játék, hogy többféleképpen érthetjük. Az előadáson annyiban változtattunk, hogy amikor sűrűsödik a konfliktus, megszűnik a kifele. Keményen, egymás szemébe mondják a dolgokat, amit az eredeti szöveg szerint csak gondolnak. Ez nagyon izgalmasan működik, amikor elmennek a vendégek, s a házaspár újra kettesben marad. Azt akartam, hogy vállalják fel egymás előtt a gondolataikat! A vacsora a katalizátor, ami oda löki őket, hogy már nem hazudnak egymás előtt, beleállnak a saját valóságaikba.

Bohózatot ígér a darab. A kettő, a felhőtlen vígjáték és a tragédia jól megfér egymás mellett?

Nagyon sok vígjátéki helyzet van benne, a rengeteg csetlés-botlás, a szereplők kínlódásai annyira komikusak és átélhetőek. De akkor lesznek igazán viccesek ezek a jelenetek, ha nagyon komolyan vesszük őket. Ha a mélyrétegeit mutatjuk meg, értelmezzük azokat, merjük vállalni az esendőséget, akkor lehet rajta igazán nevetni.

Említetted, a szerző leginkább Daniellel azonosul. Rendezőként te is ezt a szálat érzékenyítetted?

A szerző nagyon erősre írta az ő karakterét. Ő az, aki végig jelen van a színpadon. A legsúlyosabb karakter, a legtöbb gondolatot tőle hallom, s ő az, aki ebben az előadásban a legjobban meghasad. Az, hogy a legjobb barátja becsajozott, olyan ajtókat nyit ki az életében, amelyekről addig nem is tudott.

Az interjút Marton Éva készítette.

(Forrás: Szentendrei Teátrum)

Kapcsolódó cikkek

Ördög Tamás bohózatot rendez Szentendrén
„Nem érdekel a meztelenség, ahogy a felöltözött színész felöltözöttsége sem”