Göttinger Pál: „Hülyét csinálunk az önsajnálatból”

Göttinger kíméletlen iróniával, beugróként állította színpadra az Operettszínházban a Macskadémon című musicalt. A Fidelio kérdezte.   

Az Operettszínház Kálmán Imre Teátrum elnevezésű játszóhelye nem csak annyiból érdekes, hogy a korábbi Moulin Rouge helyén nyílt meg, és az egykori lokál külsejét és miliőjét is igyekszik megtartani. Emellett azonban a Budapesti Operettszínház itt mutatja be a formailag és/vagy tartalmilag merészebb előadásait is. Így került itt korábban bemutatásra Oscar Wilde  Dorian Gray című regényének musical változata Réthy Attila rendezésében, az Amerikai komédia    Lőrinczy Attila átiratában, szintén Réthly Attila rendezésében, illetve  Beischer-Matyó Tamás kortárs kamaraoperája, a Kreatív kapcsolatok, amelyet Székely Kriszta állított színpadra. 

Oszvald Marika (középen) a produkcióban (előadásfotók: Kállai-Tóth Anett)

Ebbe a sorba illeszkedett Karafiáth Orsolya és Bella Máté   Macskadémon  című musicaljének ősbemutatója, amely harmadik helyezést ért el a Madách Musical Pályázaton 2010-ben. Göttinger Pál állította színpadra márciusban az Operettszínházban, ugyanis az eredetileg felkért rendező két nappal az olvasópróba előtt visszamondta a feladatot. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház főrendezője erről a különleges helyzetről, a stresszmentes és felszabadult próbaidőszakról, játékkedvről, humorérzékről és fricskákról beszélt a vele készült interjúban.

„Miután épp, hogy beestem a próbakezdésre, szinte mindent készen kaptam. De ezzel egyáltalán nem volt bajom, hiszen épp a szereposztás volt az oka, hogy elvállaltam a felkérést. Nagy rajongója vagyok ugyanis ezeknek a színészeknek” – mondja az interjúban a hirtelen rászabadult munka kapcsán. Az előadás szereplői: Szemenyei János és Homonnay Zsolt váltott szereposztásban, Oszvald Marika, Faragó Zsolt, Peller Anna és Bálint Ádám.

„Olyan az egész szövete, mint egy kabaré, amiben időről időre songok hangzanak el. De azt gondoltam, hogy miután egy valaha volt orfeumban játsszuk az előadást, amit az eredetihez hasonló állapotban újítottak fel Kálmán Imre Teátrum néven, egyáltalán nem idegen a hely szellemétől ez a színpadi forma. Tehát úgy oldottuk meg a dalokat, hogy kiteszünk egy mikrofonállványt, és a színészek az előtt állva adják elő a számokat. Emellett sok táncbetét is van. Egy kötetlen, játékos és agyament szövete van az egésznek” – fogalmaz az előadásról. 

Homonnay Zsolt

Arról is mesél, hogy mindenféle kényszertől és elvárástól mentesen dolgozhattak: „Semmilyen önfegyelem nincs ez ügyben bennünk. A színészek játékkedvére és az én humorérzékemre van bízva az egész. Nincs olyan típusú történetmesélés, vagy egy olyan történet, amit nagyon képviselnünk vagy viselnünk kell. Nem kell megfelelnünk és nincs felénk az az elvárás, hogy egy másutt sokat játszott sikert kell ismét sikerre vinnünk, vagy be kell teljesítenünk valamit”.

Az a kérdés is felmerül az interjúban, nem gondolták-e, hogy a kissé elrajzolt karakterek lelki mélységei felé kellett volna elvinniük az előadást. „Azt hiszem, nem érte volna meg. Maga a darab sem hordozza ezt” – válaszolja, hozzátéve – „Ez egyáltalán nem egy terápiás előadás, hanem fricskázás, gúnyolódás. Az önsajnálat általában nagyon a sajátunk és talán ezzel űz a legerősebben gúnyt az anyag és az előadás is. Ez átlengi a színdarabot, és ebből mi is mindenféle tisztelet és kímélet nélkül csinálunk hülyét, hiszen ez megunhatatlan téma” – meséli a rendező.

Hogy ezek után és mellett hogyan érezte magát az Operettszínházban? „Igazán jól érzem itt magam. A támogatásukat élvezem, segítenek, amiben lehet, hiszen ez egy nagyon speciális helyzet. Nagyon jó kirándulás volt, bár nem tudnám elképzelni, hogy évtizedeket végig tudjak csinálni egy ilyen elképesztő sodrásban, ahol hatalmas repertoár, rengeteg a fellépés és a turné... nekem lassabb a tempóm” – válaszolja. 

Göttinger Pál (forrás: Orlai Produkciós Iroda)

„Vannak benne olyan poénok, amiket nagyon fognak venni, olcsón is adjuk... és vannak, amikért kicsit jobban meg kell dolgozni. Az volt a fontos a színház számára, hogy legyen újdonság a színházban, tehát olyan színdarab, olyan rendező és olyan zenei matéria, ami itt nem szokott lenni. Ezt a funkciót ez a munka maximálisan betölti” – fűzi hozzá.

Az eredeti interjúból azt is megtudhatjuk, mennyiben szokványos és miben szokatlan musical a Macskadémon, hogyan tudják megoldani a színészek, hogy több figurában is megjelennek, és mit tesz hozzá a történethez és a párbeszédekhez Bella Máté zenéje és Gulyás Anna koreográfiája

A teljes interjú, amelyet Spilák Klára készített, itt olvasható.  

Kapcsolódó cikkek

Karafiáth Orsolya: „Mindig magamból dolgozom”
Nem sietek, nem pánikolok, nem kapkodom el – Interjú Göttinger Pállal
Göttinger Pál: „A színházrendezést szolgáltatásnak tekintem”