A politika úgy tűnik, ismét beletenyerelt a kultúrába. Az Igenis, miniszterelnök úr! visszamondása után lemondott Kiss Mónika, ami akár a „teátrum” végét is jelentheti.
Amint arról korábban hírt adtunk a Zsolnay Színház minden indoklás nélkül lemondta az Átrium Igenis, miniszterelnök úr! című előadásának, korábban jóváhagyott pécsi vendégjátékát a Kodály Központban, amelyre ekkor már a jegyárusítás is megkezdődött. Az előadás végül civil kezdeményezés hatására Szigetváron kerül bemutatásra két alkalommal.
Alföldi Róbert az Igenis, miniszterelnök úr! előadásában (fotó: Mészáros Csaba)
A zalaegerszegi történések és az indoklás hiánya után joggal merülhet fel bárkiben, hogy ismét a kormánypárti politika szólt bele az eseményekbe, amely a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. vezetését arra késztethette, hogy lefújja az előadást.
Azért is tűnik a hatalomnak a humortól való ilyen jellegű félelme paranoiás jellegűnek, mivel a színház a legritkább esetekben tud társadalmi léptékű folyamatokra hatással lenni, akkor is inkább meglévő ellenzéki hangulatokkal összecsengve képes elementáris erejűt alkotni (amire például a nagy kaposvári korszakban voltak példák). Ám ezek az előadások soha nem a hatalmon való nevetés könnyed szórakoztató módján érték ezt el. Márpedig az Igenis, miniszterelnök úr! egy könnyed komédia az (angol) politikusok bugyutaságáról. Ezt a furcsa félelmet támasztja alá az is, hogy a produkció szervezői többször találkoztak a helyzettel, hogy egyes kormánypárti vezetésű településeken a címe miatt nem fogadták az előadást.
Abban igaza lehet Alföldi Róbertnek, hogy nem jó jel, ha egy kormány elkezd félni a humortól, abban viszont vélhetően téved, hogy „történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy egy olyan társadalmi berendezkedés, amely egyre erőszakosabban próbálja egy irányba terelni a társadalmat, az nagyon elkezd félni a humortól”. Jó példa erre a kommunista diktatúra, amely alatt egy időben nem véletlenül virágzott a politikai kabaré: pontosan tudták, hogy a hatalmon való nevetés nem szüli, sokkal inkább tompítja és feloldja a tényleges ellenállást. De jól megmondták nekik! – örültünk, és így legalább nem nekünk kellett megmondani.
Alföldi Róbert (fotó: Mészáros Csaba)
Az is joggal merülhet fel bárkiben, hogy mi köze a Zsolnay Örökségkezelőnek a Zsolnay Színházhoz, és mindennek a Kodály Központhoz. Közigazgatásilag a Zsolnay Örökségkezelő alá tartoznak mind a pécsi Zsolnay Negyedben lévő épületek és intézmények, mind a Kodály Központ. A Zsolnay Színház pedig sem nem intézmény, sem nem játszóhelyek összessége, hanem egy 2012-ben, Kiss Mónika dramaturg, fesztiválszervező kezdeményezésére az Örökségkezelő keretén belül elindult programszervezői munka nevesítése.
A Zsolnay Színház voltaképpen egy fantázianév, amely mögött Kiss Mónika eltökélt szervezői munkája állt, hogy a hazai színházi előadásokból válogatott, minőségi produkciók kerüljenek a pécsi nézők elé az Örökségkezelő igazgatása alá tartozó játszóhelyeken. Így az Igenis, miniszterelnök úr! előadását is ő szervezte le a Kodály Központba, amire akkor az Örökségkezelő háromtagú vezetése igent mondott, és aláírásával is ellenjegyezte. Arról, hogy végül visszamondták a vendégszereplést, Kiss Mónika sem az Örökségkezelő vezetőségétől szerzett tudomást. Ami jogilag teljesen rendben is van, hiszen neki programszervezőként sem szerződni, sem visszalépni nem volt jogosultsága, ahogy a vezetésnek semmiféle kötelessége nincs a döntéseit közölni vagy akár indokolni.
Kiss Mónikának sem jogi problémája volt a helyzettel, amikor tegnap FB oldalán bejelentette, hogy nem folytatja ezt a színházszervezői munkát a cégnél. A HVG információja szerint az Alföldi-ügy tett pontot a munka végére. Kiss Mónika megfogalmazása szerint letiltottak, cenzúráztak egy színházi előadást, ezért fejezi be az eddig sok független színházi darabnak is helyt adó programsorozatot.
Ficza István és Alföldi Róbert az Igenis, miniszerelnök úr! előadásában (forrás: Átrium)
Kiss Mónika egyelőre továbbra is az Örökségkezelő alkalmazottja marad, és egyéb munkákat végez a cégnél. Azt nem lehet tudni, átveszi-e tőle valaki a színházi programszervezői feladatokat, aki kevésbé érzékeny a politikai nyomásra a kultúrában, vagy teljesen elhal ez a kezdeményezés.
Ha akarjuk, az indoklás nélküli lemondás még tisztességesebb is, igaz, arrogánsabb, mint a zalaegerszegi eset, ahol végül megneveztek egy mondvacsinált indokot. Mindez a politikai nyomás kétességének kérdésén túl itt ráadásul azzal a következménnyel is járhat, hogy a pécsieket minőségi színházi élményektől fosztják meg.
Török Ákos
(Forrás: Szinhaz.hu, HVG)
Kapcsolódó cikkek
Szigetvár befogadja az Alföldi főszereplésével készült színdarabot
Pécsett „megindokolták” az Igenis, miniszterelnök úr! lemondását: „Csak!”
Alföldi Róbert nem lesz a miniszterelnök kabinetfőnöke Pécsen
Alföldi Róbert talkshowját lemondták
Alföldi Róbert előtt teljesen bezárult Zalaegerszeg
Alföldi Róbert mégis fellép Zalában
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.