Máhr Ági: „Eltoltuk ezt a huszonnyolc évet”

A színésznő a miskolci Kabaré előadása kapcsán az életünkbe lassan, de biztosan benyomuló ideológiák félelmetes következményeiről is beszélt a Pótszékfoglalón.

Máhr Ági a Nemzeti Színház stúdiósaként kezdte a színészi pályát, majd előbb Kecskeméten játszott két évig, később Békéscsabán öt évadon keresztül. 1979 óta a Miskolci Nemzeti Színház tagja. 2001-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámapedagógia szakát. Legutóbb Mohács János Kabaré-rendezésében láthattuk Miskolcon, ahol Schneider kisasszonyt alakítja. 

Máhr Ági a Kabaré előadásában (fotók: Miskolci Nemzeti Színház)

A Kabaré a fasizmus térnyerésének idején játszódik Berlinben. A színésznő ijesztő párhuzamokat lát a darabbeli Berlin Kit Kat Klubja és a mostani hazai helyzet között. „Már nem is tudom, hogy hol élünk…– nagyon szomorú vagyok. Ebben az országban ezt már egyre nehezebben tudom eldönteni…– még talán szabad egy-két dolog, de számomra félelmetes…– és mivel nem vagyok már mai csirke, félek, hogy én már nem érem meg. Eltoltuk ezt a huszonnyolc évet, és megszakad a szívem, hogy így, ennyire nem tudunk a demokráciával élni!” – fogalmaz az interjúban.

A darabban Schneider kisasszony is szembesülni kénytelen az antiszemitizmus valóságosságával, miközben ezt már korábban is észrevehette volna. „Valahogy úgy lehetett ezzel, ahogy én is: az okokat látom, hogy de ez nem egészen az, és nem úgy, és amúgy is: ez nem történhet meg. Számomra az, amikor Orbán Viktor Miskolcon azt mondta, hogy a miskolciak tudják, milyenek a migránsok, mert megvoltak nekik a maguk migránsai – azaz konkrétan cigányozott! Nekem és a világnak akkor fel kellett volna állni: állj!!! És nem álltunk fel – nem állt meg ő sem” – mondja ezzel kapcsolatban.

Máhr Áginak van róla tapasztalata, milyen az, amikor a történelem a maga ideológiai bornírtságával belemászik az életébe. „Elég nekem is csak arra gondolnom, hogyan disszidált apám, és azután mik történtek velünk, velem, avagy még korábban: anyám, aki zsidó lány volt, és neki tiniként végig kellett csinálnia az egész második világháborút, és gyakorlatilag elvesztett egy teljes családot, utolsóként a testvérét, aki a férjével – a málenkij robot után – ’48-ban szintén disszidált. Így mondtuk akkor – persze egy kislány nem tudta még, hogy mi az, hogy disszidálni. Hogy anyám olyan fiatalon meghalt, abban is benne van a történelem” – idézi fel a beszélgetésben. 

Szegedi Dezső és Máhr Ági a Kabaré előadásában 

Valamilyen módon a színészi pálya is kötődik nála ahhoz, ahogy átszáguldott a családján a Kádár-kori történelem. Mivel édesapja disszidált, így sokáig nem vették fel az óvodába, és csak ötévesen került be. Így előzetes tapasztat nélkül nem is tudott beilleszkedni a közösségbe. Egy óvodai ünnepségen azonban kapott egy kisebb szerepet, amiben minden szorongása és gátlásossága ellenére nagyon jól érezte magát. „Nem tudtam, hogy ez most mi, hogy ez színészet – de azt éreztem, hogy ezt akarom csinálni! Aztán sokkal később, sok évvel ezután jutott eszembe, hogy igen, ez ott, akkor kezdődhetett. Nem ritka a színészetben az, hogy valaki az életben bizonytalan, görcsösebb, gátlásosabb másoknál, de aztán a színpadon találja meg a biztonságot, mert az az igazi élete” – mesél erről a pillanatról és a következményeiről.

Hogy miről szól számára a miskolci Kabaré? „Arról, ahogy abban a furcsa olvasztó tégelyben – ami a Kit Kat Klub volt Berlinben, vagy nyugatabbra, ahol járhattam – egy multikulti közegben,  liberális klub-légkörben, bár ez most szitokszónak számít, ahol mindenféle nemű, identitású, fajú, gondolkodású ember együtt, egymás mellett megfér, egyszer csak elkezdi megvetni a lábát a fasizmus! Persze tök mindegy, hogyan  nevezzük ezt az izmust: valakik egyszer csak elkezdenek gyűlöletet kelteni! Megítélni másokat – ez nagyon meghatározó, fontos számomra ebben a Kabaréban!” – vallja.

Az eredeti interjúból, amelyet Csatádi Gábor készített, az is kiderül, ő maga gondolt-e arra korábban, hogy disszidáljon, és miért nem megy el külföldre most, amikor már szabadon megtehetné.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Az élet egy számmal kisebb cipő” – Mohácsi János Kabarét rendez Miskolcon
„Igyekszem életben maradni” – Máhr Ági válaszolt