A Koldus operájának gazdagsága – Kritikák a Színmű Koldusoperájáról

Novák Eszter rendezőként nem Brecht darabjából indul ki, hanem abból, amiből Brecht maga is kiindult. És ezt nagyon jól teszi.

Talán sokan nem tudják, hogy Bertolt Brecht  Koldusoperája nem Brecht fejéből pattant ki (miként a legtöbb darabja szintén nem), hanem John Gay XVIII. századi szatirikus népoperája alapján írta a szöveget, a zenéjét pedig Kurt Weill komponálta az 1920-as évek végén. A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés szakirányú színész osztálya az eredeti darabhoz nyúlt hozzá két osztályfőnöke vezetésével: Novák Eszter rendezte és Selmeczi György írta, illetve dolgozta át a zenei anyagot. 

Széles Flóra, Brasch Bence és Czvikker Lilla az előadásban (fotó: Huisz István)

Az előadás különös és energikus kalandozás a zenei és színpadi műfajok között a paródiától a népszínművön át a musicalig, a barokktól egészen a jelen korig. Ehhez a különösséghez a TRIP Hajó belseje is hozzáadódik sajátos helyszínként. B. Kiss Csaba  Kútszéli Stíluson és Stermeczky Zsolt Gábor  Prae.hu-n megjelent kritikáját olvassuk egybe.

B. Kiss Csaba a következőképpen foglalja össze a darab történetét: „A Koldusopera szereplői kisstílű bűnözők, kurvák és kurvapecérek: semmi magasztosság, semmi fentebb stíl. A főhős Macheath kapitány, a pénzes emberek meg-, és a női szívek elrablója, bandavezér, aki egyszerre bolondítja magába megbízójának, Peachum-nek, illetve a börtönfelügyelőnek, Lockit-nek a lányát. A két fiatal hölgy, Polly és Lucy minden nemes és nemtelen eszközzel küzd egymás ellen a dicstelen lovagért, akinek a nyaka körül egyre inkább szorul a hurok, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt”. 

Fotó: Huisz István

A kritikus kitér rá, hogy az eredeti mű egyértelműen vígopera, ahol a szerző a „történetet azzal is idézőjelbe teszi”, hogy a játékbeli darab szerzőjeként a Koldust is színre viszi, aki a legalkalmatlanabb pillanatokban beszél bele a színpadi történésekbe, és akivel szemben a Színész folyamatosan küzd az előadás eljátszása érdekében. „Ezzel a kerettel Gay már eleve komolyan vehetetlenné teszi az amúgy sem nagyon komolyan vehető sztorit, amelyben a korabeli Anglia összes lumpen eleme felvonul. A szerző azonban nem hagyja ki, hogy a hatalom csúcsán ülőknek is jókorát oda ne szúrjon; a rablókból és kurvákból álló trupp ugyanis kimondja, jobban mondva kiénekli az igazságot: a valódi tolvaj nem más, mint a politikus” – fogalmaz a kritika szerzője.

Mindezek az elemek a színműs növendékek előadásában is szerepelnek, amellyel kapcsolatban B. Kiss Csaba úgy találja, „A Koldusopera kiváló lehetőséget teremt arra, hogy egy zenésszínész-osztály ifjoncai megmutassák, mit tudnak; egyszerre kell ugyanis prózai komikusi vénáról tanúbizonyságot tenniük és bizonyítaniuk énektehetségüket. A negyedéves színészek át is mennek a vizsgán: valóban jó hangú énekeseket hallhatunk, akik láthatóan nagy élvezettel játsszák komikus szerepeiket, összeszokott társulat képét mutatva”.

A színészeket egyként dicséri, közülük is kiemelve Brasch Bencét, aki Macheat-et játssza: „Brasch jól hozza a léhűtő, szoknyavadász rablóvezér szerepét, figyelni kell rá a színpadon”. „A Koldusopera az osztály életében bizonyára fontos lépés, a közönségnek pedig három óra kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató produkció” – összegzi végül meglátásait. 

Bori Réka, Imre Krisztián és Czvikker Lilla az előadásban (fotó: Huisz István)

„Novák Eszter aktuális Koldusopera-rendezése John Gay 1728-as Ős-Koldusoperáját használja kiindulási pontként, miközben a brechti klasszikust sem felejti el teljesen. Az így született végeredmény az SZFE negyedéves zenés színész osztályának előadásában egy ízig-vérig mai állásfoglalás” – foglalja össze mondandóját Stermeczky Zsolt Gábor.

Kritikájában felveti a kérdést: „mit tud ez az ősváltozat, ami miatt érdemes ismét kiindulópontként tekinteni rá?„Egyik válasza erre, hogy „Kurt Weil teljesítménye az elmúlt közel nyolcvan év során erősen túlhasználódott”, utalva ezzel arra, hogy egyes dalok voltaképpen könnyűzenei slágerekké váltak időközben. „Ahogyan az a változat (John Gay változata) elhagyott valami látszólag fontosat a kor elvárásaiból, ezzel új minőséget teremtve, valahogy úgy hagyja el Novák rendezése is a mai zenés előadások legproblematikusabb elemét, az eltúlzott pátoszt” – írja a kritikus.

„Itt a próza, sőt olykor még a csend is bőven egyenértékű a zenével, ezzel érve el hatást. A Szabó Mónika által vezényelt zenekar tökéletes zenei lendületet teremt. Szinte hihetetlen, de a zenei megszólalások képesek váratlanul érni az embert, ami ennél a műfajnál igen nagy szó” – fűzi hozzá.

„Ezen a ponton sok múlik magukon a színészhallgatókon, akik bár a közösen éneklős részeknél hajlamosak szétcsúszni, szólóban nagyon erősek. Ilyenkor bámulatosan egyensúlyoznak stíluskavalkád és stílusparódia között. Jó példát jelentenek erre Mrs Peachum zenei megszólalásai: Bori Réka színpadi mozgásának és énekének minden pillanata egyszerre erőtől kicsattanó és mélyen tudatos. Lenyűgözően váltogat a prózai és a zenés részek között, miközben mindkettőben beleáll a szerepébe” – folytatja a gondolatmenetet áttérve a színészi játékokra.

                                             (Bori Réka - fotó: Futár Ernő)

Ami a szerző szerint a másik erénye az előadásnak, az eredeti verziótól a legkevésbé sem idegen aktualizálás. „Novák rendezésének másik leleménye az aktualizálás, amely önmagában hathatna ugyan öncélúnak is, mégis e gesztus által teremti meg a kapcsolatot úgy Gay művével, ahogyan Brechtével is. Ennek az aktualizálásnak a szemtelensége valószínűleg közel sem hozza azt a szintet, mint Gay eredeti verziója, ő ugyanis egy-egy figuráját köztudottan korabeli brit politikusokról mintázta. Itt inkább a kikacsintós forma uralkodik, ilyen például az egyik jelenetben felharsanó „Stop Peachum!” kiszólás” – írja.

Meglátása szerint a színműs hallgatók Koldusoperája a kiszólások helyi jellege mellet is „ízig-vérig európai előadás”: „Az aktualizálás szándéka – a múltbéli verziókkal való kommunikáción túl – az olyan gesztusokkal válik komolyabbá, mint például egy-egy dalrészlet nem magyar nyelven történő előadása. Mintha Novák rendezése – minden humorával együtt is – azt kívánná üzenni, hogy a darab klasszikus üzenete a gazdagság, a szegénység és a gazemberség hármasának kötelező összetartozásáról nem csupán brit vagy német, sokkal inkább nemzetközi jelenség”.

Az előadás legközelebb május 18-án este fél 11-től  és május 19-én délután 3 órától látható a TRIP Hajón.  

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Magács László: „A hajó nemcsak színház, hanem kulturális és közösségi tér”