Bánfalvi Eszter: „Én is tele vagyok félelemmel, szorongással”

A színésznő szókimondása következményeiről, a színházba beletenyerelő politikáról és a szabadúszásról is elmondta a gondolatait a Szinhaz.net-en.

Bánfalvi Eszter volt már pultoslány, családsegítő, tartozott a HOPPart Társulathoz, az Alföldi-féle Nemzetihez, a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz. Most éppen váltókorszakát éli, elszerződött Szombathelyről. A salemi boszorkányok az utolsó bemutatója a társulatnál. 

           Bánfalvi Eszter (fotó: Huszti István / Index)

„Húsba vájó, örök érvényű darab” – mondja a színésznő az előadásról az interjúban, hozzátéve – „Nincs olyan szereplője a darabnak, akiben ne ismernék rá a környezetemben élőkre. A boszorkányüldözésen és az igazságszolgáltatás igazságtalanságán túl mérhetetlenül fájdalmasnak tartom a kisember nyomorúságát, azt a kérdést, hogy milyen áldozatokat hozunk meg, illetve nem hozunk meg. Hogyan áruljuk el egymást és magunkat”.

„A kisember azt gondolja, hogy joga van az igazsághoz, és a fennálló rendszer részéről egyfajta védelmet élvez. Nagyon ijesztő és dühítő, amikor kiderül, hogy ez nem így van. A másik fontos kérdés a hit. Van, aki propagandát csinál belőle, a saját karrierje, érdekei miatt használja fel, hoz döntéseket, törvényeket a hit nevében” – fűzi hozzá a darabbal és annak aktualitásával kapcsolatban.

Szókimondó alkat, és ez társadalmi, politikai kérdésekkel és problémákkal kapcsolatban is igaz rá. „Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre nagyon erős az igazságérzetem. Ösztönösen azonnal kinyitom a számat, ha igazságtalanságot tapasztalok. Hamar robbanok, de nagyon gyorsan elszáll belőlem a düh, a szenvedély, ahogy kiadtam magamból. Nem mérlegelek, általában a másik arcába mondom a problémámat. Ez alkati kérdés nálam. Ugyanakkor teljesen megértem sok barátomat, ismerősömet, akik hozzám hasonlóan éreznek, de vesztenivalójuk van, ezért nem szólnak” – fogalmaz.

Bánfalvi Eszter a Szent Johanna előadásában (fotók: Puskel Zsolt / PORT.hu)

„A Nemzeti után egy évig szabadúszó voltam. Igyekeztem kitűzni magamnak azt a célt, hogy évente egy nehéz, komoly feladatom legyen, amibe beletörhet a bicskám, ami karban tart” – meséli a Szombathely előtti időszakról. „A szakmaiság miatt is kell, hogy használjanak, hogy ne kopjak el színészileg. Szombathelyen megkaptam ezt a lehetőséget, évente több komoly feladatom volt, sokféle csajt játszhattam, sokféle műfajban kipróbálhattam magam. Most viszont megint arra vágyom, hogy szabad legyek és repülhessek” – fűzi hozzá immár a jelen kapcsán.

Amikor az Alföldi-féle Nemzeti Színházhoz szerződött, Alföldi Róbertet váltották le a színház élén, Szombathelyen pedig méltatlan és szakmaiatlan hercehurca alakult ki Jordán Tamás igazgatói kinevezése körül (a témában megjelent cikkeink itt olvashatóak). „Elkeserítőnek tartom, hogy a politika figyelmen kívül hagyja a szakmaiságot. Néha már röhögtem azon, hogy katasztrófaturista vagyok. Igazgató legyen a talpán, aki a következő alkalommal leszerződtet, mert simán előfordulhat, hogy ahova megyek, ott igazgatóváltási botrány lesz” – mondja erre Bánfalvi Eszter.

„Az egészben az igazán fájdalmas, hogy nem vagyunk a magunk urai, hanem a politika bábjátékosai. És együtt kell élni ezzel a helyzettel. (…) A politikát sem érdekli, azt hiszik, hogy darabszámra kicserélhetők a színészek. Nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy nem számít a személyiség” – fűzi hozzá.

Párjával, Bányai Kelemen Barnával (aki szintén elszerződik Szombathelyről) többször is játszottak szerelmespárt. „Mindketten belemenősek vagyunk, otthon is folytatjuk az agyalás, a pörgést. Izgalmas kombó a miénk, de megvan a veszélye annak, hogy kiégetik egymást az energiák. Kaptuk sorba a duókat a színházban, és éppen Mohácsi János volt az, aki a Mágnás Miskánál rávilágított, hogy muszáj szünetet tartani, levegőt venni, nehogy felőrlődjünk. Ebből a szempontból is jót tesz nekünk, hogy nem leszünk egy helyen, más-más találkozások várnak ránk. Kis vércsere” – vallja a színésznő.

       Bánfalvi Eszter és Bányai Kelemen Barna a Makrancos Kata előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)

Bánfalvi Eszter nem építi tudatosan a pályáját, noha azért mégiscsak szeretne „valaki” lenni, hogy névként tudhasson odaállni az őt foglalkoztató szociális ügyek mellé. „Derzsi János mondta nekünk, az Új Színház stúdiósainak még bőven azelőtt, hogy ötödszörre felvettek a Színművészetire: „Nyugi, ha felvesznek és elvégzed, akkor sincs semmi. Tíz évet eltöltesz a pályán, és akkor fog kiderülni, hogy színész leszel-e.” Hát akkor most eldől, ugyanis kb. tíz éve vagyok a pályán. Amúgy én is tele vagyok félelemmel, szorongással. Azt hiszem, az egyetlen megnyugvást az adhatja, hogy talán nem vagyok ezzel egyedül. Vagy nem mindig” – fejeződik be az interjú.

Az eredeti interjúból, amelyet Szentgyörgyi Rita készített, az is kiderül, érezte-e pályája során, hogy karakteres véleményének kimondása miatt hátrány érte volna, mennyire viselte meg a Jordán Tamás kinevezése körüli perpatvar, és miért megy el Szombathelyről.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Bánfalvi Eszter: „Lehet, hogy arccal törlöm fel a betont”
„Jó érzés volt megélni a társulatban az összekapaszkodást”
Bányai Kelemen Barna: „A szombathelyi hercehurcát mindenki megszenvedte”
A holocaust nem érdekes, hanem egy felkiáltójel - Interjú Bánfalvi Eszterrel