Tompos Kátya: „Én is ebben a kettős identitásban élek”

A színésznő a szentendrei programban is szereplő Varsói melódiáról, és arról is mesélt, mit jelent számára a Szentendrei Teátrum háziasszonyának lenni. 

Színész, énekes, az idei Szentendrei Nyár és Teátrum háziasszonya. Számos prózai előadásban játszott, de a kezdeti ismertséget, a sikert az énekesi pálya hozta. Most mintha egyensúlyban lennének a prózai szerepek, a zenés előadások és az ének.  

Tompos Kátya (fotó: Kleb Attila)

Zorin színművét, a Varsói melódiát évtizedekkel ezelőtt már játszották Magyarországon. Amikor készülsz egy szerepre, akár erre, akár korábban például a My fair Ladyre, visszanézed a korábbi kultikus előadásokat? 

Tompos Kátya: Mindig érdekel az adott szerephez kapcsolódó anyag. Híres előadás volt, amiben Törőcsik Mari játszotta ezt a szerepet. Őt is megkerestem, hátha maradt filmrészlet az akkori előadásból. Nagyon szeretek más színészektől inspirálódni, valamit beépíteni, továbbvinni azokból. A végeredmény úgyis olyan lesz, amilyenné a saját habitusomból alakítom. Csak azokkal az eszközökkel tudom megfogalmazni a szerepet, amelyeknek a birtokában vagyok. Több Varsói melódia előadást megnéztem, főleg orosz feldolgozásokat. Oroszországban nagyon népszerű a darab, sokat, sokféle feldolgozásban játsszák. Több előadásba beleszerettem, úgy érzem, Helga szerepe nagyon közel áll hozzám.

Közel állhat ez a szerep hozzád azért is, mert te is kettős gyökerű vagy, anyai ágon orosz származású. A színdarab egy lengyel lány és egy orosz fiú találkozásáról, szerelméről szól.

Valóban testhezálló Helga szerepe, mert magam is ebben a kettős identitásban élek. Mindig izgatnak azok a művek, amelyekben erős a történelmi szál. A Varsói melódia a háború utáni időszakban játszódik. A két szerelmes egy 1947-es törvény értelmében, mivel az egyikük külföldi, nem házasodhat össze. Így szétsodorta őket az élet, és Helga nem ment vissza Moszkvába többet fellépni, mert félt a találkozástól. A darabban rengeteget beszél azokról a félelmekről, amelyeket a háborúban, majd az azt követő, szovjetek által megszállt időkben kellett átélnie. Bár nagyon szerelmes volt Viktorba, az orosz fiú a félelmet is jelentette számára. Nagyon izgalmas volt a szerep megformálása közben ezt a lélektani kérdést boncolni. 

Adorjáni Bálint és Tompos Kátya a Varsói melódia imázsfotóján fotó: Takács Attila)

A saját családi történeteket is beépítetted Helga figurájába?

A nagyszüleim végigcsinálták a háborút. Nagyapám a lovashadseregben szolgált. A nagymamámék csak két osztályt tudtak elvégezni, mert az egyetlen pár cipőt váltogatva jártak iskolába. Családi történetek, de szinte felfoghatatlanok a számomra. Szörnyű dolgok történtek, de közben az élet ment tovább, szerelmek is szövődtek.

Nagyon sok orosz szerző darabjában játszottál. Véletlen, vagy sok tudatosság is van abban, hogy rád osztanak ilyen szerepeket?

Osztrovszkij    Vihar című drámájában Katyerinát Balázs Zoltán rendező ajánlotta fel nekem. Alföldi Róbert  Sirály rendezésében Nyinát játszottam, Szász Jánoséban Mását… A Varsói melódia nekem jutott eszembe. Kerestem hozzá alkotókat, azzal a feltétellel, hogy csak akkor vállalják el, ha legalább annyira beleszeretnek a darabba, mint én. Így lett Kocsis Gergely a rendező, és Adorjáni Bálint, aki Viktort játssza. Orlai Tibor sokat segített abban, hogy megvalósuljon az előadás.

Bár sok prózai előadásban is játszottál, ma a közönség inkább a zenés darabokkal, az énekesi pályáddal azonosít. Ez az előadás a prózai szerep lehetősége miatt is fontos neked?

Nekem ez a kettő összekapcsolódik. Sokat foglalkoztat mostanában ez a kérdés, például, hogy miért jelent érzelmi többletet egy zenés előadás. Hogy miért gondolják sokan azt, hogy egy zenés darab könnyedebb, könnyebb.

Tompos Kátya és Kocsis Gergely a Varsói melódia olvasópróbáján (fotó: Takács Attila)

Volt egy időszak, amikor az énekesi pályád erősebbnek tűnt számomra a színházinál. Akkor az erősebb vonzalom volt?

Lehet, hogy valami akkor a színház szempontjából kikopott belőlem, s valami olyan kapaszkodót próbáltam keresni, ami újra lángot tud bennem csiholni. Adós voltam magamnak a lemezfelvétellel. Nagyon jó időszak volt a töltődésre, hogy elgondolkodjak azon, mit jelent számomra a színház. Nagyon sokféle színházi forma van, de engem a darab, a szerep érdekel igazán. A jó műhelymunka. Nekem erről szól a színház.

Játszottál kis társulatokban és nagyszínházakban. Kell, hogy biztos talaj legyen alattad?

Az egyetem elvégzése óta mindig volt mögöttem állandó társulat, ami hol jó, hol kevésbé az. Talán a kötöttsége nehéz, de a biztonsága mégis fontos. Mindig kétélű dolog tartozni valahová, ahol természetes, hogy vagy. Amikor felkérnek egy szerepre, te kellesz. Egészen más vendégként játszani egy színházban, mert akkor kifejezetten rád gondoltak.

Mint a My fair Lady?

A mostani szerepek közül egyértelműen a My fair Lady. A korábbiak közül például a Sirály. Eliza szerepében biztosabb voltam, azt már korábban is játszottam, a Sirály kicsit később ért be nálam, pár előadásnak el kellett telnie, hogy összesimuljak a rendezéssel. De ugyanilyen mérföldkő volt pályakezdőként a József Attila Színházban Rosalinda szerepe az Ahogy tetszikben. Hatalmas prózai szerep, ott kellett megtanulnom, hogyan osszam be az erőmet. Főszerep, amivel egy egész előadást cipelsz a hátadon. 

Tompos Kátya, Kocsis Gergely és Adorjáni Bálint a próbán (fotó: Takács Attila)

Az idei Szentendrei Teátrum és Nyárnak te vagy a háziasszonya. Milyen ebben a szerepben lenni?

Vasvári Csaba, a Teátrum igazgatója kért fel. Emellett a Borbély Műhellyel lesz egy fellépésem, és az Orlai Produkció előadását, a Varsói melódiát is ott mutatjuk be. Nézőként többször részt vettem már ezen az eseményen, de szereplőként még soha. Olyan minőségi, friss, aktuális előadások, programok lesznek, hogy boldogan adtam hozzá a nevemet. Olyan témákat dolgoznak fel, mint például a beszláni túszdráma, ami engem is nagyon érdekel. Akkor végigkövettem a szörnyű eseményt, s tudtam, egyszer valaki drámát fog írni belőle. Nem nagyon lehet másként feldolgozni. Számos olyan színész-barát előadást láthat majd a közönség, amiben egy-egy alkotó kifejezheti, megmutathatja önmagát.

Fontos, hogy helye van a fiataloknak is, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is bemutatkozhatnak. Mindenkinek van helye benne. Megtisztelő feladat volt elvállalni. Az én szerepem, hogy képviseljem a programsorozatot, ott legyek az előadásokon, támogassam és képviseljem a programokat.

Szentendre kedves helyszín nekem, eddig zeneileg kötődtem a városhoz. Amíg a Söndörgő együttesel énekeltem, sokat próbáltunk Szentendrén. Borbély Mihállyal is volt már közös munkánk. A mostani felkérése garancia a jó munkára, igazi örömzenélés velük játszani.  Szentendre külön kis sziget, ahova szívesen megy el az ember kikapcsolódni.

Az interjút Marton Éva készítette.

(Forrás: Szentendrei Teátrum)

Kapcsolódó cikkek

Júliusban indul a nyári színházi szezon Szentendrén
Tompos Kátya: „Van, amikor előjön belőlem az állat”
Tompos Kátya: „Szükségem van az útkeresésére”
„Az utcazene rengeteg görcsöt oldott fel bennem”
„A nagy elvárások miatt sokáig nem élveztem a színészetet”